Fagyos Szív

9. Fejezet

Az előző részből:

—Tökéletes. —Bólintott, majd elköszöntek egymástól. Az iskola további részében semmi érdekes nem történt, suli után pedig következhetett a pszichológus. Freya vegyes érzelmekkel vette az irányt a rendelő felé.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A recepción szólt, hogy Dr. Whitmore már várja, így egyből be is mehetett hozzá.
—Szia Freya. —Köszöntötte a tőle megszokott nyugodtsággal a hangjában.

—Jó napot. —Foglalt helyet vele szemben és nagy szemekkel pislogott rá. Fogalma sem volt, hogy kezdhetne bele.

—Milyen volt az iskola? —Freya mély levegőt vett, minden erejét összeszedte, hogy a válasza ne csak egy tömör, cinikus megjegyzés legyen ahogyan az elmúlt 2 évben.

—Caleb elhívott egy motoros bemutatóra amire én igent mondtam. Őszintén várom. —Nézett a szemeibe kicsit oldódva.

—Ki ez a fiú?

—Egy suliba járunk, az iskola focicsapatának tagja. Igazából nincs épp makulátlan híre de én nem érzékelek benne semmi rosszat. Pedig én aztán hidje el, mindenkiben látom a rosszat. Mióta ide járok egészen a múlt hétig egyszer sem beszéltünk.

—Akkor most mégis miért? —Bár Freya nem szereti ha vallatják, most mindenképp megbírkózik vele hiszen ezúttal ő választotta ezt az utat megoldás képp.

—Egy buliban elegyedtünk beszélgetésbe és jó fejnek találtam. Jól el is voltunk, amíg Austin el nem rángatott mellőle.

—Austin? —Billentette kicsit oldalra a fejét. Mi tagadás, ez most neki is furcsa.

—Ő Polly legjobb barátja. Mióta Jocalynéknék élek sokat látom őt. Jóban lettünk. Sőt.

—Polly? Jocaly? Mondd el kik ők mert nagyon le vagyok maradva. —Mosolygott rá bíztatóan.

—Polly az unokatestvérem Devonnal együtt. Az ő édesanyjuk Jocaly, az én nagynéném viszont apa halála óta nem találkoztam velük.

—Melyik szülőd testvére?

—Apáé volt. —Válaszolt jóval halkabban.

—Gondolom így most nehéz neked. A testvérével együtt élni, akit ráadásul jó ideje nem láttál már. Felkavart?

—Az elején igen, nagyon is. De aztán hogy őszinte legyek a gondolataim elterelésében Austinnak nagyon nagy szerepe volt.

—Mostmár jól érzed magad velük?

—Igen, nagyon kedvesek, megértők és türelmesek velem. Feloldódtam és mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy elmentem egy buliba. Habár az elsőben volt némi gikszer.

—Mint például?

—Megjelent Paul, akivel 2 évvel ezelőtt egy párt alkottam. Búcsúzóul egy traumát hagyott hátra. A találkozáskor erőszakos volt, de Austin elintézte. Mint valami megmentő azokban a klisés romantikus filmekben. Fúj, nyáltenger. —Grimaszolt.