Fagyos Szív

12. Fejezet

—Aha, azt hiszem pont illene egy Max Janners féle házi bulihoz. Akárki is legyen az illető. —Mosolyodom el a végére. Nem, ez a mosoly nem aranyos, nem is kedves. Ez eszelős. Austin még nem tudja kivel áll szemben.

________________<3________________

A haza felé vezető úton mást sem hallgattam, csak hogy mennyire nem vall rám, hogy buliba akarok menni. Igazuk van, tényleg nem. Elvégre is az utóbbi kettőt sem akartam, de most éppen ez a lényeg, nem? Megmutatom Austinnak, hogy lehetnék olyan, mint a többi csaj akik általában nyomulnak rá. De nem válok ám olyanná. Megmutatom, hogy bárki lehetnék, akit csak akar. Aztán pedig azt, hogy nem leszek. Ha akar, akarjon hát olyannak amilyen igazából vagyok.

—Na, hogy tetszem? —Libben elő a fürdőből Alice egy ezüstözött, pánt nélküli ruhában.

—Jól nézel ki. —Mosolyog Polly, miközben éppen szájfényt visz fel a szájára.

—Egyet értek a szöszivel. —Emelem rá a tekintetem az ágyon fekve.

—Nem kellene elkezdened készülni? —Ráncolja a szemöldökét legjobb barátnőm végig mérve magát a tükörben.

—Áhh, még van 15 percünk elindulni. —Morgom, mire  nekem hajítja a ruháimat.

—Indulj öltözni. —Int a háta mögé. Feltápászkodom és a szememet forgatva lépek be a fürdőbe, hogy átöltözhessek. A tükörbe nézve egészen egyszerűen szemen köpném magam. Ez a feszülős rózsaszín ráadásul csipkés crop top, a rövid szoknyával nem én vagyok. Akkor sem, ha a szoknya egyébként fekete. Nem tehetek róla, magamra hányok ha az is rózsaszín. Önmagamtól undorodva lépek ki a fürdőből, próbálva kerülni a szobámban sürgő-forgó két lányt.

—Ha nem lennénk rokonok rád mozdulnék cicám. —Hallom Polly vékony hangját. Unottan emelem rá a tekintetem, de nem bírom tovább és elnevetem magam.

—Nem vagy normális. —Mondom, miközben fésülni kezdem a hajam.

—Le akarod szakítani magadról a ruhát, ugye? —Kérdezi Alice, teljes pompában.

—Csak nézz rám, szerintem te is le akarod.

—Én tuti le akarnám. —Hirtelen össze rezzenek a reszelős hangra. Nem kellene itt lennie, főleg nem a szobám ajtófélfájának támaszkodva. Egyáltalán mióta van nyitva? A megszokotthoz híven, most hozzá vágnék valami olyasmit, hogy én a fejét szakítanám le. Vagy valami mást. De ez nem illik bele a tervembe, úgyhogy nyájasan rá mosolygok egészen közel lépve hozzá.

—Bébi te bármit letéphetsz rólam, amit csak szeretnél. —Simítok végig a karján, nagyokat pislogva felé. Így viselkedik egy igazi kezes bárány, nem de?

—Miben settenkedik? —Fordul Polly és Alice felé megilletődve. De tagadni sem tudná, hogy elgondolkodott a hallottakon. Érzem.

—Nem mesterkedik, egész nap ilyen kedves velünk is. —Ránt vállat Alice cinkosul. Szeretem ezt a lányt.

—Mit csinálsz este? —Fordulok vissza a tükör felé, hogy felkenjek a számra egy kis élénk rózsaszín rúzst, gondosan figyelve arra, hogy oda terelődjön a figyelme, ahová azt szeretném. Tudom, hogy a szoknya feljebb csúszik, ahogyan kissé előre hajolok.