Fagyos Szív

8. Fejezet

Az előző részből:

—Tudod mit? —Fordult felé Caleb mosolyogva. —Szerintem te nagyon is kultúrált és együttérző emberi lény vagy. —Ismételte el az előbb elhangzottakat szórakozottan amin Freya is elmosolyodott. —De tényleg, jól látod. Tetszik az életszemléleted. Te nem csak arra figyelsz ami közvetlenül az orrod előtt zajlik hanem mögé látsz.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

—Ez nem mindenképp jó dolog. Fárasztó mindig a miérteket keresni. Nem élvezek semmit hosszabb ideig mert azon kezdek töprengeni vajon mi a hátsó szándék? Bizalmatlannak lenni nem épp akkora előny.

—Mindennek oka van. Nyilván történt valami ami miatt van benned egy védelmi ösztön és nem tudsz bízni senkiben. De jöhet valaki aki megmutatja ennek az egésznek a másik oldalát. Az ujjaink sem egyformák. Majd valaki megmutatja, hogy igenis szabad bízni. Egyébként is, a gyanakvás piszkosul be tudja ám árnyékolni a boldogságot. —Kétség sem fért hozzá, Freyát lenyűgözte Caleb tudatos gondolkodás módja. Egyszerre vezette fel a dolgok érzelmes és logikus oldalát.

—Jé te nem is vagy olyan rossz arc mint első ránézésre tűnsz. —Veregette vállba játékosan.

—Jé te nem is vagy olyan goromba mint első ránézésre tűnsz. —Utánozta a fiú szórakozottan.

—Nem gondoltam volna, hogy ezt egyszer pont veled beszélem majd meg. —Töprengett a semmibe merengve. Órákon át beszélgettek mindenféléről. A mély gondolatoktól át egészen az olyan lényegtelen apróságokig, mint hogy gyerekként hány vázát törtek össze. Összeütöttek egy gyors ebédet is, zenét hallgattak. Így ment el a suli idő, plusz 1-2 óra de egyikük sem bánta. Olyan volt ez, mint egy egy napos kirándulás. Az más, hogy pont azzal a személlyel akivel eddig aligha váltottak pár szót. —Basszus nekem haza kell mennem. —Esett le Freyának a tányérok elmosása közben, hogy ma mennek be meglátogatni az édesanyját.

—Induljunk akkor. Akarsz te vezetni?

—Nem, most csak felelősség nélkül élvezném az utat ha nem baj. —Így Caleb ült előre, ő pedig hátra került.

—Kapaszkodj. —Húzta Freya kezeit az oldalához. Csakhogy hiába érezte jól magát, vele cseppet sem ilyen könnyű.

—Kapaszkodom. —Mondta, majd megfogta a háta mögött lévő vasat.

—Ezt megjegyeztem. —Nevetett fel Caleb majd berúgta a motort.

A ház elé érve megálltak és Freya leszállt.
—Kössz a fuvart, meg a társaságot. —Adta át a sisakot mosolyogva.

—Én köszönöm, ha gondolod még megismételhetjülk.

—Meglátjuk. Szia. —Intett egyet majd sarkon fordult.

—Mit kerestél annak a gyökérnek a motorján? —Támadja le Austin amint belép az ajtón. A nappaliban ácsorgott az egész család Aliccel együtt.

—Nincs közöd hozzá. —Kimérten beszélt, a látványa ismét felszínre hozta a reggeli Freyát.

—Nekem azért már több, nem? —Kérdezte Jocaly óvatosan. —Nem teremtelek le és nem szeretném, hogy úgy érezd egy kalitkába vagy zárva. Oda mész ahova, amikor és azzal akivel akarsz. Csak szólj mert halálra aggódtuk magunkat. Felhívott a tanárod, hogy nem érezted jól magad és haza indultál.