Görög félistenek 『taekook』

Repülőn

Elköltözünk. Ez kattogott a fejemben egész este. De miért pont most? Ezt el sem hiszem. Lementem anyuékhoz.
-És mikor mennénk?-kérdem felsóhajtva.
-Holnap. De nem kell pakolnod neked, mert a szobalány mindent elintéz. Ne aggódj fiam. Most pedig menj pihenni szivem!-szól anya kedvesen.
-Jóéjt!-kiáltok le a lépcsőn. Görögbe megyünk...hogy jött ez? Én aztán nem tudom...szomorú vagyok hogy itt kell hagynom mindent és mindenkit. De bele kell törődnöm. Egyedül nem maradhatok. Legalább egy villában fogunk lakni. Ennek az egynek örülök. Előveszem a telómat és megírom a barátaimnak hogy elmegyek. Hiányozni fognak. Ezzel a gondolattal elszúnyókáltam. Reggel apa dörmögő hangjára ébredek.
-Jungkook, itt az idő felkelni. Egy óra és indul a gép. Ébredj.
-Apaaaa. Aludni akarok még-nyafogom.
-Majd a repülőn aludhatsz!-szól anya lágy hangja.
-Oké.-szokásos reggeli rutin, öltözés és mehetünk is. Felszálltunk a repülőre. Elhagytuk Seoul-t...belesajdul a szívem a gondolatba, hogy többet talán nem láthatom. A kilátás azért szép volt a magasból. Sokat fotóztam. Megérek majd válogatni. Igen, a fotózás az egyik kedvenc időtöltésem. Utána játszottam egy kicsit az Among Us-sal aztán aludtam. Megint. Elkezdtem pislákolni a szemeimmel. A kapitány mondta, hogy kapcsoljuk be az öveket, mert leszállunk. Amint leszállt a magángépünk, mentünk is a limuzinunkhoz. Igen menőn hangzik. Az is. Aztán egy hajóra kellett átszállni, mert kiderült, hogy a villa egy szigeten van. Egyébkent egészen jól hangzik. Megérkeztünk. Nem hittem a szememnek. Gyönyörűszép modern szürkés ház, körülötte óriási udvar. Meleg volt, de azért szép volt. Talán mégsem lesz olyan rossz.