A lány elvesztette a reményt!
Emerson Hayes miután elköltőzött a nyáron visszamegy meglátogatni legjobb barátnőjét. Azonban az ott töltött utolsó estéjén még nem tudja, hogy teljesen megváltozik majd az élete egy átkozott áramszünetnek köszönhetően...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
December 31.-én nemcsak az év utolsó napja az évből, hanem egyben a szülinapom is amit miután betöltöttem a tizenötöt megutáltam. Ugyan is a szüleim úgy gondolták milyen jó ötlet lenne, ha innentől kezdve a minden évben megtartott céges rendezvényt összevonnák a szülinapi partimmal. Mert már elég idős vagyok ehhez az egész tivornyához. Hadd ne mondjam mennyi ember szokott eljönni és ezek nagyrészét azt sem tudom, hogy kik. Nem mellesleg gyűlölők a középpontban lenni, amely ezen a napon elkerülhetettlen. De hála az elmúlt három évben kihagytam ezt a mókát. Viszont idén már nem tudok kibújni belőle sajnos.
Amióta ideértünk L.A-be csupán csak egyetlen egyszer hagytam el a házat három nappal ezelőtt, hogy megtudjam mennyi időbe fog telni még eljutok a kampuszra és a bölcsödébe. Még soha nem voltam ilyen ideges, mint akkor, amikor is beültem a kocsiba és beprogramoztam a GPS-t.
Ma pedig itt van az az ostoba parti! Már kora reggel a kiadónál voltunk, hogy minden elő legyen készítve az estére, ami egyben a megnyitó is lesz. Ugyan is anya nem hajlandó felfogadni egy rendezvényszervezőt mert nem bízik bennük.
– Ezt hova tegyem? – utaltam a kezemben lévő óriási kartondobozra, ami telis tele volt újévi vackokkal.
– Csak tedd le valahova egyelőre, mert úgy is szükség lesz a konfettikre belőle majd azokkal szórjuk meg az asztalokat – néz le rám mert éppen a plafonra próbálja felapplikálni a csillag alakú füzéreket. – ja és szólnál az apádnak, hogy tolja ide a seggét. – fordult vissza.
– Oké! – fojtottam el egy nevetést.
Tizenöt ember plusz megy mi négyen reggel hattól pontosan délre fejeztük be a terem díszítését. Kész káosz volt az egész mert én hol pakolásztam, hol Ray-el voltam, akire a szüleim egyik korrektorának a tizenhat éves lánya Kate figyelt a kiadó erre a célra kialakított játszósarkában.
Mondtam már mennyire utálom az olyan fajta partikat, ahol elvárják, hogy egy magamfajta lány, aki nonstop farmerban vagy melegítőben és pólóban van felvegyen egy ruhát még akkor is ha az egy gyönyörű darab. Na mit nem! Még akkor sem, ha azt a saját szüleim rendezik. Nem mellesleg a magassarkúcipőtől még a hideg is kiráz.
– Ugyan már csak az én kedvemért nem volt valami olcsó darab és még csak nem is csillog. – emelte feljebb a kezében lévő fehér virágmintás ruhát.
– Neked miért nem jó az, ami rajtam van? – mutattam a zöld bővebb fazonú nadrágkosztümre.
– Mert nem egy irodába mész dolgozni, hanem a szülinapi bulidba. – meredt rám azzal a tipikus anyás tekintettel, mint kiskoromban, ha nem akartam valamit megcsinálni, mert tudja, hogy ezzel biztos rávesz.
– Rendben felveszem, de maradok a fehér conversemnél. – mondtam mielőtt még arra is rávenne, hogy valami idétlen magassarkút húzzak fel.
– Megegyeztünk! – terítette le az ágyamra a ruhadarabot. – Jaj, ezt majdnem elfelejtettem ezt is vedd fel hozzá húzott elő a háta mögül egy aranyszínűszállakkal futtattot kötött hatású crop topot.
