Bal egyenes [TAEKOOK]

8. Fejezet

Taehyung pov:

Ahogy megfagyva figyelt engem, izzadtság cseppjei nagyon vadítóan folytak végig hegyes arcélein, s csapzott haja néhol homlokára tapadt. Elképeztő látvány volt, de ugyan akkor ilyesztő is, hisz fél perce még olyan hevesen és erőszakosan verte azt a zsákot.. Még mindig félek tőle amikor boxol, egyszerűen ijesztő látvány! Mármint, csak gondolj bele.. Annak a szerencsétlen boxzsáknak te is lehetnél a helyében, meg aztán mikor a ringben épp félholtra ver valakit, csak úgy szórakozásból! Hiába egy Adonisz, ha rémisztő a vér látványa! Most is csak néz rám, miközben izzadtságát törölgeti, majd iszik egy kicsit kulacsából. Nagyot nyeltem, még mindig remegek kicsit..

-Sa-Sajnálom.. - Nyögtem ki egy lépést közelebb menve. Tudja, hogy félek tőle, ezért is nem szóllat meg vagy jött volna közelebb. Nem akarja, hogy féljek tőle, tudom, hogy neki ez rosszul esik, hisz ő nem egy szörnyeteg! S most ezzel jól megcáfoltam magam. Azt mondom, tudom, hogy nem rossz ember, hogy nem bántana, s hogy szeret, de félek a mérges verekedős Jungkook látványától! Viszont ezen változtatni fogok! Le fogom győzni a félelmemet, hiszen szeretem őt! Minden nyomorával és hülyeségével együtt! Még akkor is szeretem, ha direkt olyan mikrója van ami nem ad ki sípoló hangot mikor lejár, mert nem szereti a mikrókat! S míg ezeken gondolkoztam, remegve hozzá bújtam, s nyakába rejtettem fejem. Nem érdekel, ha izzadtság szagú és én is büdi leszek! Szeretem és semmi nem akadályozhat meg abban, hogy ezt ki is mutassam felé! Nem fog egyhamar elmúlni a félelmem, de meg van az akarat, le tudom győzni! Jungkookért bármit!

Kookie gyengéden visszaölel, csak, hogy ne ijedjek meg, hogy összeroppant. Szipogva eltávolodtam, csak, hogy szemeibe tudjak nézni, hogy kiolvassam belőle a gondolatait. Fekete szemei értetlenül csillogtak, s némi aggodalmat is véltem felfedezni bennük.

-Miért kérsz bocsánatot Baba? - Simogatta meg hátamat.

-M-mert rajtad töltöttem ki az érzelmeimet, p-pedig te nem tehetsz semmiről! Ellőktelek amikor csak segíteni akartál! Aztán meg már baszhattam mert elmentél! Nagyon sajnálom azt ahogyan viselkedtem veled! - Néztem végig csillogó íriszeit.

-Baba, nem rád voltam mérges, hanem a Jenniere és az anyádra! - Hajolt közelebb arcomhoz. Már bőrömön érzem lehelletét, de még mindig nem fejezi be mondandóját. - Megértettem, hogy most nem vagy a legjobb passzban, és nem rontottál el semmit! Azt is meg tudom érteni, ha ilyen helyzetekben nem szereted, ha tapiznak vagy beszélnek hozzád! - Pillant le ajkaimra, s szemei ott is ragadnak. Én is lenézek hát az ő szépen ívelt cseresznye ajkaira, majd közelebb hajolok, s szinte súroljuk egymást. Várok, hogy ő tegye meg az utolsó lépést.

-Ha ilyen van, csak fogd be a szád és ölelj szorosan magadhoz! Nem kell elmondani, hogy mennyire nincs igaza Jennienek, csak maradj velem! - Susogtam kettőnk közé. Egy aprót bólintott, hogy megértette, így ajkaink ismét súrolják egymást. Esküszöm teljesen kicsinál! Le fogom támadni! Már kezdenek zsibbadni a lábaim, túl sokáig pipiskedek!

-Nagyon nehéz arra figyelni amit mondasz, amikor ilyen hívogató ajkaid vannak.. - Motyogta derekamba gyengéden belemarkolva. Egy aprót sóhajtottam, s egyik kezemmel beletúrtam még mindig csapzott hajába, s másik kezem levezettem mellkasára.

-Ha ennyire hívogatnak, miért nem veszed birtokba őket? - Húzom félmosolyra ajkaim. Nem is kellett többet mondanom, azonnal párnácskáimra kapott, s vadul csókolt, szinte alig bírtam követni! Közben fenekem alányúlt, ezzel is jelezve, hogy ugorjak fel, amit meg is tettem, s dereka köré csavartam lábaim. A lehető legközelebb akarom magamhoz tudni!

-Mah, lesz mérkőzésem! - Cirógatta meg hátsómat. - Eljössz vagy itthonról drukkolsz? - Kérdezte szemeimbe nézve.

-Elmegyek veled és én leszek a legnagyobb drukkered! De figyeld meg, hogy az első vércseppnél el fogok ájulni! - Kuncogtam el magam.