Bal egyenes [TAEKOOK]

34. Fejezet

Jungkook pov:

Már pár órája hazaértünk, de Tae haza felé elaludt a kocsiban, szóval behoztam és ágyba dugtam, de még mindig alszik. Közben kis házimunkát is csinálgattam, hogy Taenek azt később már ne kelljen. Meg amúgy sem azért lakik velem, meg nem azért veszem férjül, hogy amíg én edzek vagy nem vagyok itthon, utánam takarítson. Kimostam az edzős ruháimat, még a táskát is, aztán letörölgettem a gépeket meg súlyzókat amiket itthon használok, aztán felmostam a kis otthoni gym-emben. Aztán, a kiszellőztettem az egész lakásban, fasza kereszthuzatot csináltam, be is csapódott egy ajtó, de Tae még arra sem kelt fel, ami azért élég furcsa, hiszen Tae nem szokott ilyen mélyen aludni, meg amúgy is honnan tudom, hogy még alszik? Ha felkelt volna, már rég nekiállt volna mozgolódni, vagy nyöszörögni, hogy miért nem vagyok ott. Sőt, néha még el is indul nagy felfedező utakra, hogy takaróba meg plédekbe bugyolálva, elessen a házban, vagy leverjen valamit. Egyszer majdnem legurult a lépcsőn, mert takaróban indult meg utánam és még csak hajnal volt. Nagyon szeretem és nagyon cuki, de néha olyan őrültségeket tud csinálni, hogy nem hiszem el, hogy van ügyvédi diplomája.

-Édes faszom, Yeontan ... - Morgolódtam, mikor Tannie a szemem láttára pisilt a konyha közepére. Szemezett is velem miközben pisilt. Ez most valami bosszú akart lenni, amiért egész nap nem voltunk itthon?

Nagy morgolódva felmostam Tan pisiét és lehuppantam a kanapéra. Sóhajtva bekapcsoltam a tévét és kapcsolgattam a csatornák között. Senkit se érdekelnek a spagetti zabálós, extrém kihívásos "valóság" show-k szóval nehéz valami normálisat találni. A zene csatornákon nem tetszik ami van, a híradót telibe szarom, azt is csak Tae meg az öregek nézik... Mi vagyok én 5 éves, hogy mese csatornákat nézzek..? Oké de... Ez a Spongyabob... Meg elvileg vannak új részek is...

Egy párnát magamhoz ölelve, Yeontan-t az oldalamra véve néztem az új részt és hogy őszinte legyek, nem számítottam ilyen témákra, de olyan jó, kis nosztalgikus volt megint mesét nézni.

-Mhm.. Téged is mikor lát mesét nézni az ember!? - Hallottam meg Tae álmos kuncogását, ahogy felém tipegett. Ki gondolta volna, hogy már megint takaróban van?

-Gyere ide! - Kuncogtam én is fejemet rázva és karjaimat jól kitártam. Mikor végre ideért, kihámoztam a takaró gubójából és egy lágy csókot nyomtam ajkaira.

-Mhmmm... - Beleült az ölembe és a nyakamba fúrva arcát kezdte el simogatni a mellkasomat. - Meg kell beszélnünk, igaz..? - Kérdezte halkan.

-Igen, meg kell. - Lehalkítottam a Spongyabobot, hogy csak amolyan háttérzajnak legyen ott, meg lehet, hogy Tannie még nézi. Hiába kutya, ha szeret tévézni. Szerelmem hátát simogatva vártam, hogy kezdjen beszélni. Egy hosszú csend után végül felszólalt.

-Azért nem mondtam, hogy zavar, mert tudtam, hogy nem tudsz már rajta változtatni. - Mormogta és csak még jobban bújt hozzám.

-Megértem, viszont figyelembe kellett volna venned, hogy a párod voltam már akkor is, így nem lett volna szabad eltitkolnod előlem azt ami nyomta a lelkedet. Főleg nem évekre. Könnyebb lett volna.. és sokszor, ha kimondunk dolgokat, sokkal könnyebb lesz elfogadni azokat. Tudom jól, hogy azon már nem változtathatok, de a jövőben a férjedként, majd szeretnék egy tökéletes életed adni neked, és ha lesz gyerekünk, akkor nekik is. - Mondtam halkan. Ugyan nem látom Tae arcát, mert teljesen el van bújva a nyakamban, de érzem, hogy könnyesek a szemei.

-És hidd el, nagyon jó férj és apa leszel! Változtatnunk kell majd dolgokon, és azt majd csak úgy lehet, ha kommunikálunk is.. Innentől kezdve tényleg mindent elmondok majd, akkor is ha nem tudsz rajta változtatni... - Szipogta halkan. Végig a hátát simogatva bólogattam.