Bal egyenes [TAEKOOK]

28. Fejezet

Jungkook pov:

Egy jeges kávét adok szerelmemnek, egy jeges teát pedig Jiminnek. Leülök szépen párom mellé, aki legjobb barátját ölelgeti. Jimin annyira ideges, hogy a hasa is nagyon fáj. Mind aggódunk mind Yoongiért,a babáért és Jiminért. Yoongi már legalább három órája a műtőben van, de még senki nem jött onnan ki. Idő közben persze egy csomó riporter és fotós próbált meg bejutni és interjút készíteni velünk, gondolom főleg Jimin volt a célpont, viszont a biztonságiaknak és az ápolóknak hála, sikerült őket kiszorítani az auláig. Jimin nagyon gatya. Nagyon aggódik Yoongiért, konkrétan betegre aggódja magát. Tény, hogy sokat nyafogott és sokat baszogatta Yoongit, de nagyon nagyon szereti őt, nyilván nem is ment volna hozzá, ha nem így érezne! Nekem Yoongi a legjobb barátom, őszintén szólva, egy kis lábujj törésnél nagyobb baja eddig még nem volt, szóval most nagyon megijeszt engem is. Nem szeretném elveszíteni a legjobb barátomat. Ez az egész olyan gyorsan történt! Nemrég még a szerelmemmel csókolóztam a legjobb barátom otthonában, aztán meg már a kórházban aggódok hogy túl éli-e! El képzelésem sincs mi lehet a műtőben, de Jimin egyre sápadtabb, szinte lilás arca nem nyugtat meg.

-JUNGKOOK!! - Sipított fel szerelmem, hirtelen kapom oldalra a tekintetemet, s ekkor veszem észre, hogy Jimin ájultan fekszik Taehyungon. Azonnal nővérért kiabálok, aki nemsokára meg is jött, de amint meglátta mi a probléma, azonnal hívott még pár kollégát. Együtt feltették Jimint egy hordágyra és őt is elvitték. Tae már sírva bújt hozzám mikor a sokkból és az adrenalinból felocsudva leültem.

-Ez.. Ez egy hosszú éjszakának ígérkezik.. - Motyogtam. -Ha szeretnél Jiminnel lenni, akkor.. -

-Gyere te is! Megkérjük a nővéreket, hogy szóljanak, ha Yoongi végez és.. - De ebben a pillanatban kinyílt a műtő és négy nővér sebesen haladva tolta ki Yoongi hyungot, orvosokkal körbevéve. Legjobb haverom az ágyon, tele kötésekkek meg csövekkel feküdt, karcolások és hegek borították fehér bőrét. Meg jó pár hatalmas kékes-lilás folt. Ennyit láttam. Egy orvos megállt előttünk és sóhajtva megszólalt.

-Túl fogja élni, viszont nagyon súlyosan megsérült! Lehet, hogy kicsit bicegni fog majd és minimum négy hónap mire teljesen felépül a balesetből! A férjét merre találom, kellene pár dolgot vele is megbeszélnem. - Taehyung nem is bírt megszólalni, csak állt mellettem, bicepszemet ölelve.

-Uhm... Még mi sem tudjuk! - Erre az orvos felhúzta a szemöldökét. -Elájult és a nővérek elvitték! - Hebegtem gyorsan. Erre az orvos bólintott és elindult a folyosón. Komolyan? Ekkora barmot!?! Nem is mondja meg hova megy, hogy hova viszik a legjobb barátunkat, semmi! Utálom az állami kórházakat... Yoongit is átvitetem a magán kórházba ahova én is mindig megyek, ahova Taet is vitettem. Nincs itt jó kezekben! Meg igazából a sok riportert se tudják itt jól lekoptatni!

-Jungkook én nagyon félek! Mi van, ha Jimin elveszíti a babát mert annyira aggódott? Vagy, ha Yoongi nem is épül fel és meghal?? -

-Hey, hey, nem! - Húzom egy szoros ölelésbe. -Minden rendben lesz! Mindhárman túl fogják élni! Átvitetem őket arra a klinikára ahol te is voltál és ott sokkal jobb kezelésben lesz majd részük! Jiminnek és a babának bizonyára nem lesz semmi baja, oké? Őket korán ki fogják engedni, egy-két napig lesz bent maximum, utána haza megy szépen, de mivel Yoongi ott marad ezért szerintem ő is ott marad. - Kezdtem bele a beszélésbe. Szinte észre se vettem, hogy már csak tök feleslegesen, magamnak beszélek, ugyanis Tae már rég csak áll mellettem és néz. -O-Oké szerintem ideje lenne csak befognom.. Intézkedem! - Nyomtam egy nagy puszit szerelmem ajkaira, aki egy apró mosollyal adott nekem is egyet. Elmosolyodtam hát, s én is és egy jó hosszú csókba húztam. Legalább mi itt vagyunk egymásnak...