Bal egyenes [TAEKOOK]

17. Fejezet

Taehyung pov:

A fürdőszobában térdelek a wc előtt. Már megint.. Mostanában egyre gyakrabban érzem úgy, hogy meg kell válnom attól az ételtől amit bevittem a szervezetembe... Miután múltkor Jennie bejött, felnéztem kicsit az instámra, mert rég voltam aktív és rengetegen kövéreztek le.. Borzasztó kommenteket kaptam. Oké, ez mind többnyire Jungkook fankurváitól érkezett, akiknek a véleményére szarnom kellene, de nem tudok. Igazuk van. Dagadt vagyok. Rondítom az összképet Kook mellett.. Most is csak itt térdelek a budi előtt és üveges szemekkel nézem a saját hányásomat. Ez volt a kedvenc marhás levesem.. Kookie hozta be nekem.. Én meg itt pazarlom az ételt!

Valaki kopogott az ajtón.

-Mr. Kim, minden rendben? Már egy ideje bent van, illetve a vizsgálatokra is kellene már mennie! - Mondta a nővér az ajtó túloldalán állva.

-Igen, egy pillanat. - Válaszoltam, s a wc-t lehúzva mostam le az államról és az ujjaimról a rászáradt nyálat és hányást.

Percekkel később már épp a vérnyomásomat mérték és kérdezgettek arról, mennyi folyadékot ittam.

-Rendben van, most pedig Mr.Kim, legyen oly kedves és feküdjön fel arra az ágyra, majd tegye szabaddá a hasát! Kicsit az alhasát is, mivel a doktor úr ultrahangot is kért. - Mondta nekem egy nőci. Na ez furcsa, de doki, szóval biztos tudja, hogy mit csinál.

Az ultrahangos gél rohadtul hideg volt és csikizett is. Nemsokkal később beküldtek egy teljes testes CT vizsgálatra. Majd ez után az egész után közölték, hogy vért is vesznek, meg legyek szíves vizelet mintát adni. Nem tudom ti, hogy vagytok ezzel, de szerintem baszott megalázó. Mármint hugyozz bele egy kis pohárkába aztán meg vidd is ki nekik! Esetleg ezüst tálcát ne mellékeljek?

Persze vettek tőlem vért, hadd ne mondjam, nagyon kellemetlen volt és majdnem beájultam. Azt mondják, hát azzal a kevés vízzel amennyit iszok, azzal érthető, hogy rosszul lettem! Igen. Persze. Teljesen.

Most pedig épp egy miniatűr wc szerüségben, körmöt rágva szemezek egy kis pohárkával. Szóval ebbe kellene belecsurgassam.. Ez a pohár konkrétan átlátszó. És nagyon vékony. Ha én ebbe belepisilek az át fog látszódni és nagyon kellemetlen lesz megfogni.. A doktor úr kopog az ajtón, hogy siessek, nem olyan nehéz belepisilni egy pohárba, szóval siessek. Persze. Neki biztos nem, de én szégyellős vagyok! Nekem nem olyan egyszerű csak úgy belepisilni egy műanyag pohárkába, majd mosolyogva kisétálni kb 2 métert, hogy "Tesség itt a friss pisimisi"!

-Mr.Kim, kérem siessen! - Hallatszott egy újabb kopogás. Nagyot sóhajtva, remegő tagokkal, de végrehajtottam ezt a nagyon megalázó feladatot. Mikor azonban kivittem a kis pohárkát, konkrétan égő pofával, felfedeztem, hogy konkrétan egy egész nézőközönség gyűlt össze az orvosokból meg a nővérekből, szóval ha lehet, még vörösebb lettem. Ez nagyon megalázó.. Itt állok a kezemben majdnem 2dl húggyal és vagy huszan néznek.

-Na, hát mi tartott eddig? - Azzal kivette egy nővér a kezemből a kis pohárkát, majd elfordulva egy kis pipettéval kezdett szedni belőle. Fúj..

-Most már végeztünk, ugye? - Kérdeztem reménykedve, de csak egy nemleges fejrázást kaptam.

-Még hátra van egy vizsgálat. A párja teljes testi átvizsgálást kért, hogy tudja, biztosan minden rendben van magával. - Mondta a papírjait nézegetve a főorvos. -Szóval most velem jön, urológiai vizsgálatra. - Na azt már nem! A lófasznak is van ám vége! Nem!

-Nem! - Kezdtem el pánikolni mostmár hangosan is. -Biztos, hogy nem! -

-De, muszáj lesz. - Válaszolta azzal csuklón ragadott. Behúzott egy kisebb szobába majd az ágyra mutatott. -Vetkőzzön le alul és támaszkodjon az ágynak. -