Bal egyenes [TAEKOOK]

7. Fejezet

Taehyung pov:

Jungkook éppen a kis kondi termében edz én pedig a nappaliban chatelek Jiminnel. Igazából először csak az esküvőjük miatt hívott fel, hogy májusban lesz, és, hogy még addig mennyi teendőjük van még így elkezdtük összeírni, aztán valahogy rám és Jungkookra terelődött a téma..

-Most kajak be akar téged mutatni a szüleinek? - Hüledezett mellkasára fogva.

-Igen, az anyjával már beszéltem is telefonon! - Bólogattam határozottan.

-Akkor ne legyél puding Taehyung! Mutasd be te is a szüleidnek! - Hajolt a kamerába.

-De.. Nem akarom, hogy anyu jöjjön majd a szokásos dumájával, hogy 'De kisfiam ő nem elég jó neked' ugyan már, neki senki sem elég jó, ha rólam van szó! De bezzeg, ha Jennie hoz haza valakit! - Forgatok szemet. - De a másik meg Jennie! Ő az aki minden palimra rárepült eddig! Akkor miért pont Jungkookot hagyná ki? - Túrtam hajamba idegesen. - Jungkook jóképű és izmos, fixen rá fog majd mászni! - Tettem karba kezeimet. - Meg most komolyan, fixen égetni fog engem és magát fogja fényezni! Majd ott rebegteti a műpilláit, hogy "Jajj én olyan hajlékony vagyok, ellentétben ezzel a dagadékkal aki még a cipőjét sem tudja úgy felvenni, hogy ne üljön le!" - Rebegtettem szemhéjaimat miközben picsás hangnemben beszéltem. Erre Chimből felszakadt a nevetés és hátradőlt az ágyán. - Azért ennyire nem volt vicces. - Morogtam a lábfejeimet vizslatva. - Ez Jungkook zoknija vagy az enyém? - Tűnődtem hangosan.

-Jhungkookhh! - Vihogott a combját csapkodva.

-Mivan? - Értetlenkedtem.

-Fordulhh! - Vörösödött a feje. Felhúztam szemöldököm és megfordultam ahol Jungkook egy szál alsóban billegett jobbra ballra és rebegtette szempilláit. Arcom elvörösödött és tenyereimbe rejtettem.

-Jajj olyan hajlékony vagyok! - Legyezte arcát. - Nézd Jungkookie ilyet is tudok! - Azzal lehajolt a földre, s vissza egyenesedett.

-Jól van Kook mostmár hagyd abba! - Fogtam fejem. Vicces amit Jungkook csinál, de akkor is, Jennie százszor rosszabb ennél, és tudom, hogy ő még komolyan is gondolja! Annyiszor alázott már meg.. Kookie leült mellém és ölébe húzva kezdte el tanulmányozni a zoknimat.

-Ez a tied, nekem nincs ilyenem! - Mutatott a zokni szárán lévő pici, fehér szivecskére.

-Jé tényleg! - Mosolyodtam el zavartan.

-Szóval nem akarod, hogy rámrepüljön a ribanc húgod? Nem fogom neki hagyni, anyád meg nem mondana nemet rám, van pénzem! - Rántott vállat.

-Ahj.. - Bújtam nyakába. - Oké. - Gyomorgörcsöm van, már előre érzem, hogy ez így nem lesz jó.. Miért kell ennyi családi találkát lebonyolítani, ha még csak egy hónapja vagyunk együtt? - Chim, most leteszem, fel kell hívnom anyát.. - Sóhajtottam majd egy integetés után kinyomtam. Elkezdtem tárcsázni anyámat. Csak telefonon, nyilván nem messengeren, nem akarom, hogy nyivákoljon! "Jajj ha már messengeren hívtál legalább hadd lássalak!"  Chh.. Nem akar látni, csak sablonosan akar anyukát játszani! Meg nem is akarom, hogy nagyon nézegesse az én Jungkookom izmait! Öreg nő ez ugyan, de nagyon csalfa! Apa nem foglalkozik vele eleget így bárkire rászállna, ha csak egy kis esélyt talál arra, hogy figyeljenek rá! Nem is tudom Jennie, honnan örökölhette! Remélem érzékelhető a szarkazmus és a szemforgatás.
Nagy meglepetésemre, első hívásra felvette!

-Gyorsan mondjad Taehyung mert sietünk Jenniehez! - Micsoda kedvesség.

-Neked is szia anya.. - Mormogtam. A telefon persze ki van hangosítva, hogy Kookie is hallja, így még kellemetlenebb ez az egész!