(2. Rész) Egy versenyen kezdődött... (Valmar ff) (

Kibékülés

A kocsiút csendesen telt senki nem szólt senkihez.Végre haza értünk és mikor kiszáltunk a kocsiból megtört a csendet.

-Most ez lesz nem szólsz hozzám?Utálsz?-A sírás kerülgetett de valahogy vissza fogtam.
-Mit kéne tennem?
-Mondjuk nem kéne haragudnod csak azért mert nem vallottam be neked hogy egy pasit tobtam miattad.Inkább meg tisztelve kéne érezned magad hogy meg tettem érted, meg tettem értünk.
-Meg tiszteltetésnek kéne érezném hogy lefújoltak a színpadon hogy milyen egy tuskó vagyok?
-É..é....n ezt nem hallottam.
-Még szép mivel lerohantál.
-Nagyon sajnálom én nem ezt akartam azt se tudtam hogy itt lesz.
És egyáltalán miért fújjoltak?Azért mert azt mondtam hogy te sokkal jobb ember vagy mint ő?
-Azért mert el vettelek attól az embertől.
-Csak hogy tudd a rajongóid nem tudják hogy az a"kedves" ember össze törte a szívem.
-Mit csinált?
-Meg csókolt a szemem láttára egy lányt és még ő kérte ki magának hogy szakítok vele.
-Tehát nem miattam szakítottál vele.Ez csak blöff volt?
-Nem nem volt az, miattad és az a lány miatt is szakítottam vele.

Meg fogott és magához ölelt.Ölelt és ölelt nem engedett el.Tudta hogy erre vágyom és hogy csak ez segíthet rajtam.Az ő ölelése és védelme ezt szerettem volna érezni ez tudott megnyugtatni.És ő ezt tudta.Mikor már érezte hogy jobban vagyok elengedett.

-Én is szeretlek.-És hogy bebizonyítsa meg csókolt.