(2. Rész) Egy versenyen kezdődött... (Valmar ff) (

Beszélgetés

-Tényleg emiatt az ember miatt szakítottál velem?!
-Te meg mit keresel itt?-Kérdeztem értetlenkedve.
-A hugomat hoztam el a koncertre mivel rajong ezekért a srácokért.Viszont a kérdésemre még mindig nem kaptam választ.
-Igen miatta szakítottam veled.Ő egy sokkal jobb ember mint te!!
-Pff.

Lerohantam sírva hogy hogy lehet ennyire le égetni egy koncert kelős közepén egy színpadon.Rá adásül féltem hogy Milán miket fog tőlem kérdezgetni.Mivel Miának sajnos már elkellett mennie egyedül maradtam és féltem.Igen féltem.Én sem értem hogy miért itt senki nem bánthat, de nem éreztem magamat biztonságban.Milán ölelésèt és friss illatát szerettem volna érezni.Attól meg nyugodtam volna.Viszont tudtam hogy most ez nem lehetséges mivel egy nehéz beszélgetés áll előttünk.Vége lett a koncertnek és ki jöttek a srácok.Milán rám sem nézet és ez bele nyilalt a szívembe.Még csak rám sem nézett és ez olyan szinten tört össze hogy az ájulás szélén voltam.Lehet hogy szakít?Nem az nem lehet.Vagy oda megyek hozzá vagy a kanapén töltöm az éjszakát.

-Szia M..ilán.
-Mit szeretnél?
-Bocsánatot kérni amiért nem beszéltem neked róla.
-Egyáltalán hol találkoztatok ezzel a pasassal?
-Tudod amikor mi először találkoztunk akkor ő a barátom volt már.
-Tehát ezért akadtál ki a koncertes jelenetemen?
-Igen.
-Utána pedig doptad miattam?
-Igen-Nem értettem hogy mit szeretne ki szedni belőlem de minden kérdésére öszintén válaszoltam.
-Mikor?M..ikor doptad?
-Miután ki békültünk.
-És miért?
-Mert beléd szerettem aznap nem érted?Szeretlek.-Elbőgtem magamat mint egy óvodás, vártam hogy megölel de nem tette.
-Nyugodj meg.Gyere menjünk haza.