(2. Rész) Egy versenyen kezdődött... (Valmar ff) (

20. fejezet

A szédülés kerülget, de eszembe jut hogy most nem ájulhatok el.Csak azt nem értem miért jöttek el a versenyemre?Hogy nyilvánosan közöljék velem hogy már nem kellek Milánnak és csak szórakozott velem?Nem szerettem volna hogy ez az opció legyen de sajnos jobb nem jutott eszembe.Tehát kihasznált és én még azt hittem szeretett.Vissza tekintek rájuk és nevetnek.Nem tudom hogy min csak reménykedni tudok hogy nem az arckifejezésemen amit vágok jelenleg.Bár sok esély van rá hogy azon nevetnek.Nem volt sok időm ezen gondolkozni mivel kezdődött is a meccsem.Egészen jól sikerült folyamatosan futnom a pályán és ki védenem az ütéseket.Bár voltak mélypontok hogy nem bírom tovább de tudtam hogy ezt az esélyt nem szalaszthatom el ezért, folytattam és küzdöttem a célig.Tudnotok kell azt hogy kiskorom óta tollasozom, már akkor felfigyeltek rám a szüleim hogy eléggé jó vagyok benne és beirattak tollasra.Azt mondta az edző az első edzés után hogy jól tollasozom de, az állóképességem botrányos.Erre próbáltam edzeni több-kevesebb sikerrel.Ma már talán elérem az egész jó állóképesség fokozatot.Na de vissza a jelenbe.Sok ütést hagyok ki de valahogy sikerült nyernem.Ma nagyon összeszedetlen voltam mivel nem várt fordulat történt hogy itt voltak Milánék.Nem tudom nekem szurkoltak-e vagy a másik lánynak,mindenesetre nem számít mivel én nyertem.Vajon holnap is eljönnek és az ellenfelemnek fognak szurkolni?Mindegy nem számít ők mit akarnak csak az számít hogy én mire vagyok képes.Nem az fogja eldőnteni hogy kinek szurkolnak hanem az hogy mennyi erőt fektetek bele a versenybe és mennyire leszek fejben és lélekben a
versenyen.Megpróbálom oda tenni magam.

Az este nagyon keveset aludtam mivel izgultam.Ez nálam szokás hogy keveset alszom verseny előtt mivel túl izgulom a dolgot.Tudom hogy ez nem egészséges de nem tehetekróla.A testem nem szeretne aludni egy-két óránál többet sajnos.Reggel elég nehezen keltem fel.Most is ugyan az a sport márka volt rajtam csak rikító rózsaszínben.Tudom nem passzol a neon zöld hajgumihoz de anélkül a pályára sem lépnék. Azért ilyen fontos számomra mert életem első versenyén (ami harmadikban volt) ezt hordtam és nyertem.Azóta minden meccsemen ezt viselem.Reménykedtem benne hogy Milánék nem fognak eljönni de csalódtam, pont ugyan ott ülnek ahol tegnap.20 perc van a kezdésig ezért én is a padon foglaltam helyet.Sajnos mindig Milánékra vándorol a tekintetem. Reméltem hogy nem vesznek észre de tévedtem.Májlóval össze akadt a tekintetem.Szemében látszott a megbánás.Nem értetem hogy miért néz rám bűnbánóan mikor ott ül a barátnője mellett.Hát nem boldog?Nem volt sok időm ezen agyalni mivel kezdődött a meccsem.Nehéz volt elszakítani a tekintetem.Feláltam a pályára.A sípszó felcsendült és elkezdődött életem legfontosabb játszmája.Nem tudtam oda figyelni mivel Milánon járt az eszem, ezért mindig oda vándorolt a tekintettem rájuk.