13. fejezet

76 1 0
                                    

Hosszasan  öleltem Milánt viszont ő nem ölelt.Ez megőrített.Májló meg unta és ellökött magától.

-Nem most kéne szerelmet vallanod nekem.Máskor gondolkodj előre mivel a tetteidnek következményei vannak.
-De hát.Azt hittem még mindig szeretsz.
-Hát akkor nagyot tévedsz.Mikor láttam hogy csókolóztok a szívem lemondott rólad és ezzel az érzelmeim is elvesztek irántad.

Én csak szomorúan álltam Milán előtt.Össze tört a szívem hogy ezeket hallottam.Most már tudom hogy milyen érzès lehetett.A szememből kövér könycseppek gördültek le és hullottak a bevásárló központ padlójára.

-Tudod én sem ígyterveztem.-Szólaltam meg halkan.

Elkezdtem zokogni.Milán karjaiban akartam érezni magam.A biztonságot adó emberrel szerettem volna élni.Nem tudtam mit csináljak essek össze és feküdjek a padlón szomorúan, vagy valahogy fogjam  vissza a sírást?De mielőtt dönthettem volna Manu megszólalt.

-Na gyere szívi ne hülyéskedj tudom hogy szeretsz.-És azzal meg ragadta a karomat.
-Először is ne nevezz szivinek másodszor is nem szeretlek!Harmadszor engedj el!!

-Nem foglak el engedni!Velem jössz és kész!

Milán tétlenül állt mellettem de látszott a szemében a düh amit Manu iránt érzett.

-Nem hallottad hogy azt mondta engedd el.-Ordította Manuel fülébe.

Meg ragadt és magához húzott.A szemébe néztem és láttam hogy valamit mondani fog.

(2. Rész) Egy versenyen kezdődött... (Valmar ff) (Donde viven las historias. Descúbrelo ahora