egy hónap telt el a veszekedésünk óta.Milán nem keresett és én sem kerestem őt.Fájt de nem szerettem volna én lenni az a lány aki megint be adja a derekát és megint át verik.Nem, nem szerettem volna a szívemet újra ősszetörni azzal hogy mégjobban beleszeretek.Nagyon hiányzik és egyszerűen nehéz nélküle.Néha csak megnyitom a galériámat és felugranak a képek .Először elfog egy jó érzés de utána rá jövök hogy ez sajna a múlté.Nem tudom a képeket kitörölni.Pedig jobb lenne mivel könnyebben eltudnám őt engedni.De nem szeretném elfelejteni őt,érzem hogy van még remény.A telefonom képernyője felvillan ezzel kizökkentve a gondolataimból.Megnyitottam az instagrammot és megtekintettem a képet amit Milán rakott ki .Egyedül volt rajta,látszólag szomorú volt.A poszt alatt ez állt:
A szíved az egyetlen hely,amit az otthonomnak tekinthetek.És mellette egy nagy R betű állt.Nem voltam megjelölve rajta vagy ilyesmi de valami azt éreztette bennem hogy ez nekem szól.Én vagyok az az R betű.Nem volt sok időm ezen gondolkodni mert holnap van az Európai versenyem amit már nagyon várok.
YOU ARE READING
(2. Rész) Egy versenyen kezdődött... (Valmar ff) (
RomanceMiután megtörténik az első csók azt gondoljuk hogy semmi nem állhat közénk.Vajon Rebekával kedvez az élet vagy hoz nehézségeket? Milán vajon hogy fogja bírni?Rebeka mind végig szeretni fogja Milánt? Nehéz az élet hogyha egy hírességgel élsz mivel so...
