Koncert

111 7 1
                                    

Rebeka szemszögéből:

Milánnal még egy kicsit beszélgettünk.Mikor az alvásra került a sor a fejemet a mellkasára hajtottam és ott szundítottam el.Felkeltem és már nem volt mellettem senki.Finom illatokat éreztem a konyhából.Lementem és láttam hogy palacsintátsüt.Mivel ő nem vett észre mögé sétáltam és hátulról meg öleltem.Hirtelen meg ilyedt és felém fordult, mikor látta hogy én vagyok nyomott egy puszit a homlokomra és megölelt.

-Szia szívem hogy aludtál?-Kérdezte Milán.
-Szia tökéletesen és te?
-Jól.Jó párna voltam?
-Igen.
-Akkor jó.-Felnevetett.

És meg láttam a csábító mosolyát nem tudtam elle  állni neki ezért megint meg öleltem.

-Van kedved eljönni velünk egy koncertre?
-Persze!
-Rendben 7-kor indulás!
-Oksi
-Miát is megkérdezhetem hogy jön-e?
-Persze úgy is be jön neki Peti.

Gyorsan felmentem és meg kérdeztem tőle, természetesen igen mondott.Fél hatkor elkezdtünk készülődni.Én egy bőr  szettet vettem fel Milán kérésére ezüst ékszerekkel,Mia egy stitches pólót egy  kék farmergagyával úgy szintén ezüst ékszerekkel.Időben oda értünk ami számomra csoda volt.Már az utolsó számnál jártunk mikor csak Milán megszólalt:

-Szeretnék felhívni a színpadra egy gyönyörű szép lány aki nagyon fontos nekem.-A közönség sikoltozott .
-Rebeka kérlek feljössz?

A pillangóim felébrettek és zakatol a szívem.Nem tudtam hogy mit csináljak.Felmentem és oda mentem Milánhoz.Kezdték volna a zenét énekelni mikor csak valaki felordított:

-REBEKA?!

(2. Rész) Egy versenyen kezdődött... (Valmar ff) (Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon