(2. Rész) Egy versenyen kezdődött... (Valmar ff) (

21. fejezet

Vesztettem.Életem legfontosabb versenyét elvesztettem, mert nem tudtam figyelni.Milánon járt az eszem, és azon hogy, hogy tekintet rám.Olyan rég szakítottunk, és már azt hittem elfelejzettem, de nem a amikor megpillantottam tegnap a pillangók újra felkeltek a gyomromban, és nem akartam vissza aludni.Nagyon hijányzik, belefájdul a szívem hogy nem lehetek vele, hogy helyettem egy másik lányt választott.Most nagyon-nagyon jól esne egy ölelés tőle.Elkell felejtenem Milánt, és ki kell ürítenem a gondolataim, ezért vissza megyek a szállásra összepakolni, és felhívom Miát hogy találkozunk-e.

📞:
-Sziaaaaaaa.nyertél?Mesélj el mindent!!
-Szius.Sajnos veszítettem.-Elkezdtem könnyezni, eddig úgy fogtam fel hogy lesz még ilyen alkalom, de nagyon fáj a lelkemnek hogy nem nyertem.
-Neeee, nagyon sajnálom.-Mondta szomorúan.
-Nem baj, majd még biztos lesz alkalmam (remélem)
-Igen tuti lesz.
-Ma még haza utazom. Holnap talizunk?
-Igen.Hívj ha hazaértél!
-Oksi, szia!

Szipovga tettem le a telefont.Gyorsan hívtam egy taxit hogy minél hamarabb elmehessek innen.Az autó hátuljába a sofőr segítségével begyömöszköltük a csomagjaimat.A hazaút gyorsan eltelt, mivel elaludtam a kocsiban.
Itt vagyok, megint otthon vagyok egyedül.Magányisan telnek a heteim mióta egyedül lakom.Hajnali 4 óra van szóval ideje lefürödni és ágyba bújni.A reggel hamarelérkezett.Mia kopoktat az ajtómon.

-Szia.-Köszönt, és megölel.
-Szia.Gyere be!
-Hova menyünk ma?-Kérdezi miután átlépte a küszöböt.
-Szerintem piknikezzünk.-Vetem fel az első ötletet ami eszembe jut.
-Fellőlem menyünk, viszont van egy kérésem.
-Mond mit szeretnél.
-Lehet ezért ki fogsz nyírni de elkéne vinned a húgomat egy koncertre, mert betettek arra a napra egy versenyt és szeretnék részt venni rajta, nem baj?
-Dehogy baj tudod hogy szeretek bulizni, milyen koncert lesz?
-Öö...
-Mia?!
-Valmar Budapest park-Mondja, és elpirul.
-Bocsi mégsem szeretek koncertekre járni.
-De légysziiiiu, a húgomnak fontos lenne 3 hónapja erre vár ez volt a szülinapi ajándéka.
-Nem, sajnálom de nem.
-De ő érte tedd meg, Milán pedig ne érdekelljen.
-Nemérted még mindig szeretem őt, és tegnap megjelent a versenyemen a barátnőjével.
-Dehát singli.
-Nem, láttam őket.
-Volt egy podcast beszélgetése és megkérdezték tőle van-e barátnője azt mondta hogy nem.
-Ja persze.
-Tényleg, azt is hozzá tette hogy barátnője igaz már nincs de attól még a szerelme megmaradt.
-Ne, ne mond ezt kérlek.
-Légyszives meny el a tesómmal.-könyörgött tovább.
-Oké elmegyek a tesóddal, de csak mert bírom a húgod, de soha többé ne kért ilyenre!!
-Oksiiii kösziiii.

Végül elmentünk piknikezni egy szép virágos rétre ami televolt pitypangokkal.Igaz nem tudtam figyelni Miára, mivel a szavain járt az eszem "a barátnője igaz már nincs de attól még a szerelme megmaradt".Nrm bírom rlfelejteni ezeket a szavakat.Nem is a húga miatt megyek, hanem azért hogy újra láthassam ahogy mosolyog, láthassam hogy mennyire boldog hogy mennyire örül hogy ennyien szeretik őt, de nem tudja hogy az összes rajongója közül én vagyok a legnagyobb, mivel számomra egy olyan fontos személy mint még soha nem volt senki és az érzés hogy elvesztettem egyszerűen felőröl.