Álomország

꧁Első fejezet꧂

Kyra

Megint az a fránya fejfájás.

Este kilenc van, az asztalnál ülök és teámat kevergetem, melyet az orvos írt fel a fejfájás miatt és, hogy jobban menjen az alvás. Közben a nyitott ablakon kifelé bámulom a teliholdat, mellé pedig befúj a kellemes őszi levegő, a ég dörög, és egyre csak nagyobbodó villámok cikáznak a csillagos égbolton. Hogy miért van szükségem erre a nyugtató hatású teára? Elmesélem!

Kezdem az elején. Hat voltam, amikor egy este rémálmom volt. Egy sötét erdő, melyben szaladni kezdtem egészen amíg szemem elé nem tárult egy sötét kastély. Olyan régi féle, mint a horror filmekben tudjátok. Besétáltam a kapuján mely nyikorogva kitárult előttem, majd a padlón levő vértócsákat kezdtem követni, melyek felvezettek egy régi tégla lépcsőn, egészen egy nagy fekete ajtóig. Ezt kinyitva elém tárult egy férfi, akinek arcát sosem láttam mert árnyékban volt, azt viszont igen, hogy állán szépen lassan végig csurog a vér, majd ledob egy halott embert öléből. Így tizenkilenc évesen már nem olyan vérfagyasztó történet, de a hat éves Kyra eléggé megrémült. Azóta is iszom a teát, hátha elmúlnak az efféle álmaim, de hibába. Minden egyes nap ez történik már tizenhárom kibaszott éve. A legjobb a férfi aggaszt, akit folyamatosan abban a bőrfotelben látok ülni, majd szépen lassan elkezd vér csurogni éles állvonaláról. Nagyon aggasztó tud lenni, hogy minden egyes éjjel ugyan azt álmodod már hosszú évek óta.

Már utolsó korty teámat húztam le, majd letettem a rózsaszín kismacskás bögrét és továbbra is kifelé bámultam a holdra, aztán mikor a fa padló éles nyikorgását hallottam meg hátam mögül óvatosan megfordultam. Anyám volt az tiszta álmos fejjel, majd megdörzsölte zöld szemeit szőke hajába túrt, ezután végre megszólított.

– Miért nem alszol még? – kérdezte két ásítás között, majd mögém lépett és megfogta vállaimat. – Már hajnali egy van.

– Dehogy van – ráztam meg fejem, mert tisztában voltam azzal, hogy még csak kilenc óra van. – Nézd – emeltem fel magam mellől a telefont, majd be nyomtam az oldalán elhelyezkedő gombot, hogy bizonyítsam nekem van igazam. De tényleg hajnali egy volt. – Oh.

– Megint az álom? – simogatott, mire enyhén megráztam a fejem de továbbra is csak csendben ültem a székben. – Hát akkor? Mi az oka annak, hogy nem alszol?

– Szétrobban a fejem – támasztottam meg fejemet a kezemben, majd homlokomat kezdtem dörzsölni. – De lassan tényleg le kellene feküdjek, holnapra megbeszéltem valamit Amberrel és korán kell kelnem.

– Menj szívem, pihenj le – biccentett a folyosó felé, melynek végében szobám volt található.

– Jó éjszakát anyu, szeretlek – nyomta egy apró puszit arcára, majd bevonszoltam magam a szobámba és ledőltem.

Puha takarómat magamra dobtam, majd a fehér mennyezetet kezdtem bámulni abban reménykedve, hogy nem alszom el és talán egy nap nem kell látnom ezt az egészet. Meglehet, hogy elhallgattam valamit úgy.. Nagyjából  mindenki elől. Teliholdkor megszólít a férfi, és ma történetesen telihold van. Fogalmam sincs ez jelent-e valamit, de ez számomra csak még aggasztóbb ezért sem szeretnék ma elaludni. Inkább leszek hulla fáradt, mint megint abban az elcseszett álomországban. A plafont nézve egyre szabályozottabban vettem a levegőt, majd mikor kint dörgött egy óriásit az ég hirtelen megugrottam. Majd' kiugrott a szívem a helyéről. Oldalamra fordultam, aztán megint hátra, ezután jobbra, aztán végül hasra. Mindent megpróbáltam, hogy ne aludjak el. De mindezt hibába, mert végül elnyomott az álom.

Az erdőben találtam magam a földön fekve sajogó fejjel, majd kinyitottam a szemeim. Felébredtem.

Jó párszor megdörzsöltem szemeim, hogy végre igazán észhez térjek és felkeljek az álomból de akárhányszor elvettem szemeim elől kezemet, ugyan ott ültem a földön. Fejem hátsó pontjához nyúltam ahonnan a sajogás származott, majd mikor ujjbegyeimet tarkómhoz érintettem és megéreztem valami folyékony ám mégis sűrű anyagot egyből megnéztem mi is az. Vér, valószínűleg beütöttem a fejem. Ennyire még sosem tűnt élethűnek az egyik álom sem, mint a mostani. Hunyorogva körbe néztem a sötét erdőben, körülöttem mindehol fák, néhol madarak repkednek, és ágak recsegését hallom a hátam mögül. Megfordultam és ekkor megpillantottam egy lányt az egyik fa tövében állni és engem figyelni. Óvatosan megmozdult, majd elindult felém és letérdelt mellém. Piros köpenyt viselt, akárcsak Piroska, majd mikor mellém ért levette fejéről a köpenyt, így vállára hullott barna haja.