Álomország

꧁Hetedik fejezet꧂

Lucien

Mindenki bolond.

Ez volt az első gondolatom, mikor beléptem a bálterembe. Össze-vissza szaladgál mindenki. Még Xander is. Ez is bolond. Tényleg mindenki az.

– Xander, neked mi a franc bajod van? Mit rohangálsz? – ültem le az egyik trónszékbe, majd bal karomat meg támasztottam a karfán, fejemet pedig két ujjamon.

– Segítek – állt meg egy pillanatra. – Tudod, este van a bál. Ugye nem felejtetted el?

– Tudom hát. Egyszerűen csak nem vagyok bolond, mint ti – mutattam körbe. – Erre van a személyzet.

– Lehet, de én segítek. Bennem van annyi emberség – köpte a szavakat, én meg kiröhögtem. Mi mást csináljak?

– Baj van a fejeddel – szóltam utána, mikor egy asztalt kezdett el cipelni kifelé az ajtón. De nem reagált, pedig tudom, hogy hallotta.

A feje tetején állt minden. Olyan érzés volt, mintha egy hangyaboly közepén ültem volna. Túl sok ember, túl sok hang, mindenből sok volt. Én meg utálom a nagy felhajtást. A bál is Xander ötlete volt, azóta is minden évben azon kell szenvedjek órákat. Kösz, bátyám! Nagyon hálás vagyok! Esküszöm, el is tudtam volna aludni, ha Kyra dühös kiabálása nem kelti fel a figyelmem.

– Lucien – lépett be idegesen a terembe, mire kíváncsian felvontam szemöldököm, pedig nagyon jól tudtam mi baja. – Az a hülye madarad már megint követ. Meg fogom fojtani, ha nem állsz le!

– Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. Ezek szerint nem azt teszi, ami mondtam neki, mert én tisztán kijelentettem, hogy mindig legyen a nyomodban, és most sincs veled – mondtam szórakozottan, félig nevetve.

– Te.... – fújtatott dühösen. – Arghhh! Annyira gyűlöllek! Komolyan, gyerekes vagy Lucien!

– Ne aggódj, én így gyűlöllek – válaszoltam gúnyosan nevetve. És ekkor Silas, a hollóm végülis utolérte Kyrát.

– Na itt a kis mocsok – fordult a madár felé, aki nyugodtan leszállt az egyik szék támlájára, és így figyelte tovább a lányt. De miért késett ennyit? Ennyi idő alatt simán baja eshetett volna Kyrának! Hülye madár! – Én tényleg kinyírom egyszer – jelentette ki, közben kezébe fogott egy vázát, és a madárra nézett. Ajjaj.

– Silas – szóltam a madárnak, mert sejtettem, hogy Kyra éppen ledobni készül. Amivel nem is lenne baj, kivéve, hogy ha a madár megsérül azt én is kellőképpen megérzem.

Arra viszont nem számítottam, hogy mivel a madár mellém repült, Kyra hozzám vágja a francos vázát, és telibe gyomorszájon talál vele.

– Kyra, én kinyírlak – jelentettem ki mosolyogva, tök nyugodtan. Egyébként sosem bántanám. Soha.

– Lucien, leszarom – válaszolt, majd dühösen kisétált az ajtón, nyomában pedig az újdonsült barátja, Fire.

Én pedig vigyorogva figyeltem ahogy egyre csak távolodik tőlem, annak ellenére is, hogy egyáltalán nem akartam vigyorogni. Francba már ezzel az érzéssel.

– Hagyd őt békén – szólalt meg hirtelen Xander, aki kezeit hátrakulcsolva hasonlóképpen mint én, Kyrát nézte elsétálni.

– Hallod, fogd már be – álltam fel, majd lesétáltam a bátyám mellé.

– Azt mondtam, szállj le Kyráról – figyelmeztetett tovább, majd közelebb lépett. Én meg ismét az arcába röhögtem.

– Dehát még nem is vagyok rajta – fokoztam bátyám dühét, mire az nagy léptekkel elhagyta a helyiséget, és Kyra után kiabált, hogy várja meg.