Álomország

꧁Nyolcadik fejezet꧂

Írói megjegyzés: A bál
Elley Duhé - MIDDLE OF THE NIGHT című számára íródott, tehát javaslom a fejezet olvasása közben!

𖧞𖧞𖧞𖧞𖧞𖧞𖧞𖧞𖧞𖧞𖧞𖧞𖧞𖧞𖧞

Kyra

Szóval ez a bál, hát nem nekem való dolog lesz, az egyszer biztos. Tudjátok erre mikor jöttem rá? Mikor egy lány három órán keresztül cseszekedett a hajammal. Egy sima konty, csak be lett sütve a hajam. Értitek? Három. Teljes. Óra. És még nincs meg melyik ruha lesz rajtam, elvileg sminket is kapok. Aztán erre van mindössze másfél óránk. Nos, ez lehetetlen küldetés.

– Ez meddig tart még? – sóhajtoztam a széken ülve, ami a három óra alatt szerintem már teljesen a részemmé vált, és hozzám nőtt.

– Kész is – nyomott a kezembe egy kis tükröt a lány, aki amúgy fogalmam sincs, hogy kicsoda, de Lucien erősködött, hogy segítsen nekem elkészülni.

A vörös hajam egyenletes tincsekben volt besütve, ebből elől kettő rövidebb szabadon lógott, a többi pedig mint egy rózsa, kontyba volt tekerve, és kaptam a hajamba valami kis arany csatot. Összeségében tényleg gyönyörű lett. Na de három óra?! Mosolyogva forgattam a fejem, hogy minden szögből lássam a hajam, aztán a lány felé nyújtottam a tükröt mikor biztosra mentem, hogy így tökéletes lesz.

– Jó lesz? – kérdezte ujjait tördelve, közben félve mosolygott.

– Tökéletes – fogtam meg kezét mosolyogva, ezzel jelezve, hogy ne féljen.

– Most akkora kő esett le a szívemről – tette mellkasára egyik kezét, közben megkönnyebbülve fújtatott egy nagyot, és kínosan nevetett.

– Miért? – néztem rá kérdően.

– Csak szeretném, ha minden tökéletesen sikerülne ma. Na de! Jöhet a ruha!

– Oké – bólintottam. – Mivel valami arany csatot raktál a hajamba, gondolom piros lesz a ruhám?

– Pontosan – bólintott, majd a szekrényem elé lépett és egyszerre két kezével nyitotta ki azt. Először az összes lehetséges variációt kipakolta az ágyra, aztán elő szedett pár cipőt, meg fülbevalókat és nyakláncokat, aztán egyesével mutogatni kezdte a ruhákat. – Ezt meg se mutatom, mert bűn ronda – dobott arrébb egy vörös ruhát. – Ez... ez sem jó! Nézzük csaaaaak, hm... – pakolta a ruhákat, én pedig árgus szemekkel figyeltem, hogy vajon talál-e olyat, ami esélyes is. – Megvan!

– Na végre – szólaltam fel, mire a lány sértődötten nézett rám. – Bocsi! Úgy értem, mutasd milyen a ruha.

Gyönyörű ruha volt, ahhoz kétség sem fért. Egy sötétvörös ruháról van szó, aminek a szoknyája szerintem akkora, hogy ki sem fogok férni az ajtón, a felső része pedig testhez simuló, kissé mély dekoltázzsal megáldva. Az ujjai pedig hosszúak, így biztosan nem fogok fázni benne. Miután nagy nehezen felvettem - jó, a csajszi segített felvenni, mert én egyáltalán nem bírtam magamra emelni - neki láttunk a cipőpárosításhoz. Mindenképp aranyat akartunk, vagy valami feketét, ami megy az aranyhoz és a piroshoz is. Végül egy fekete magassarkúra esett a választás, aminek van egy ilyen kis csatos rész a bokáján, ami véletlenszerűen pont arany volt, tehát nyert ügy. Csak sétálni nem tudtam benne, szóval egy pár percig sétálgattam ide-oda, hogy valamennyire menjen az egész, de a tánc szerintem ennek ellenére is kegyetlenség lesz. Végezetül csinált nekem egy füstös sminket, plusz a számra egy nekem egyáltalán szokatlan vörös rúzst kent, amitől kezdtem Barbie babának érezni magam. Mellé pedig kaptam egy csupa kővel kirakott éjfekete nyakláncot és egy hozzá passzoló fülbevalót, aztán kész is voltam. Idegileg, meg úgy mindenhogy. Remegő kezekkel emeltem meg ruhám, nehogy megtapossam, közben kimért és egyenletes léptekkel sétáltam le a lépcsőn, egészen a nagyterem ajtaja elé. Fura volt, mert viszonylag csend volt, talán mert még csak most fog elkezdődni az egész, vagy nem tudom. Az ajtó előtt megálltam, ahol Xander már mosolyogva várt, Fire pedig vicsorogva követett engem. Megőrült a rókám.