Smile. (Zarry mpreg)

~19~

Ebédszünetben a szokásos asztalunknál ültünk négyen. Ez olyan végzős dolognak számított, hogy tiéd a középen lévő asztal, melletted ülnek a legjobb barátaid, és körülötted lebzselnek azok, akik éheznek a figyelmedre. Mint Gigi, aki már a negyedik alkalommal sétált el mellettem és érintette meg a karom. Nem mondom, hogy nem idegesített, de nem küldhettem el a fenébe mindenki előtt, az hogy nézett volna már ki?!
Próbáltam a sonkás szendvicsemre koncentrálni, de éreztem, hogy két oldalról, egyszerre ketten próbálnak lyukat égetni a fejem oldalába. Niall, fejét csóválva, szinte kérlelően bámult, miközben kitartóan bökdöste az oldalamat. Azt akarta, hogy beszéljek Harry-vel, aki a másik oldalamról bámult engem értetlenül.
-Ne legyél hülye Zaynie!-suttogta Niall. Shawn pontosan akkor nevetett fel valami szarságon, amit Derek meg annak a legjobb barátja meséltek neki. Shawn fejét egy Burger King-ből szervált papírkorona díszítette. Hivatalosan is betöltötte a tizennyolcat, úgyhogy ez a nap csak is róla szólt. Kora reggel, miután átadtam Niall-el az ajándékát-amit gondosan elrejtett a táskájában, még kész szerencse, hogy a csak egy füzetet hord magával-, közölte velünk, hogy nálunk lesz a Buli, mert nincs kedve ismeretlen helyen berúgni. Tízre vár mindenkit.
Elég sokan tömörültek az asztalunk köré, kezdtem kényelmetlenül érezni magam.
-Z, gyújtani mész?-biccentett felém Shawn, amikor meglátta, hogy a cuccaimat felkapkodva felállok az asztaltól.
-Aha, de egyedül-mondtam nyomatékosan azoknak célozva, akik felcsillanó szemekkel pillantottak felém, várva, hogy magammal viszem őket. Azonnal lelohadt a vigyoruk, és visszazuttyantak a helyükre. Shawn meg jól ismert, tudta mit mikor szabad, és mikor nem.
-Menj utána-hallottam magam mögül Niall sürgető hangját. Felgyorsítottam a lépteim, a tálcát a helyére rakva siettem ki az ebédlőből. Az udvarra vezető szárnyas ajtó kicsapódott, rajtam kívül csak néhány lány ült a hidegben a padokon, miközben a tompa napsütést bámulták a fejük felett. Blake integetett. Tavaly ő volt a labortársam kémián, de hamar kiderült, hogy mindketten gyökerek vagyunk hozzá, és miután majdnem felgyújtottuk az egész iskolát, inkább mindketten leadtuk az anyagot.
-Állj már meg!-Harry lihegve kapott a karom után. A szemeimet forgatva álltam meg, jó pár méternyire előtte. Fogalmam sincs, hogy mióta rohanhatott utánam, és én miért nem hallottam nem tudom, de az biztos, hogy jó régóta. Arca olyan piros folt, mint a kötött pulcsija, és ha jól hallottam, akkor lihegett is.
-Mi van?-fontam össze magam előtt a karjaim. Bunkó hangnemem hallatán az égig szaladtak a szemöldökei.
-Mi lenne? Tegnap este csomószor kerestelek! Hívtalak, és írtam is..ma meg nem tudom miért viselkedsz így velem. Tettem valami rosszat?-kérdezte ártatlanul. Mintha nem tudná..
-Nem. Semmi rosszat..Mehetek? Még becsengetés előtt el akarok szívni egy szál cigit-azzal megfordultam, de pechemre elkapta a kezem. Ha nem ő lett volna, már biztosan a földön fetrengene a vérző orrát tapogatva.
-Zayn!
-Mi van?!
-Miért vagy velem ilyen?
Mérgesen beletúrtam a hajamba, és egyszer csak kiszakadt belőlem a tegnap esti sérelmem.
-Hazudtál nekem! Azt mondtad dolgod van, és gondoltam, hogy ezzel a szarházi Tomlinsonnal, de azt hittem legalább a gyerekkel találkozik!-kényszeredetten elnevettem magam, Harry csak nagy szemekkel nézett rám. Közben még be is csengettek.-Jó volt a tegnap esti randi? Jó éreztétek magatokat?
-Te miről beszélsz?-kérdezte értetlenül, pedig tudtam jól, hogy tudja miről is van szó. Szerette az ártatlant játszani, csak kerülje a konfliktust.
-Niall-el láttunk titeket a plázában! Nevettél, meg mosolyogtál rá..és..és engedted neki, hogy megsimogassa a karod-úgy mondtam ezeket a szavakat, mintha a világ legundorítóbb dolgairól beszélnék. Tegnap este Niall fogott vissza, ő volt az egyetlen, amiért nem rohantam oda és vertem be egyet annak a seggfejnek a sok szarság miatt. Amiért két éve lefeküdt az én Harrym-mel, amiért megütötte, és még ki sok mindenért, amiről akkor én nem tudhattam. Csak a valóságban nem az én Harry-m volt.
-Csak elhívott kajálni! Rooney-val találkozott átjött hozzánk, anya pont akkor jött haza, amikor elálmosodott neki nem volt kedve velünk jönni! Nem randiztunk!-Harry idegesen rázta a fejét.
-Nekem nem úgy tűnt!
-Ha hiszed ha nem, csak ennyi történt. De, Zayn egyáltalán, hogy jut neked eszedbe engem számon kérni? Louis a gyerekem apja! Találkozni akart vele, nem mondhattam azt, hogy nem!
-De igen-böktem felé indulatosan. A feje fölött megláttam Niall-t, meg a Shawn-t követő idiótákat. Alig láthatóan megráztam a fejem, mire Niall a kezét feltartva megállította őket.-mondhattál volna nemet azok után, hogy megütött! Ja, és Rooney fél tőle! Fogalmam sincs, hogy miért, de nem kéne egy olyan ember közelébe engedned a gyereket, akitől amúgy fél!
-Ez legyen csak az én gondom!-felelte indulatosan.-Ebbe neked nincs beleszólásod, Zayn! Kicsit túl mentünk a ha..
-Akkor az is legyen a te problémád, hogy mi lesz azután, amikor szétver az az állat, megdug aztán jól ott hagy a szarban! Ne gyere hozzám sírni, mert nem fogok melletted állni!-a szívem vadul vert a mellkasomban, a fejem sűvített az adrenalintól. Mintha minden homályos lett volna körülöttem, de aztán kitisztult az agyam, amikor hangos szipogásra lettem figyelmes. Körbe néztem. Tágra nyílt szemekkel, megrökönyödve néztek ránk. Ezek szerint jó hangos lehettem, hogyha a fél iskola tanúja volt a kis szóváltásunknak. És, Harry..az én csodás Harry-m vérvörös arcán szomorú könnyek szánkáztak végig. Láttam a szemeiben, hogy na ezt pont tőlem nem várta. Mintha hallottam volna, ahogyan a lelke darabjai újra meg újra összetörnek. Aztán egy utolsó könnyes pillantás után otthagyott.
Shawn értetlenül tárta szét a karjait.
-Mi van Malik? Hülye vagy ember?!
Igen. Az voltam, egy oltári nagy hülye.