Smile. (Zarry mpreg)

~1~

Fintorogva igazítottam meg magamon a napszemüvegemet, miközben arcomon kicsit sem kedves, sem pedig boldognak nevezhető érzelemmel néztem fel az előttem tornyosuló épületre. A bradfordi középiskolának titulált állatkert Január hatodikával ismét kinyitotta kapuit. A téli szünet után, főleg egy orbitális szilveszteri buli után borzalmas visszatérni a helyre, amire egy kiképzőtáborként gondolsz. Legalábbis a napjaimat, kerek négy éve úgy élem itt, mint ha csak egy ostoba kis kadét lennék, aki igyekszik túl élni a gyakorlatokat és kilépni az igazi világba. Az igazi világban, nem lesz szükségem a másodfokú egyenlet megoldó képletére, sem pedig a történelem atlaszomon bejelölt csaták helyszíneire. Kétlem, hogy ezeket valaha hasznosítani fogom, tehát szükségtelennek érzem azt is, hogy tizennyolc évesen még mindig ebbe a pokolba járjak.
-Újra itt..-állt meg mellettem a legjobb barátom, Niall, arcán ugyanolyan savanyú tekintettel, mint amilyen az enyémen ült már percek óta.
-Ja..-morogtam, megrántva vállamon a táskám, amelynek hála istennek még nem volt súlya, de tudtam, hogy nap végére, amikor kiosztják a kötelezőket   a hazafelé tartó utamon biztos megdöglők.
-De nézzétek a jó oldalát-karolta át vállunkat Shawn. Értetlenül néztem vigyorgó alakjára választ, valamint egy aprócska magyarázatot kérve..mégis mi a faszért van ilyen jó kedve?!
Nekem, aki lassan két rohadt napja küzd másnapossággal, a vigyorgás, a nevetés a mosoly számomra valami elveszett fogalom. Szinte mindent fizikai fájdalomként éltem meg a bulik után, amiket Niallel rendeztünk az utóbbi pár hétben. Anyám fájdalomcsillapítókkal dobált, én meg csak annyit tudtam tenni,-amire ő maga kért meg,- hogy nem hánytam össze a szőnyeget, és nem szenvedtem feltűnően.
-Mégis mi a jó oldala?-ráncolta szemöldökeit Niall.
-Hát, hogy pár hónap és végzünk seggfejek!-szorította meg a vállunkat, mire mindkettőnkből frusztrált hangok szakadtak fel. Bőrkabátom anyagát megigazítva magamon bújtam ki az öleléséből és álltam félre, hogy a többi diák is elférhessen mellettünk.
-Valahogy nem javít a tényen, hogy még mindig itt vagyunk-vettem elő cigarettás dobozom és nem foglalkozva a ténnyel, hogy nem dohányzásra kijelölt helyen állok gyújtottam tá a számban lévő nikotin szálra. Lassan fújtam ki a letüdözött füstöt, egy undorodó pillantást csalva ki Niallből. Újra szőke hajú barátom, gyűlölte ha a közelében gyújtottam rá. Elmondása szerint gyűlöli a dohány szagát, hányingere van tőle és legszívesebben ha tehetné lenyomná a torkomon.
-Az első félévet is alig éltem túl-motyogtam, visszagondolva a majdnem matek bukásomra, amitől csak az a jótét lélek Gigi Hadid korrepetálása mentett meg.
-Rajtunk csak a szerencse segít már-tárta szét karjait Niall.
-Az sem nagyon-dobtam el a csikkem, majd álltam újra a legjobb barátaim mellé.
-Gyerünk seggfejek, irány a pokol!-kiáltotta Shawn fejével a bejárat felé biccentve.
A diákok a parkolóból már rég elfogytak, ahogy a folyosón is csak néhány diák lézengett. És voltunk mi. A három semmirekellő alak, akik egyáltalán nem siettek sehová. Niallel annak idején a két egymás melletti szekrényt kaptunk, így amíg Shawn lomha mozdulatokkal sétált át a másik oldalra, hogy szó szerint behajítsa táskáját a szekrénybe, addig mi egyszerre elvégeztük a dolgaink elrendezésével.
-Mivel kezdünk?-pillantottam fel kíváncsian.
-Egyet találj-kacsintott rám Niall, megigazítva fején a szokásos, színes virágokból álló virágkoszorúját.
-Ugye nem..?
-De-bólogatott Shawn tágra nyílt szemekkel.
-Sietnünk kéne-mutattam az emelet irányába.
-Kéne-vont vállat Shawn unottan, majd pimasz mosollyal az arcán rám nézett. -de nem fogunk.
Csupán szemeimet forgattam, miközben elindultunk a csendes folyosón, ahonnan csupán néhány tanár halk beszédfoszlánya hallatszott ki.
Elhaladtunk a porta mellett és már éppen felléptem volna az első lépcsőfokra, amikor Shawn felszólított.
-Zayn!
-Mi van?-fordultam hátra vállam felett és néztem rá unottan. A magas fiú csupán egyet intett felénk kényszerítve, hogy visszaálljunk mellé a lépcső elé.
-Ez..ez ő?-suttogta halkan Niall, tágra nyílt szemekkel nézve fel rám.
Nem tudtam megszólalni. Ezeket a hosszú lábakat, csokoládé barna fürtöket és a rémült, csillogó zöld szempárt bárhol felismerném. Harry Styles újra visszatért a Bradford Gimnáziumba...