Megmentettél Tom Kaulitz

6. Rész

Tom mellettem még nyugodtan alszik én gyorsan ki keltem az ágyból. Lefürödtem és felvettem egy itthoni ruhát.
-baszki nagyon szarul vagyok-gondoltam magamba és gyorsan neki is estem a wcnek. Kijött a tegnapi vacsora. Biztos csak valami rosszat ettem. Ennyivel le is tudtam ezt a kis reggeli szituációt.
Lementem a konyhába és leültem a pulthoz. Lejött Bill is és beszélgettünk. Megint jött ez az érzés.
Tele hánytam a mosogatot.
-Amelia jól vagy-fogta a hajam Bill
-igen biztos csak valami betegség-mondtam két hányás között
-vagy nem, ugye mindig használtok gumit-faggatott tovább a fiú
-hát, egyszer nemrég nem biztos, hogy használtunk-fordítottam fejem Bill felé, aki kikerekedett szemekkel bámult.
-ugye nem, Bill mondd, hogy nem-könnyeim már patakokban folytak
-semmi baj nyugi, csinálunk tesztet és meglátjuk mi lesz-ölelt át szorosan
Lejöttek a többiek is.
-mi a baj Amelia-sietett hozzám Tom
-semmi-néztem rá kisírt szemeimmel
Jó szorosan megöleltem, majd elindultam az ajtó felé.
-mindjárt jövök-kiabáltam be
-siess vissza-kiabált vissza Tom
Kocsiba pattantam es elindultam a boltba. Megvettem a teszteket és haza siettem. Felrohantam a fürdőbe egy üveg vodkával. Kicsit sírtam, gondolkoztam, majd rápisiltem a 3 pálcára. A kádban feküdtem vörös szemekkel, az üveg vodkával és a 3 teszttel. Vártam, vártam és vártam. Nem merem megnézni, még csak 16 vagyok nem lehet gyerekem. Várakozás közben megittam a felét a vodkámnak. Jött a nagy pillanat mi is az eredmény...
-Terhes vagyok-súgtam a lehető leghalkabban
Olyan hangosan sírtam, ahogy csak tudtam.
-hülye, idióta hogy lehetsz ilyen felelőtlen-szidtam magam
-Bill-kiabáltam ki
Pár perccel később már itt is volt.
-mi a baj-nézett rám megijedve
-terhes vagyok-nyújtottam oda neki a 3 tesztet
-semmi baj, megoldjuk, minden rendben lesz- kivette az üveget a kezemből és kiemelt a kádból.
Bevitt a szobámba és lefektetett. Én az ölében feküdtem és csak sírtam.
-Amelia megoldjuk együtt ne sírj-simogatta a hajam
-nem akarok gyereket én is csak gyerek vagyok-sírtam mégjobban
-elmondod Tomnak és ő is segíteni fog és minden a régi lesz
-én nem akarom elmondani Tomnak, mivan ha meg akarja tartani, vagy mivan ha ezért elhagy
-nem fog elhagyni soha
-megígéred?
-megígérem-fogta meg kezem a fiú
-mit szólnál ha este elmennénk bulizni-mosolygott rám
-benne vagyok-mosolyogtam vissza
-akkor pihenj úgyis csak este megyünk
-rendben
Nyílt az ajtó én pedig még mindig Bill ölében könnyezek. Tom lépett be és csak bámult ránk.
-mi a baj szívem-ült mellem
-semmi-mosolyogtam rá
-akkor én megyek-es Bill el is hagyta a szobát
-biztos minden rendben-kérdezett Tom
-igen-bólogattam határozottan
-kell valami vagy kérsz valamit
-csak gyere ide és ölelj meg
Nem is kellett kétszer kérnem máris alattam van. Tomon feküdtem és gondolkoztam, hogy vajon elmondjam, hogy gyermeke éppen a hasamban növekszik és én meg akarom ölni vagy ne rontsam el a pillanatot. Annyira gondolkoztam, hogy el is aludtam férjemen feküdve.
Délután 3kor ébredtem Tom már nincs itt. Lementem a konyhába, ahol mindenki beszélgetett.
-jó reggelt szépség-ölelt át Bill
-neked is-mondtam vissza kicsit fulladozva
-jól aludtál szerelemem-nézett rám Tom
-igen-és ölébe ültem
Tom át karolt és fejét vállamra rakta. Hogy mondjam el életem szerelmének, hogy meg fogom ölni a gyerekét? Sehogy.
Már fél órája itt beszélgetünk, úgyhogy inkább félre hívom Billt és Leylát.
-Bill, Leyla egy percre gyertek velem-néztem rájuk
-megyünk-felelték egyszerre
Leültünk a teraszon es neki is álltam mondandómnak.
-tehát Leyla te még nem tudod, de én terhes vagyok-hadartam el
-mi-nézett rám meglepődve
-és én nem akarom megtartani-folyt le egy könnycsepp az arcomon- én még csak gyerek vagyok, én nem tudok felnevelni egy gyereket.-neztem rájuk szomorúan
-es Tom mit akar-kérdezi Leyla
-Tom nem tudja, hogy terhes vagyok
-muszáj elmondanod-nézték rám mindketten
-nem fogom, úgyhogy elmegyek abortuszra és éljük tovább életünket mint eddig
-Amelia muszáj elmondanod Tomnak, biztos melletted lenne-mondta Bill
- jobb lesz ha elmondod-biztatott Leyla
-nem fogom és ti sem-ezzel a mondattal ott is hagytam őket.
Reméltem, hogy támogatnak, de hiába. Nem fogom elmondani Tomnak.
Este 10kor megyünk buliba, most pedig 7ora van.
Lent ülünk mindannyian a nappaliba és filmet nézünk, nekem pedig nagyon kell pisilnem
-mindjárt jövök elmegyek WC-re-nyomtam egy puszit Tom arcára és el is mentem. Pisiltem nézegettem magam a tükörbe egy kicsit.
—a nappaliban—
-mondanom kell valamit Ameliárol-állt fel Bill
-Bill ne tedd ezt vele-fogta meg a fiút Leyla
-muszáj lesz-mondta Bill
-mondjad már Bill-szólt rá Tom
Mindenki csak kíváncsian nézte Billt, hogy mi ilyen fontos.
-Amelia terhes-nyögte ki Bill nagy nehezen
-mi-kérdezte mindenki sokkolva
-Amelia terhes és nem akarja megtartani-mondta tovább Bill
-mi, miért nem mondta el-kérdezett Tom
-mert fél és mert nem akarja megtartani- hadarta Bill
-mi az hogy nem akarja megtartani-kérdezte Gustav
-el akarja vetetni-mondta Bill
-érhető Amelia is csak egy gyerek-mondta Georg
-de miért nem mondta el-kérdezte Tom
-nem tudom, de jön vissza úgyhogy mindenki nézze a tv-t- szólt rájuk Bill
— én szemszöge—
Mindenki nézi a tv-t a nappaliban, kicsit furcsák. Leültem vissza Tom ölébe.
-baj van-kérdeztem Tomot, aki csak ült alattam, át se ölelt
-ezt én is kérdezhetném -válaszolt flegmán
-nekem nincs bajom-nem mertem a szemébe nezni
-nézz a szemembe és mondd el az igazat-kiabált rám és szembe fordított magával
-mi-álltam fel értetlenül
-ne játszd a hülyét-kiabált rám
-bazdmeg Bill-néztem rá csalódottan
-én sajnálom Amelia,de tudnia kell, tényleg sajnálom-fogta meg a kezem
-hagyjál a sajnálatoddal-húztam el a kezem
-mégis mikor akartad elmondani, hogy terhes vagy, egyáltalán el akartad mondani-üvöltözött velem Tom mindneki előtt
-én..én-kezdtek el folyni a könnyeim
-te, te mi Amelia
-én nem mondtam volna el, soha, mert ha véletlen te akarnád ezt a gyereket én meg nem akkor mi tennénk-kiabáltam rá én is
-én akarok gyereket, tőled es akar most is, ez miért lenne baj
-én nem akarok, most nem-itt már csak úgy folytak a könnyeim
-akkor te csak úgy megölnéd a mi gyerekünk és tovább élnél bűntudat nélkül
-hogy mondhatsz ilyet, szerinted nekem nem fájna úgy mint neked, szerinted nem lenne bűntudatom, mikor lettem a szemedben ekkora szívtelen bunkó
-én csak 16 éves vagyok, még gyerek
-én 17 az is gyerek, de mégse ölném meg a gyerekem
-én nem állok készen arra, hogy szülő legyek, én nem akarom azt a gyerekemnek, amit nekem kellett átélnem, és tudom, hogy , most nem bírnék neki mindent megadni,én csak élni akarom az életem gyerek nélkül arra még van elég idom később is
-Amelia még gondoljuk át kérlek-már normális hangon beszélt Tom
-én már átgondoltam, nem akarom-és ezzel megindultam az emeletre
-akkor én itt végeztem-nézett rám dühösen
-mi- fordultam vissza
-vége Amelia- mondta komoly fejjel
Indultam a lépcső felé, de Bill megragadta a csuklom
-Amelia bocsáss meg kérlek-nézett rám boci szemekkel
-hagy békén örökre, soha többe ne szólj hozzám-és mentem tovább az emeletre
Bedőltem az ágyba és csak sírtam. Meg se mozdultam, már nem is tudom miért élek. Vajon Tom tényleg soha nem fog megbocsátani? Nem tudom. Basszus már 9 óra, semmi kedvem bulizni.
-be jöhetek-szólalt meg Gustav a folyosórol
-gyere-mondtam sírós hangon
-Bill kérdezi, hogy jössz velünk bulizni-nézett rám Gustav
-nem
-jól vagy-kérdezte aggódva
-nem-adtam meg újabb egyszerű válaszom
-valamiben segíthetek-simogatta meg a hajam
-nagyon örülnék ha valaki megolne
-Amelia eszedbe se jusson ilyet mondani se, nem hogy csinalni-nézett rám komolyan
-rendben
-itthon maradjak veled-kérdezett Gustav
-ne, menj csak érezd jól magad-mosolyogtam rá
-végre mosolyogsz, ezt már szeretem-nyomott egy puszit a hajamra
-majd benézek, ha haza értünk jó
-jó
Miután Gustav kiment én csak néztem magam elé. Legszívesebben most meghalnék. Mi tart vissza? Ted meg Amelia, már senki nem szeret.
Ezek a gondolatok jártak a fejembe. Összekuporodva feküdtem az agyon és neztem a falat, mikor valaki bemyiott. Gondolom Tom az. Én csak néztem a falat tovább és csak sírtam. Halottam, hogy Tom öltözik es egy nagyot sóhajt, majd kimegy.
10 perc telt el és a bejárati ajtó kinyílt, majd becsukódott. Elmentek itthonról. Felkeltem és körbenéztem a házban, hogy mindenki el ment e. Egyedül vagyok itthon. Vissza is mentem a szobába és az íróasztal önhöz ültem. Mindenkinek írok egy levelet, majd véget vetek a szenvedésnek, ez a tervem. Neki is álltam a leveleknek. Még soha nem sírtam ennyire, az összes lap elázott. Kb 1 óra alatt megírtam mind ez 5-öt. Tele engedtem a fürdőkádat.Gyors leszaladtam egy késért a konyhába. Bele ültem a kádba es csak sírtam. Egy fél órát sírtam, majd össze szedtem magam, de meg csörrent a telefonom. Gustav hív, kinyomtam, de megint hív. Már vagy 30szor hívott, de nem vettem fel. Sietnem kell lehet haza jönnek, nincs messze a bár kb 10 perc gyalog. Vettem egy nagy levegőt és megfogtam a kést. Először jobb  csuklómat vágtam végig, majd a balt. Szörnyen fáj, csak ordítani tudok. Ülök a kád vízben, ami már vörös a vértől és várom a pillanatot, amikor mindennek vége.
—a fiúk és Leyla szemszöge—
-figyeljetek én haza megyek, megnézem Ameliat-mondta Gustav
-minek-kérdezte Tom
-már 30szor hívtam és nem veszi fel-aggódott Gustav
-lehet csak alszik-mondta Georg
-nem hinném-nézett a többiekre
-mondott valamit-kérdezett Leyla
-hát ohm-dadog ott Gustav
-Gustav mondjad már-kiabált Bill
-mikor megkérdeztem, hogy kell-e neki valami azt mondta, hogy csak annyi, hogy valaki megölje-hadarta el Gustav
-és te miért nem mondtad-kiabálta Bill
-megígérte, hogy nem csinál hülyeséget-mentegetőzött Gustav
-és te csak otthon hagytad egyedül-kiabált Tom
-ne kiabálj nem miattam van ez-mondta Gustav
-jó menjünk haza-mondta Leyla
Összeszedtek gyorsan a cuccaikat és siettek haza.
—én szemszögem—
Már nem hivkod Gustav. Kicsit félek, hogy haza jönnek,de már késő. A ver omlik a kezeimből én meg csak sírok. Egyszer csak valaki kivágja a bejárati ajtót. Hallom, hogy nem egy valaki dobog fel a lépcsőn.
-ne ne ne, bassza meg-mondtam halkan
-nem sokára vége Amelia ki bírod-mondogattam hátha segít elfeledtetni a fájdalmat
Be rontanak a szobába, majd a fürdőbe. A világ körülöttem kezd csendesebb és sötétebb lenni. A fürdő ajtó pedig kinyílt. Mind az öten ott állnak és néznek.
-Amelia mit csináltál-futott hozzam Gustav
-hagyj békén-mondtam halkan
-nem fogsz meghalni, ezt felejtsd is el-kiabálta Leyla sírva
-csak hagyjatok békén-konyorogtem nekik
Elkezdtek kihúzni a kádból és a szobába vittek
-valaki hívta a mentőket-kiabált Bill
-igen mindjárt itt vannak-mondta Georg
-Amelia nézz rám-kiabált velem Bill
-csak hagyj haljak meg békében-sírtam tovább
-nem fogsz meghalni-mondta Tom
A szemem felcsillant, mikor megláttam Tomot.
-én sajnálom-mondtam neki sírva
-nem kell, bocsáss meg Amelia-mondta könnyezve
-szeretlek, de vége, mennem kell
-Amelia nézz rám, Amelia-kiabálta sírva Tom
-nyisd ki a szemed-mondta Gustav
-eljött az idő-mosolyogtam rájuk sírba
-szeretlek tite-nem bírtam végig mondani, mert minden elsötétült. Sikerült? Meghaltam? Vége minden szenvedésnek?