8.rész

321 13 1
                                    

Már egy hét telt el. Amelia még mindig nem ébredt fel. Alig ettem amióta itt vagyok, nem fürödtem és nem mentem sehova. Délelőtt 10 óra van, mindenki itt ül a szobában.
-jó reggelt Amelia-nem kelt fel, de minden reggel köszönök neki
-neked is-neztem rá furcsán, csukva a szeme de hallottam, hogy megszólalt
-tessék-mondtam Ameliara nézve
-jó reggelt te hülye-mondta még mindig csukott szemmel
-Amelia nyisd ki a szemed-simogattam a kezét, de nem nyitotta ki a szemét
Talán csak képzelődöm.
—Amelia szemszöge—
Sötét van, ez jó jel nem? Meghaltam? Fingom sincs.
Valaki fogja a kezem, valaki beszél hozzám.
-jó reggelt-mondja egy ismerős hang
-neked is-mondtam csukott szemmel
-tessék-ez Tom mostmár tudom
-jó reggelt te hülye
-Amelia nyisd ki a szemed-mondta Tom, de nem bírom ki nyitni a szemem
Nem bírom kinyitni a szemem, túl gyenge vagyok hozzá.
Vissza aludtam gyorsan és olyan jól keltem,mintmég soha.
-jó reggelt-köszöntem Tomnak
-jo reggelt Amelia-puzilta meg arcom
Bejött az orvos, végülis délután van csak én aludtam egész nap
-Amelia sok vert vesztett, így a magzat nem élte túl, sajnálom-én csak Tomra neztem
-sajnálom-néztem rá könnyes szemekkel
-Amelia te itt vagy nekem és most csak ez számít- úgy csókolt meg mintha ez lenne az utolsó.
-Mikor mehetek haza-kérdeztem az orvost
-holnap-rám mosolygott, majd elment
Délután van, Tom bebújt mellém az ágyba és átölelt.
Néztünk egy pár filmet, majd el aludtunk.
Reggel van, 12 óra. Tom nincs mellettem. Fel ültem az ágyba kezeimre támaszkodva, de nagyon fájnak. Be vannak kötve. Ahh végre Tom és az orvos jönnek be.
-jó reggelt Amelia-puszilt meg Tom
Én csak rá mosolyogtam és vártam, hogy vegre haza engedjenek.
-Amelia csak akkor engedem haza, ha megígéri, hogy fogja megerőltetni kezeit, nem támaszkodik rájuk és vigyáz magára. Szednie kell pár gyógyszert, hogy ne fájjon és egy másik orvos irt fel kedély javitót.-nézett rám az orvos
-rendben-mosolyogtam rá
-még egy hétig kb kicsit erőtlen lesz, ne nagyon álljon fel vagy sétáljon egyedül-ez az orvos már az agyamra megy csak engedjen el
-jó-mondtam türelmetlenül
Ki is ment az orvos és már csak át kell öltöznöm.
-elmegyek átöltözni-mondtam Tomnak és már álltam volna fel az ágyról
-héj héj héj állj meg, segítek-fogta meg a kezem Tom
-nem kell-ellöktem kezeit és próbáltam felállni, de össze estem Tom karjaiba
-mondtam, hogy segítek-bevitt a fürdőbe és leültetett egy székre.
-át tudok öltözni egyedül, addig ki mehetsz-néztem rá dühösen
-láttalak már ruha nélkül elég sokszor-nézett rám perverzen
-csak fordulj már el-kiabáltam rá
-segítek, nem szabad megerőltetni a kezeid-jött felém
-hagyj már békén-löktem el magamtól
-most mi bajod van-kiabált rám
-semmi-kiabaltam neki vissza
Elkezdte levenni rólam a kórházi háló inget. Én nem akarom, hogy segítsen, nem akarom, hogy velem maradjon szánalomból, vagy mert bűntudata van.
-nem kell segíteni-löktem el kezeit es kiabáltam vele
-Amelia ne legyél már ilyen ,mi bajod van
-semmi, egyedül is átbírok öltözni
-jó, akkor öltözz-nekem vágta ruháim és kiment a szobába
Próbáltam öltözni, de nem bírok. A könnyeim elkezdtek lefolyni az arcomon. Nem bírom felvenni ezt a rohadt felsőt. Én csak sírok, sírok és nem megy. Már eltelt 10 perc én meg meztelenül ülök a széken sírva.
-be jöhetek-kérdezi Tom az ajtó másik feléről
Nem válaszoltam csak csöndben sírok.
-sikerült-benyitott Tom és csak nézett rám
-semmi baj-leguggolt elém és átölelt
-segíthetek-kérdezett egy kis mosollyal, amire én csak bólintottam
Tom felöltöztetett és beültetett a kerekes székbe. Kitolt a kórházból és beültetett az autóba. A haza út csöndben telt egy szó nélkül. 15 perc alatt haza értünk és Tom bevitt a házba. Mindenki körülöttem ugrál és mindenki ölelget.
-fel vigyelek a szádba vagy lent maradsz-kérdezett Tom
-fel-mondtam unottan
Kezében felvitt a szobámba és lerakott az ágyra.
-maradjak?-betakart és nézett rám
-nem kell-elfordultam a fal felé és csak néztem magam elém
-akkor lemegyek, de ha kell valamit szolj-megsimogatta hajam és megpuszilt.
Kiment a szobából én oedig egyedül maradtam. Hogy fájhat ennyire az élet? Hogy lehet, hogy nem akarok mást csak meghalni. Mi történt velem? Mi tette ezt velem? Hogy lehet ilyen üres minden? Miért csak fájdalmat érzek? A gondolataim nem hagynak nyugodni, csak kínoznak és darabokra szednek.
—Tom szemszöge—
Annyira aggódom, Amelia olyan más. Dühös, szomorú és összetört. Lehet, hogy már nem szeret, lehet hogy már nem akar velem lenni. Próbálok segíteni neki, de ő nem hagyja.
-minden rendben van-kérdezett Bill
-Ja ige persze-mondtam zavartan
-Amelia hogy van-kérdezett Gustav
-persze jól van, de mostmar nézzünk valamit-próbáltam terelni a témát
Georg kapcsolt valami filmet. Az agyam végig Amelián járt.
Lassan vége a filmnek gyorsan megnézem Ameliat
-mindjárt jövök-mondtam a többieknek és gyorsan felpattantam
—Amelia szemszöge—
Bassza meg, kurvára pisilnem kell. Nem fogok szólni Tomnak, egyedül is megy.
-jó, Amelia képes vagy rá-mondtam magamba
-menni fog gyerünk csak pisilned kell-felkeltem az ágyról és tettem pár lépést.
-ne ne ne-össze estem
Fekszek a padlón és csak sírok. Nagyon kell pisilnem és már nem birom tartani. Érzem, hogy folyik a lábamon és csak feküdni tudok. Még jobban sírok és már szinte kiabálok. Hallom, hogy valaki jön az ajtó felé és Tom lépett be. Oda rohant hozzám és én csak sírtam.
-gyere, semmi baj, nyugi-simogatta a hajam
-menjünk fürdeni-fel segitett a földről és bevitt a fürdőbe
-gyönyörű vagy-mosolygott rám miközben levette rolam az utolsó ruhadarabot
Beáltt ruhástól a zuhany alá velem. Egyik kezével tartott a másikkal a testemet mosta. Érintésébe még mindig beleremeg a testem. Felé fordultam és megcsókoltam. Olyan gyengéd velem, lágyan vissza csókolt és átölelt. Kezét hátamról fenekemre csúsztattam, erősen bele markolt, mire én belenyögtem csókunkba. Lassan karjaiba vett és a szobába vitt. Lágyan az ágyra fektetett és újra megcsókolt. Levetkőztettem. Az egész testem végig csókolta, majd rám nézett.
-biztos akarod-nézett kerdoen
Én csak bólintottam és ajkaimhoz húztam. Tom lassan egyik kezét végighúzta oldalamon,amitől a libabőr is kirázott. Kettő ujját belém helyezte és egyre gyorsabban mozgatta. Kivette ujjait és lenyalta.
-még mindig nagyon finom vagy
Rá mosolyogtam és kikaptam a kezéből a gumit. Felhúztam neki és egyből bennem is volt. Egy kézzel mindkét kezem a fejem felé szorította és közben csókolt. Egyre nagyobbakat lökött és egyre hangosabban nyögtem.
-ahh Tom ne hagy abba-nyögtem bele csókunkba
-ohh nem fogom-nézett rám perverz vigyorral
Már éreztem, hogy elérem a csúcsot és látom, hogy Tom is
Tom nevét sikítva élveztem el, ő ajkaiba harapott és szinte felkiáltott.
Lihegve dőlt mellém. Ráfeküdtem, testünk egybe forrt és eggyéváltunk.
-szeretlek Amy, mindennél jobban-puszilta meg hajam
-én is szeretlek-öleltem át szorosan
-tudod attól, hogy nem teljesen hivatalosan vagyunk házasok, ha már nem akarsz velem lenni ugyanúgy el kell válnod-nézett rám komolyan
-én nem akarok elválni, de ha te el akarsz azért szólj
- én nem foglak elengedni soha, úgyhogy ha menni akarsz elkell tőlem szöknöd
-nem fogok soha-nyomtam egy kis csókot ajkaira
-ígérd meg, hogy soha nem hagysz itt egyedül-nyújtotta felém kisujját
-ígérem-össze kulcsoltuk kisujjaink
Még egy kicsit beszélgettünk, majd elaludtunk.

Megmentettél Tom KaulitzDonde viven las historias. Descúbrelo ahora