Megmentettél Tom Kaulitz

15. Rész

A gyerekek már félévesek Tomék elmennek turnézni, Leyla meg még mindig világot jár. Azt mondta próbálja megtalálni önmagát, ő csak most kezd el élni és még sok dolgot nem látott. Én megértem őt, ennyi év bántalmazás után én is ezt tenném vagyis én nem ezt tettem, mert nekem csak a szomszéd házba kellett bemennem. A fiúk ma indulnak el, én egyáltalán nem izgulok.
Tom még itt alszik mellettem, de màr rég fel kellett volna kelnie.
-Tom-rázogattam meg
-Tom kelj fel
-Tom el fogsz késni-egy kicsit se szeretne felkelni
Nincs más választás, egy dolog van amire mindig felkel.
Közelebb hajoltam hozzá és lassan mégis erősen megcsókoltam, a kis szemét egyből visszakcsókolt.
-ha minden reggel így ébresztés, akkor el se szeretnék menni-szorosan magához húzott
-muszáj lesz, csak 2hétről van szó-néztem rá keservesen
-nem akarok menni,én nem birom ki, addig nem látlak téged és nem látom a gyerekeket, az sok idő-Jajj istenem olyan cukin néz
-nem lesz baj, gyorsan el fog telni, de mostmár tényleg kelj fel,mert elkésel.-próbáltam felkelteni
-nem, nem akarok menni-miért teszi nehezebbé
-kérlek Tom ez fontos a többieknek
-de én nem akarok menni, itthon akarok lenni veled és a gyerekekkel-nézett boci szemmel
-muszáj menned, de bármikor lesz időd hívj fel és beszélünk-megfogtam kezét és megpusziltam
Felpattantunk és Tom ment öltözni én pedig a nappaliba.
-na sikerült felébreszteni, de nagyon maradni akar-néztem
Billre
-ahj akkor egész úton hisztizni fog-mondta Bill
-megfogom,hozd le a cuccaid-átvettem Emilyt és Bill fel ment
Tom jött le a lépcsőn a bőröndjével és elég szomorú volt.
-tessék itt van egy Tommy-Gustav Tom kezébe nyomta Tommyt
-úgy fogtok hiányozni-emelte a magasba fiát
-gyere Tom mennünk kell-állt meg a konyhába Georg
-Amelia mire visszaérünk ne őrülj meg-ölelt meg Gustav
-nagyon fogsz hiányozni-Georg is megölelt
-tartsd életben a kölköket,nagyon fogsz hiányozni, szeretlek-még egy puszit is kaptam Billtől
-biztos nem maradhatok-nézett boci szemmel
-biztos, de hívj fel bármikor, amikor ráérsz-megfogtam arcát és szemébe néztem
-nagyon szeretlek Amy, már most hianyzol-úgy megolelt, hogy azt hittem megfulladok
-én is szeretlek Tommy, hívja ha van valami-erősen megcsókolt, majd beült a buszba és elhajtottak.
Bement a házba a gyerekek a kanapé mellett vannak abba a kis ágy szerű cuccba.
Kivettem őket belőle mert màr nagyon hisztiztek. Leültünk a szőnyegre játszani. Már hasra bírnak fordulni és egy párat tudnak mászni. A gyerekek szenvednek az unalomtól én pedig nézem ahogy szenvednek. Még el se mentek, de már csörög a telefon. Tom hívott
-még el se mentetek-nevettem bele a telefonba
-jó csak hiányzott már a hangod-ohh olyan cuki
-a gyerekek jól vannak-kérdezett Tom
-igen, már folyton hasra fordulnak és menni akarnak-Emily elkezdett sírni. Ohh jaj most látom Tommy megtépte a haját
-miért sír baj van-kérdezett Tom
-Ja nem csak Tommy meghúzta Emily hajàt-gyorsan ölembe vettem Emilyt és abba is hagyta a sírást
-én most akkor hagylak titeket, majd hívlak, szeretlek-mondta Tom szomorúan
-én is szeretlek-ki nyomtam a telefont és játszottunk
Már egyre többet másznak,mert mindig jönni akarnak utánam. Minden szar a nappaliban szét van dobálva és már lassan kezdenek éhesek lenni. A konyhába is bejöhetnek velem, amikor kaját csinálok nekik, mert minden el van rakva előlük. Bele ültettem őket az etetőkbe, hogy tudjak haladni. Elkezdtem gyümölcsöket enni, úgyhogy banánt kapnak. Tommy mindent megeszik, de Emily ő nagyon finnyás. Én is az vagyok, de sokkal nehezebb így nekem, hogy kétfélét kell csinálni. Leültem velük szembe és a kanalat a szájukba toltam. Nagyon sokat szoktunk nevetni és olyankor nagyon aranyosak. A mosolyuk Tomé, de amilyen hisztisek biztos tőlem örökölték.
Befejeztük az evést és vissza mentünk játszani. Tommy màr nagyon ügyesen mászik, milyen jó lenne ha Tom haza ér és a pulyák csak úgy ráugranának.
Teltek múltak a napok és a banda már 2hete elment. Tom nagyon sokat hív és már nagyon hiányzik. Egész nap jól el vagyunk és játszunk, mindig jönnek utánam és sírnak, ha csak pisilni is elmegyek, de ez van. Viszont már kezd látszódni, hogy hiányzik nekik az apjuk. Egyre többet sírnak és az se jó ha felveszem őket, az se ha leteszem, csak akkor vannak csöndben,amikor Tom felhív és kihangosítóval beszélünk. Na olyankor csak csöndben hallgatják, ahogy az apjuk pofázik. Jön az este, ez a legkegyetlenebb, így, hogy egyedül vagyok sokkal nehezebb velük bírni. Már készítettem elő őket fürdéshez, amit a legjobban utálnak, mert hozzá szoktak ahhoz, hogy Tom beül a kádba és az ölébe veszi őket. Ez a legnagyobb hiba, amit eddig elkövettünk.
Egy fél óra alatt le is fürödtünk nagy nehezen, persze nagyobb sírással. A gyerek szobában az igencsak kényelmes fotelban elhelyezkedtem és az ölembe ültettem az ikreket. Olyan cukik, nekem dőlve teljes kényelemben néztük a gépem, amin a banda interjúja megy.
Tom még képernyőn keresztül is olyan jól néz ki. Valamit nagyon babrál maga mellett a telefonján és nem is figyel az interjúra. Üzenetem jött, gondolom akkor tőle.
Tom: alszotok már?
Amelia: nem, az interjút nézzük
*képet küldtem arról,ahogy nézzük*
Tom:istenem otthon akarok lenni
Amelia: nagyon hiányzol
Tom: ti is nekem. Jól vagy?
Amelia: persze csak kicsit fáradt vagyok. Nálatok minden rendben?
Tom: igen csak nehezen tudok aludni nélküled
Amelia: nemsóká jöttök végre és akkor mindent bepótolunk
Tom: akkor nem fogsz tudni járni-látom a képernyőn keresztül, ahogy vigyorog. Borzasztó, hogy állandóan ilyen perverz.
Amelia: Tom Kaulitz
Tom: te mondtad, hogy mindent bepótolunk és úgy is lesz, nincs kifogás
Amelia: inkább figyelj arra a nőre és ha végeztetek hívjatok
Tom: jó, szeretlek Amy
Amelia: én is szeretlek Tommy
Leraktam a telefont Tom még egy kicsit nézegette a képet, majd elrakta a telefont.
Interjú:
-és Tom hogy hogy otthon hagytad a családot-kérdezte a fiatal nő
-muszáj volt, mert a gyerekek még kicsik és otthon sokkal jobb nekik-kicsit szomorúan válaszolt, de megértem
-nem fájt eljönni tőlük vagy inkább egy kicsit örülsz, hogy úgymond pihenhetsz-mekkora bunkó ez a nő
-egyáltalán nem örülök, legszívesebben otthon maradtam volna velük, már úgy hiányoznak
-milyen érzés ennyire fiatalon apának lenni?
-ugyan olyan mint idősen, csodálatos. Ha egyszer lesznek gyerekeid az egy olyan érzés,amit semmi nem tud helyettesíteni.-ez aranyos
-fiúk ti hogy álltok ehhez a helyzethez?
-én imádom, persze hajnalban elég kellemetlen sírásra ébredni, de van amikor inkább gyors átszaladok és felveszem a babákat, hogy Tomék tudjanak aludni, de ez se olyan dolog, amit ne lehetne kibírni. Imádok reggel lemenni a konyhába és nézni, ahogy Amelia eteti őket. A nevetésük bejárja az egész házat és ez tényleg csodálatos.-Billtől nem is vártam mást
-ugyanígy vagyok ezzel, ha kell segítek mindenben, kivéve a pelenka csere, az mindig valahogy kifog rajtam. A legjobb érzés arra hazamenni, hogy ülnek a szőnyegen és csak nevetnek. Amelia és Tom amúgy is mindig jól el nevetgéltek, de így négyen már öröm nézni őket.- Gustav is hozta a formáját
-Amelia és Tom nagyon jó szülők, ezért az estéken kívül alig van sírás és ez nagyban befolyásolja mindenki véleményét. Én valahogy sose jöttem ki jól a gyerekekkel igazán, de Emily és Tommy ők egyszerűen imádnivalóak és nagyon jól el vagyunk. Leülök a nappaliba tv-t nézni és oda jönnek meghúzzák a nadrágom, hogy mégiscsak játsszak velük és tényleg csak mosolyognak általában. Szoktunk együtt mesét nézni esténként, amíg a többiek fürdenek és ez, hogy,ettől ilyen csodálatos gyerek kereszt apja lehetek mindennél jobb érzés.-szerintem elkezdtek folyni a könnyeim ez olyan jól esett most
-ohh Georg ez most nagyon cuki volt-mondta Tom mosolyogva
-terveztek ünnepelni valamivel ha vége ennek a tournak?
-igen, haza megyünk és körbe ölelgetjük a kicsit sem csodálatos bátyám, nagyon csodálatos családját-mondta Bill
-én csodalatos vagy, de igen egyből haza megyünk-mondta Tom vigyorogva
-Bill, Georg, Gustav ti hogy látjátok külső szemmel Tom és Amelia kapcsolatát?
-annyira boldogok, hogy már kezdek irigy lenni-nevetett Georg
-ha kevesebbet lennének kettesben, értitek mire gondolok, akkor egész szeretném őket együtt. Viccelek, amúgy én is irigy vagyok, hogy ilyen jól megvannak és, hogy ennyire boldogok-Gustav ezért még kapni fog
-nekem az ő szerelmük egy olyan téma, amitől a mai napig kiráz a hideg jó értelemben.
-ezt kifejtenéd nekünk Bill?
-az ő szerelmük, nevetséges, de tényleg akkor kezdődött, amikor Amelia leesett a csúszdáról. Én nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy a testvérem és a legjobb barátom ilyen módon szeretik egymást. Nekem mindig is ők és a boldogságuk volt a legfontosabb és az, hogy ezt a boldogságot egymásban találták meg csodálatos érzés. Amelia jobbá tette Tomot, Tom pedig Ameliát és ők ketten együtt engem. Mindig is azon voltam, hogy ők ketten együtt legyenek, nem hiába aludt Tomnál Amelia ha nálunk volt, de amikor csak húzták egymás agyát kezdtem azt hinni, hogy nem is létezik a szerelem. Az emberek csak azt a perverz Tomot ismerik, aki mindenkivel lefekszik és bevallom őszintén egy ideig én is csak őt ismertem, addig amíg nem láttam őket együtt aludni. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy Tom olyan szorosan ölelte magához, hogy azt hittem Amelia már megfulladt. De már 7 évesen is úgy aludtak, mint akik soha nem akarnak egymás karjai közül felkelni. Mostmár, hogy megszülettek a gyerekeik csak még jobban bebizonyosult, hogy ők egymásnak lettek teremtve, hogy olyan erős kötelék van köztük, amit soha nem lehet tönkre tenni. Én mar csak miattuk tudok hinni a szerelemben.-most,ár tényleg folynak a könnyeim
-Tom te milyennek gondolod a kapcsolatotokat?
-én mindig is tudtam, hogy Amy az igazi. Hagytunk egymásnak időt, hogy rájöjjünk nekünk nem kell más és milyen jól tettük. Valahányszor felébredek esténként mellette, alig tudok vissza aludni,mert csak őt nézem, ahogy alszik. Olyan gyönyörű és legszívesebben  soha nem engedném el. Mikor olyan helyzetben voltam, hogy lehet elveszítem őt örökre nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhet. Bevallom igen sírtam is , de ha életem szerelméről van szó egyszerűen meghalnék érte és tényleg soha nem akarom őt elveszíteni.-úgy imádom a férjem
Még ment az interjú, de a gyerekek elaludtak rajtam. Végig néztem, majd amikor vége lett Tomék egyből hívtak. Videohívásban beszéltünk és aztán mentek aludni. Én szépen lassan beraktam a gyerekeket az ágyaikba és én is mentem aludni.
Reggel iszonyatos ordításra keltem. Már megijedtem, hogy baj van, de nem csak hisztisek.
-Jólvan nyugi-felkaptam gyors Tommyt és ugráltam vele rázogattam simogattam, de csak sír.
Levittem őket reggelizni hátha jobb lesz.
-nagyra nyisd-toltam a kanalat Emily szájába.
Mindenki evett kivéve én, mert reggelizés óta sírnak felváltva vagy éppen egyszerre. Már mindent kipróbáltam, hátha elalszanak vagy csak le nyugodnak végre.
Voltunk a levegőn is és már tényleg mindent megpróbáltam, de csak sírnak órák óta. Mér délután 5 óra van és Tom egyszer se hívott, gondolom elfoglalt. Ő jól érzi magát én meg próbálom vissza fogni magam, hogy egy párnával meg fojtsam a gyerekeim. Már tényleg annyira tehetetlen vagyok, hogy itt sírok velük órák óta.
Az ágyukba hagytam őket és én csak ülök az ágy mellett a széken és hallgatom ahogy sírnak. Ennyire szörnyű vagyok? Utálnak? Velem van a baj? Én már azt se tudom mit gondoljak. Szerintem 10 perce könyörgöm sírva az ágyuk mellett, hogy ne sirjanak, nem is kell mondom, hogy semmit nem ér. Rájuk csuktam az ajtót és inkább ültem az ágyamo. Már kezdtem azt hinni, hogy pihenhetek egy kicsit, de nyilván nem.
Kurva jó, Tom is ilyenkor bír hívni.
-szia-szóltam a telefonba szipogva
-szia baj van, miért sírnak-ó ha tudná mekkora
-nincs baj csak fáradt vagyok és nem akarják abba hagyni
-ennyire rossz anya vagyok?-ennyire még soha nem voltam kétségbe esett
-dehogy Amy, csak nekik is van rossz pillanatuk-próbált nyugtatni Tom
-ma még egy másodpercre se hagyták abba a sírást
-nem lesz baj, holnap korán haza érünk, mert még hajnalban elindulunk-látom magam előtt ahogy biztatóan mosolyog
-bekapcsolod a kamerát-imádkoztam, hogy ne akarjon ma látni de ez se jött össze
-szörnyen nézek ki-nem hazudtam nagyot
-olyan nincs-bekapcsolta a kamerát és olyan aranyosan mosolyog
-jó-bekapcsoltam én is, de nem kellett volna. A szemeim olyan feketék, hogy már megijedtem magamról.
-és hol vannak ezek a kis szörnyecskék-vigyorgott Tom
-a még szörnyebb anyjuk rájuk csukta az ajtót-megindultam a gyerekszobába és eszméletlenül ordítanak.
Leültem az ágyaik közé és beszélgettem Tommal. Kivolt hangosítva és mikor a gyerekek meghallották apjuk hangját egyből csöndben lettek.
Egy órát beszéltünk, aztán ment pakolni, mert jönnek haza. A székben ülve elaludtam. Végre csend van és én is tudok pihenni.