Maffia árnyékában

2. rész

Hyejin szemszögéből

A nevem Kim Hyejin. 5 éves vagyok. Csak a bátyám van nekem. A szüleim csecsemő koromban meghaltak és a bátyám nevel ezért sokszor néha apának hívom. Mindig vannak mellettem testőrök ezzel véd a bátyám. Reggel van és pedig kipattanva az ágyból rohanok át Taehyunghoz nem foglalkozva az utánam futó testőrökkel.

-Oppa. -megyek be hozzá szipogva és az ágyra mászva bújok hozzá.

-Mi a baj pöttöm? -Pillant rám. Az asztalnál ül, papírokat olvasgatva.

-Rosszat álmodtam. -szipogom.

-Gyere ide. -Ölel magához szorosan. -Nincs semmi baj. -Ültet az ölébe, és puszit nyom a homlokomra. -Kérsz egy pohár forró csokit?

-Igen. Azt álmodtam, hogy elveszítelek. -mondom el legnagyobb félelmem. -Nem akarok nélküled lenni. -bújok hozzá szorosan.

-Sosem fogsz elveszíteni. -Mosolyog, majd az egyik testőrre pillant. -Jackson, kérlek készítesz egy pohár forró csokit?

-Természetesen uram. Önnek pedig egy kávét?

-Nem köszönöm, én már ittam. -Mosolyog rá.

-Oppa ugye ma együtt töltjük a napot? -kérdezem kíváncsian. Nem akarok óvodába menni. Ott nincs velem oppa.

-Kicsim ma oviba kell menned.

-Nem akarok. Veled akarok lenni.

-Tudom drágám. De muszáj. Ígérem, hogy jövőhéten itthon maradhatsz.

-Jó. -hajtom le a fejem. -Megyek a konyhába. -szállok le róla és a konyhába megyek. -Soyeon. Éhes vagyok. -megyek oda a szakácsunkhoz. Nagyon aranyos nő. Mindig csinál nekem valami sütit is délután mire haza hoznak oviból.

-Mit szeretne a kis hercegnő? Miért vagy ilyen szomorkás?

-Nem maradhatok itthon Taehyung oppával. -mesélem el bánatom.

-Akarod, hogy beszéljek vele? Taehyung a legkedvesebb ember akit ismerek. Biztos nyomós oka van.

-Tényleg beszélsz vele? -nézek rá csillogó szemekkel.

-Persze csillagom. -Mondja és fel is megy.

-Tessék a kakaód. Lehet kicsit édes lett. -Nevet az egyik testőr.

-Köszönöm Oppa. -veszem el és inni kezdek. -Finom lett. -mosolygok vidáman.

-Kérdezhetek valamit? -Hajol hozzám.

-Mit? -kérdezem kíváncsian.

-Szerinted eltudnám csábítani Taehyung szívét?

-Nem tudom. Eunwooról szokott még álmodni. Szokta mesélni. -mondom el.

Erre csak lemondóan sóhajt. -Azért köszönöm kislány. -Mondja és elmegy, ekkor vissza is jön a szakács. -Megengedte nagynehezen.

-Köszönöm. -teszem le a poharat és hirtelen ölelem meg.

-Nincs mit. Neked bármit. -Mosolyog. -Mit kérsz ennit kicsim?

-Rántottát. -mosolygok. -Segíthetek?

-Persze. Hozol ide tojásokat? -Mosolyog.

-Igen. -megyek a hűtőhöz és elő is veszem a tojásokat. -Tessék.

-Köszönöm szépen. -Verjük fel együtt a tojásokat. -Csináljunk a bátyádnak?

-Igen. -nézek rá vidáman és meg is csináljuk, majd be is visszük Taehyungnak. -Oppa! Csináltunk reggelit. -tartom felé a tányért.