1. rész

55 0 0
                                    

Taehyung szemszögéből:

Az életem mindig nehéz falat volt. Sokat kellett nélkülöznünk. A szüleim fizikai munkások voltak, így sokat voltam egyedül, vagy idős nagymamám vigyázott rám. Amikor elértem a kamaszkoromat, egyre többet jártam el otthonról az élelem és a pénzkeresés reményében. Ekkor találkoztam egy férfival. Magányosan ült a kávézó teraszán, öltönye kissé szaggatott volt. Egy ideig haboztam, majd leültem mellé. 30-as éveiben járhatott, kicsit sápadt, de helyes arca azonnal belém ivódott.

-Maga mit csinál itt egyedül? -Pillantottam rá.

-Oh csak pihenek. Na és te? Nem vagy fiatal ahhoz, hogy ilyen későn mászkálj?

-Nem. 16 vagyok. -Rántok vállat. -Talán beteg vagy, hogy ilyen sápadt az arcod? -Kérdezem.

-Nem. -mosolyog. -Jól vagyok. Meg fogsz fázni. Hideg van. -teríti rám a zakóját mosolyogva.

Meglepetten pislogok rá. 

-Férfi vagyok, tudok magamra vigyázni. -Sóhajtom. Valójában ez az aprócska gesztus csak megmelengette a szívemet. Nem titkolom, ha azt mondom, hogy a férfiak jönnek be. -Esetleg nincs valami amiben tudnék neked segíteni? -Utalok a szexualitásra. Szükségem lenne egy kis pénzre.

-Te az utcára kerültél? -néz rám aggódva.

-Nem dehogy. -Nevetek. -Na van valami munkád?

-Van. Gyere velem. -nyújtja a kezét ahogy megjelen egy autó. Nagyon drága fekete autó.

Remélem akkor a fizetség is jó lesz. Be is szállok az autóba vele, majd fél óra múlva egy hatalmas házhoz érünk. 

-Hol vagyunk?

-Ez az otthonom. Gyere. -nyújtja a kezét, hogy fogjam meg és kövessem.

Kicsit bizonytalanul, de követem. Wow milyen luxusháza van. Ahogy beérünk, vagy 10 testőrféle fogad. 

-Milyen nagy házad van.

-Köszi. Mond csak. Érdekel mit dolgozom? -kérdezi ahogy a hálószobájába érünk.

-Igen, -Ülök le mellé, nagy szemekkel nézve. Hogy lehet ilyen helyes?

-Maffia vezér vagyok. Érdekelnek a fegyverek?

-M..maffia vezér? -Sokkolódom le. -Most csak viccelsz ugye?

-Ugye tudod, hogy nem olyanok vagyunk mint amilyennek be állítanak minket? -kuncog.

-Gondolom. Igen érdekelnek a fegyverek. Mutatsz?

-Gyere. -mosolyog és egy lő térre vezet. -Ki szeretnéd próbálni?

-É..én nem tudom hogy kell.

-Megtanítalak. -mosolyog. -Ha szeretnéd megtaníthatom, hogyan védd meg magad.

Végül tényleg megtanította. Ahogy a kezemet fogta közbe, teste lágyan hozzám simult. Valamiért beleborzongtam. 

-Lassan mennem kéne. -Szólalok meg a hajnal derekán.

-Rendben. Haza viszlek. -mosolyog. Ahogy beülünk a kocsiba el is indulunk majd megáll a házunk előtt. -Tessék. Tedd el. -nyújt felém egy vastag borittékot és egy telefont. -A telefonon csak az én számom van. Ha bármi van nyugodtan hívj. Vagy ha csak találkozni akarsz.

-D..de miért nekem? Nem csináltam neked semmit.

-Azt te csak hiszed. Fogadd el. -adja a kezembe. -Vigyázz magadra és nehogy meglássalak koldulni. Jegyezd meg. A tested a tiéd. Ne hagyd, hogy mások kedvük szerint játszanak vele.

Maffia árnyékábanWhere stories live. Discover now