Love is love 🏳️🌈 Yaoi and bl cutenesses 💕

🔞SeungJin - Mit szólnál hozzá, ha...?🔞

Seungmin és Hyunjin igazából nem sok mindenben hasonlítottak egymásra, de talán ez volt az oka annak, hogy ilyen remekül kijöttek az első perctől fogva. Egyikük sem gondolta volna soha, hogy valaha egymás karjaiban fognak kikötni, de az élet furcsa dolgokra képes... Ahogy mondani szokták: isten útjai kifürkészhetetlenek.

A Stray Kidsen kívül is összekötötte őket pár hobbijuk, de ennek ellenére mégis inkább különbözőek voltak, mint hasonlóak. Hyunjin egy bújós, érzékeny, tipikus művészlélek volt, ezzel szemben Seungmin egy szemtelen kölyök kutyára hasonlított. Persze neki is volt egy lágy és egy felnőttesebb oldala, de Min tipikusan az az ember volt, akit soha nem tudtál kiismerni igazán. Amikor már azt hinné az ember, hogy kiismerte őt, képes volt olyan eszement ötletekkel előállni, amiktől a környezetében élők letették a hajukat.

És Hyunjin imádta ezt!

Számára Seungmin volt a szabadság, a boldogság, a biztonság, minden ami szép és jó volt az életben. Sőt, inkább maga az egész élet. Bármennyire is kiismerhetetlennek tűnt a fiatalabb, Hyunjin nagyon jól tudta, hogy bármikor és bármiben számíthat a párjára.

Bár Seungmin szerette titkolni, de nagyon gondoskodó személy volt, mindenben Hyunjin volt neki az első és a fiú érdekeit gyakran helyezte a sajátjai elé. Sosem volt erőszakos, nem kényszerítette az akaratát az idősebbre és meg sem próbálta manipulálni. Mindenben kikérte Hyun véleményét, legyen szó randiról, valami spontán közös programról, vagy csak arról, hogy mit vegyen fel. Seungmin tiszteletben tartotta, hogy Hyunjin tervezgetősebb fajta volt, de ahogy telt az idő, az idősebb kezdte megszeretni kedvese rögtönzött ötleteit és a "mi lenne ha, mit szólnál hozzá ha..." kezdetű mondatait.

Mert jól tudta, hogy az után mindig valami nagyszerű következett...

Tipikus vasárnap délelőtt volt, amit Hyunjin szobájába bekuckózva együtt  töltöttek el. Odakint nagy cseppekben esett az eső, az ablakot résnyire kinyitották, hogy az avar és zápor illata beáramoljon a helységbe. Seungmin a laptopjával az ölében ült az ágyon és azokat a képeket nézegette, retusálgatta, amiket tegnap együtt készítettek. Romantikus sétára indultak a közeli parkba, amit végül elmosott az időjárás, de ezt egyikük sem bánta. Énekeltek, táncoltak és csókolóztak az esőben, majd gyönyörű fotókat lőttek. Bár bőrig áztak, de úgy gondolták minden perc megérte...

Hyunjin az egyik képüket igyekezett vászonra vinni, na persze sejtelmesen, hogy ne legyen mégse egyértelmű, hogy ők vannak rajta Seungminnel. A kapcsolatuk a JYP épületén kívül szigorúan titkos volt, de Hyu időnként tett ilyen romantikus gesztusokat, nem ez volt az első alkalom, hogy lefestette magukat.

Seungmin imádta párját alkotás közben bámulni, mert olyankor mindig egy megmagyarázhatatlan, különös aura lengte körbe a fiút. Általában egy melegítő nadrág és póló volt ilyenkor rajta, de nyáron Minnek szerencséje volt párszor a félmeztelenül festegető Hyunjin látványához. Na, nem mintha így nem csorgatta volna rá a nyálát olyan szinten, hogy szinte már félő volt, hogy kiszárad... Hyu hibátlan vonásai tökéletes jól látszódtak a macinacin és a pólón keresztül is.

A fiatalabb nem bírta tovább. Úgy érezte megőrül, ha nem ölelheti most azonnal magához szerelmét és simíthat végig bársonyos bőrén. A laptopot az öléből letéve felállt az ágyról és halkan Hyunjin mögé osonva hátulról átölelte a magasabbat.

-Mit szólnál hozzá, ha... - suttogta a fiú fülébe, majd pajkosan végig csókolgatta a nyakát, miközben kezei Hyu pólója alá kúsztak. - Szintet lépnénk a kapcsolatunkban? - kérdezte könnyedén Seungmin, mire a másik döbbenten fordult felé.
-Itt és most? - pislogott a párjára, mire  Min csak megforgatta a szemeit.
-Miért? Mikor máskor és hol? - húzta fel érdeklődve a szemöldökét a fiatalabb. - Fél éve együtt vagyunk, tulajdonképpen az aktuson kívül már mindent megtettünk - magyarázott tovább, majd karjait felcsúsztatta Hyunjin nyakába. - És különben sem vagyunk már szűz, kis pelyhes pöcsűek!
-Még mindig meg tud lepni, hogy milyen mocskos néha a szád - kuncogott a magasabb.