Love is love 🏳️🌈 Yaoi and bl cutenesses 💕

MinSung - Boldog szülinap.

-Sziasztok! Annyeong STAY - integetett vidáman a kamerába Lino. - Köszönöm a sok jó kívánságot, vigyázzatok magatokra! - köszönt el édesen mosolyogva, majd kikapcsolta a liveot. Két kezével rögtön a hajába túrt és egy gondterhelt sóhaj csúszott ki az ajkai közül, miközben hátradőlt a székben. Egy hajszál választotta el a sírástól...

Mikor elfújta a gyertyákat a tortán, szokás szerint kívánt egyet és a komment szekcióban minden STAY az után érdeklődött, hogy mit. Bárcsak elmondhatta volna, bárcsak őszinte lehetett volna... De helyette olyan kliséket mondott, mint pl, minden banda társa és STAY legyen sikeres, egészséges, mindig legyen jó kapcsolata a fiúkkal. Természetesen Minho erre is vágyott, de a tortája felett csukott szemmel elmormogott kívánsága nem ez volt...

Hanem Han Jisung szerelme.

Minho nem akart sokat az élettől, nem voltak irreális elvárásai, hiszen valójában mindene meg volt, kivéve ezt az egy dolgot. Sikereket ért el és értek el a fiúkkal, anyagilag biztonságban volt, szerető családdal és sok jó baráttal rendelkezett. Épp ezért már csak a szerelem volt az, ami hiányzott az életéből.

Szinte megölte őt a Jisung utáni sóvárgása. Úgy érezte, nem bírja már sokáig és cselekednie kell... Vagy szépen elengedni a kisebbet, hiszen mi van akkor, ha ő nem is érdeklődik iránta? Majd' beleőrült a bizonytalanságba és Jisung sem könnyítette meg a dolgát. A kamerák előtt Lino megpróbálta kizárni és figyelmen kívül hagyni az érzéseit, hiszen úgyis csak fanservice amit csinálnak... De amikor a fiú a színfalak mögött is úgy viselkedett vele, sőt még bátrabbul, az idősebb teljesen összezavarodott.

-Végeztél hyung? - bukkant fel egy édes kis mókus pofi az ajtóban, mire Minho szíve kihagyott egy ütemet. Nagyot nyelt, majd meg nyalta kiszáradt száját és tekintetét képtelen volt levenni a kisebbről. Puha ajkai szinte könyörögtek azért, hogy az idősebb kifulladásig csókolja őket.
-A-ah-a... - nyögte ki kissé dadogva.
-Klassz - mosolyodott el Han boldogan és belépett a szobába, kezeit a háta mögött tartva.

-Rejtegetsz valamit? - vonta kérdőre Minho, mire a fiatalabb arca rögtön pipacs színre váltott. Félénken tett egy lépést hyungja felé és a kezébe nyomta a gondosan becsomagolt ajándékot.
-Csak egy kis apróság - motyogta szégyenlősen, majd ajkait apró mosolyra húzta. - Boldog születés napot hyung!
-Aish Hannie - vonta össze a szemöldökét dühösen Minho. - Mondtam, hogy nem kérek ajándékot! Ne költs rám - tette hozzá csendesen, de alig bírta leplezni izgatottságát.
-Nem érdekel a hisztid, tőlem akkor is mindig fogsz kapni! - dacoskodott Jisung, amit az idősebb roppant aranyosnak tartott és arcán letörölhetetlen vigyorral kezdett el bontogatni.

A csomag egy handmade jewel case albumot tartalmazott, melyben volt egy pici photobook a két fiú közös képeiből összeválogatva, valamint egy egyedi photocard. Lino tekintetét Jisungra kapta, aki csak félénken mosolyogva bámult hyungjára.
-Mivel mindened megvan, ezért valami személyeset szerettem volna adni neked - mondta, miközben zavarában egyik lábáról a másikra ácsorgott. - Ugye tetszik? - ahogy kétségbeesett szemeivel Minhot nézte, az idősebb fiú szíve őrült dobogásba kezdett.

Annyira megakarta csókolni a kisebbet, hogy az már szinte fájt neki...