Love is love 🏳️🌈 Yaoi and bl cutenesses 💕

🔞HyunChan - Töröld az emlékeim, hyung 2🔞

Ha Hyunjin tudta volna, hogy Bangchan valójában szereti és akarja, akkor is őt kérte volna meg az emlékei törlésére...?

Bangchan az alsó ajkát harapdálva próbálta megakadályozni, hogy száját meggondolatlan vallomások hagyják el. Úgy gondolta, hogy nincs még itt az ideje... Mindeközben fejében újra és újra a Red Lights első pár mondata játszódott le.

Nem tudok lélegezni, ha nem vagy mellettem meghalok.

Szóval közelebb tudnál jönni?

Kérlek, ölelj át szorosan... Most rögtön!

Megrázta a fejét, mintha ezzel eltüntethette volna a nyomasztó gondolatokat, de nem lett jobb. Arcvonásait megkeményítve Hyunjinra nézett, de rögtön ellágyult ahogy azokba a bánatos, mélybarna szemekbe bámult. Képtelen volt nemet mondani neki...

-Nem kérdezem meg többször. Mennyit ittál? - húzta oldalra a száját keserűen. Elmondhatatlanul vágyott Hyunjinra, de nem akarta kihasználni, így hát az utolsó mentsvára az volt, hogy a részegsége miatt visszautasíthatja. De tévedett...
-Csak két sojut - érkezett a határozott felelet. Chan bajban volt, hiszen nagyon jól tudta, hogy bár a fiú nem bírja a piát, de ennyitől még nem lett részeg, maximum kellemesen spicces. És ez az állapot volt a legveszélyesebb...

Az enyhe bódultság elég bátorságot adott Hyunnak, hogy megtegyen olyat, amit józanul is akart, de nem mert. A feje tiszta volt és pontosan tudta, hogy mikor mit cselekszik.
-Bassza meg... - túrt ingerülten a hajába Chris, majd két lépést hátrált a másiktól. Bár ő egy kortyot sem ivott, de a fiatalabb közelsége, illata, minden lélegzet vétele elég volt ahhoz, hogy teljesen elkábítsa és meggondolatlan dolgokra ösztönözze őt.
-Tudom, hogy... - kezdett bele Hyunjin, majd egy nagyot nyelt, hogy gátat szabjon kibuggyanni készülő könnyeinek. Kezei könnyed szemtelenséggel siklottak hirtelen Chan pólója alá, szinte becézve cirógatta végig az érzékeny bőrfelületet. - Te sem szeretsz engem... De a kedvemért egy éjszakára megpróbálnál úgy tenni, mintha mégis?

A leader agyát ellepte a vörös köd és ordítani tudott volna a lelkében tomboló fájdalomtól. Ott állt vele szemben az az ember, akit mindennél jobban szeretett és azzal vádolja, hogy nincs így. "Tényleg ennyire vak lennél Hyunjin?" gondolta magában Bangchan, majd dühösen elkapta a szőkeség derekát és magához rántotta.
-Csak kérj meg még egyszer és esküszöm megteszem! - suttogta szinte a fiú ajkaira. - De jól gondold át, mert utána nem lesz visszaút...

Hyunjin enyhén elnyílt ajkakkal, csodálkozva bámult a másikra. Soha nem látta még ilyen állapotban hyungját és egy pillanatra elbizonytalanodott. Nem tudta hová tenni a kicsapongó viselkedését, a hirtelen változó hangulatát, de leakart vele feküdni. Felejteni szeretett volna és ehhez Chant találta tökéletes partnernek. Bízott benne, közel állt és nem utolsó sorban vonzódott hozzá, de félreértette őt.

A fiatalabb azt hitte, hogyha ismét megkéri hyungját, akkor nem fognak leállni az est folyamán, bármi is történjen... Pedig Chris arra gondolt, hogyha megteszik és Hyunjin megbánja, akkor utána nem tudják semmisé tenni.

A barátságuk volt a tét és Hyun lelkiismerete. Bangchan nagyon jól tudta, hogy a másik mennyire érzékeny, hogy mennyire a szívére tud venni mindent és őszintén félt attól, hogyha lefekszenek egymással, a felejtés mámora helyett a bűntudat ólmos súlya nehezedik majd Hyunjin lelkére.