Love is love 🏳️🌈 Yaoi and bl cutenesses 💕

HyunLix - Dear future love

"Kedves jövendőbeli szerelmem, akit jelenleg még nem ismerek! Először is köszönöm, hogy vagy nekem és végre betoppantál az életembe. Másodszor pedig... HOL A PICSÁBA VOLTÁL ENNYI IDEIG?! Van fogalmad róla, hogy mennyit vártam rád? Hány éjszakát sírtam végig MIATTAD, mert még nem voltál az életem része? Te kis rohadék, még nem is ismertük egymást, de máris megríkattál... Sokkal tartozol nekem, remélem tudod és megérdemelnéd, hogy emiatt jól elverjelek egy papuccsal.

Csak vicceltem! Sosem bántanálak.

Nem két perc lesz ám kiengesztelni és a sok gyökér által összetört szívemet újra egésszé varázsolni, de hidd el, hogy megéri! Szívem minden szeretetével szeretni, imádni, tisztelni, becsülni, óvni és félteni foglak amíg csak élek. Ja, meg persze halálra is foglak idegesíteni, mert ez egy jó társ dolga. 

Bizony... Egy életre megnyertél magadnak.

NEM SZABADULSZ TŐLEM!!! Muhahahaha 

No WaY oUt DeAr FuTurE hUsBaNd

Tudom, nem egyszerű velem az élet, de kérlek tarts ki mellettem... Jó? Tudom idegesítő vagyok és impulzív, harsány, nagy pofájú, néha túlságosan pesszimista, tapadós kis szeretetéhes matrica, de annyira szeretlek téged amennyire az lehetséges! Sőt, még annál is jobban...

Nem vagyok tökéletes, de épp ez tesz engem emberivé és bízom benne, hogy a hibáim ellenére elfogadsz és úgy szeretsz engem ahogy vagyok. Csak adj nekem időt, erőt, türelmet és rengeteg sok szeretetet és hamarosan egy sokkal jobb Felix lesz a jutalmad. Ez most biztos hihetetlennek tűnik, mert valószínűleg a legrosszabb állapotomban találtál rám, de így legalább lehetőséged van végig nézni ahogyan újjá éledek a fagyból, mint a hóvirág. 

Remélem boldog vagy mellettem és én is az vagyok veled.

Ha elolvastad ezt a levelet, kérlek mondd el nekem, hogy mit szeretsz rajtam és bennem a leginkább? Egyszerűen tudnom kell, mert most még annyira szerethetetlennek érzem magam...

Köszönöm, hogy az életem része vagy!

Nem is... Te vagy az egész életem!"

Felix, 2020.

Hyunjin könnyektől csillogó szemekkel olvasta el újra és újra a kis levelet, amit a gardrób szekrényük lomtalanítása közben talált meg. A levél a dátum szerint három éve íródhatott, körülbelül két évvel azelőtt, hogy ők megismerkedtek egymással.

Felix nem hazudott azokban a sorokban... Valóban borzalmas állapotban volt, amikor Hyunjinnal összesodorta a sors, de az idősebbet ez egy másodpercre sem tántorította el tőle. Sokat küzdött és harcolt a kicsiért, de végül teljesen megérte. Felix a legcsodálatosabb, legodadóbb, legszerethetőbb ember volt az egész világon, aki édes mosolyával és napsugár természetével beragyogta Hyunjin minden napjait.

A magas fiú gondosan összehajtotta a papírlapot és visszarakta oda ahol találta. Valamiért úgy gondolta, hogy nem lenne jó bolygatni a múltat és bár sosem titkolózott Felix előtt, most kivételesen megtartotta magának azt az információt, hogy rábukkant a levelére.

Kezeit leporolva felállt a földről, majd öles léptekkel a konyhába ment ahol Felix épp az ebédet készítette. Szorosan megkötött köténye még jobban kiemelte a karcsú derekát és Hyunjin lazán az ajtófélfának támaszkodva hosszú percekig csak csendben csodálta kedvesét. Felix sokat változott abban a két évben, mióta egy pár lettek és a magas fiú boldog volt amiatt, hogy ezt a saját szemével nézhette végig. A szeplős cuki kisfiúból érett férfi lett, de a báját el nem vesztve édesítette be Hyunjin életét és tette őt a legboldogabb emberré a világon.

Az idősebb halkan Lixie mögé osont és a csípőjénél megragadva fordította magával szembe a meglepődött fiút.
-A szemeid - suttogta szelíden Hyunjin.
-Mi van velük? - pislogott rá semmit sem értve Felix. - Jaj neee, már megint felpuffadtak?
-Nem te buta, azokat szeretem rajtad a legjobban - nevette el magát a magas szőke, majd finoman végig simított a pici puha arcán. - Meg a szeplőidet - vigyorodott el.
-Őőő, oké... - vonta fel az egyik szemöldökét a fiatalabb. - Köszönöm?
-Benned pedig a tökéletes kettőségedet - udvarolt tovább Hyun és párja egyre gyanakvóbb pillantással méregette őt. - Édes bújós kiscica vagy, de megvan benned a könyörtelen ragadozó is. Vicces vagy, empatikus, megértő, imádnivalóan szemtelen, végtelenül kedves és te vagy a legerősebb ember akit csak ismerek - mosolygott Hyunjin, ám nem azt a reakciót kapta Felixtől amire számított...

-Hwang Hyunjin! - csattant fel az ausztrál és pici kezeit csípőre vágva összeszűkült tekintettel nézett végig a másikon. - Te a gardróbszekrény rendbe tétele helyett a dugi pia készletemet fosztogattad?! - kérdezte halálos komolysággal, mire Hyun csak nevetve elkapta a derekát és szorosan magához ölelte a semmit sem értő Felixet.
-Szeretlek bubu, te vagy a legjobb dolog az életemben - suttogta Hyunjin, majd a szeplős pofit két kezébe véve puszilta meg Lixie homlokát és végül az ajkait.
-Tuti részeg vagy - nevette el magát a kisebb, Hyunjin erre pedig nagyot sóhajtva megforgatta a szemeit. - Én is szeretlek téged, te kis gombóóóc - gügyögött szerelmesen a másiknak és apró mancsaival gyurmázni kezdte Hyun orcáit.

Az igazság az volt, hogy Felix már rég elfelejtette azt a levelet, amit élete legmélyebb pontjában írt... Az nap jobban kísértette az öngyilkosság gondolata, mint bármikor azelőtt, de mielőtt valami végzetes dolgot művelt volna gyorsan kiírta az érzéseit magából.

Mióta megismerte Hyunjint a létezése életté avanzsált, az arcán valódi mosoly terült el és nem valami hamis torz vigyor. Pici szíve dobbanása élettel teli lett, kopár sivatag lelke pedig egy pompázó oázis. Nem gondolt többé a múltra, a magányosan átsírt éjszakákra és arra sem, hogy mennyire megakart halni. Csak nevetett, boldog volt, élt és szárnyak nélkül szárnyalt...

Mindezt Hyunjinnak köszönhetően.

"Szerelem:
Ha egyik a másikat repülni hagyja,
de ha zuhan, fél szárnyát kölcsön adja."

/Szabó Éva/

_Lena_Lina 💕