Love is love 🏳️🌈 Yaoi and bl cutenesses 💕

HyunHo - Poénnak indult 1.

-Ne már hyung! MOST KOMOLYAN?! - csattant fel Hyunjin, amikor Bangchan felvázolta neki, hogy mi volt az elvesztett fogadás tétje.
-Soha nem voltam még ennyire komoly - felelte szigorú ábrázattal a leader. - Torkig vagyok már veled és Lee Know-val! Nem tudom min kaptatok össze, mi bajotok van egymással, de most fogod magad, elhívod kajálni és megbeszélitek - közölte ellentmondást nem tűrően, majd faképnél hagyta a lesújtott fiút.

-Kapd be Bangchan - morogta az orra alatt, majd gondterhelten szőke tincsei közé túrt és az idősebb fiú szobája felé indult. Ám útközben hirtelen meggondolta magát és a saját lakrészébe ment, hogy felmarkoljon pár üveg sojut a dugi pia készletéből. Hyunjin úgy gondolta, ha enni nem, de inni tuti lesz kedve az idősebb fiúnak.

Az idősebb ajtaja előtt állva nagy levegőt vett, majd bekopogott. Nem kellett sokat várnia, Minho rögtön szélesre tárta előtte a falapot és meglepetten pislogott a magasabbra.
-Hát te? - bukott ki belőle a nem túl barátságos kérdés és gondolatban már rögtön el is szégyellte magát ezért. Nem akart ennyire mogorva lenni a szőkeséggel.
-Hoztam sojut - emelte magasba az üvegeket Hyun, mire Lino vigyorogva odébb állt az ajtóból, hogy beengedje a másikat a  szobájába.

-Minek köszönhetem megtisztelő látogatásod? - kérdezte az idősebb, miközben kényelmesen elhelyezkedett az ágyán. Hyunjin bátortalanul hyungja lábához ült, majd felé nyújtott egy italt és kibontott egyet magának is.
-Beszélni szerettem volna veled - köszörülte meg a torkát. - Érzem, hogy valami nem oké kettőnk közt és már Chan is szóvá tette - húzta oldalra a száját keserűen. - Szóval arra gondoltam, hogy beugrok hozzád, megihatnánk a béke sojut és elárulhatnád, hogy mi a bajod velem -  mondta a végét már halványan mosolyogva. Lee Know kissé oldalra döntött fejjel nézte a másikat, nem tudta, hogyan mondhatná el az érzéseit, ezért inkább egy fél igazságot mondott a fiatalabbnak.
-Sajnálom Jinnie - mondta teljesen őszintén. - Mostanában kissé feszült vagyok, de ez nem a te hibád! - És ez volt a dolog kamu része...

Ugyanis Minho feszültségének az oka Hwang Hyunjin volt.

Egészen pontosan az, hogy szinte már beleőrült abba, hogy mennyire kívánta a szőkét...

Hyunjin nem volt ennyire naiv és nagyon jól tudta, hogy hyungja valamit titkolt előle,  de elfogadta a bocsánat kérését és egyenlőre beérte ennyivel. Majd ha az idősebb is úgy gondolja, akkor elmondja neki a teljes igazságot, amit ő türelmesen megvár és nem fogja erőltetni, hogy Lino beszéljen az érzéseiről, ha nem szeretne.

-Semmi baj hyung - mosolyodott el édesen a fiatalabb, amitől Minho  szíve őrült ritmusban kezdett el verni. Nem értette, hogy mi történik vele... Hiszen neki ott volt Han, akit mindennél jobban szeretett. Bár az igazat megvallva az idősebb kezdett belefáradni a kapcsolatukba, ugyanis a kis mókus nem volt egyszerű eset a mentális állapota miatt. Lee Know sokszor úgy érezte, hogy amíg ő minimum 110%-ot belead a szerelmükbe, addig maximum 50%-ot kap vissza és ez nagyon kimerítette őt.

Bezzeg Hyunjin... Még akkor is ott van neki, ha ő épp kegyetlen, gonosz és igazságtalan vele.

-Fenékig! - emelte a szőkeség  felé a sojuját Minho, mire Hyunjin kuncogni kezdett.
-Leakarsz itatni hyung? Tudod, hogy nem bírom olyan jól az alkoholt, mint te. - Lino elnevette magát és megcsóválta a fejét. Hiányzott már neki, hogy kettesben legyenek és olyan őszintén nevessenek együtt, mint régebben. Szeretett a fiatalabbal lenni, közös programokat csinálni, akkor is élvezte a társaságát  amikor mindenféle cicoma nélkül, hanyag eleganciával az ágyban fetrengve ittak, ettek és beszélgettek. Sőt, ilyenkor szeretett a leginkább Hyunnal lenni.