Love is love 🏳️🌈 Yaoi and bl cutenesses 💕

Woosan - Esernyő

Jung Wooyoung sokszor olyan volt, mint egy nagy gyerek. Még azok is, akik nem ápoltak vele mélyebb barátságot nagyon jól tudták, hogy a fiú egy játékos, csipkelődő és nagyon hangos személyiség, aki szeret a környezetében lévők idegeire menni. Emiatt Wooyoung egy nagyon megosztó személyiség volt, akit vagy imádtak az emberek, vagy nem tudtak elviselni.

Ezzel szemben Choi San, a nevéhez méltóan, olyan volt mint egy hegy. Stabil, sziklaszilárd, békés. Olyas valaki, akiről tudod, hogy mindig számíthatsz rá, mindig ott lesz neked. Higgadt természete ellenére, vagy talán épp ezért, az egész világon ő tudta a legjobban elviselni Wooyoung időnként igencsak kiakasztó habitusát. Sőt valójában nem csak elviselte őt, hanem szíve minden szeretetével imádta Woot. Igazi lelkitársak voltak, ahol San volt a fiatalabb napfénye, vagy ahogy Wooyoung hívta a Sanshine-ja.

Ám valami megváltozott...

Az életben mindenki egyenlő, na és persze ott vannak az egyenlőbbek. Őket hívjuk Isten kegyeltjeinek, hiszen az ő életük kívülről áldásnak tűnik. Nem evilági szépség, tökéletes idomok, jó családi háttér, kicsattanó egészség és vastag pénztárca jellemzi az ilyen embereket. Ebbe a táborba tartozott San is, legalábbis a kívülállók ennyit láttak belőle.

De a valóság ennél sokkal kegyetlenebb volt, Choi San élete közel sem volt olyan felhőtlen, mint ahogy azt egyesek tudni vélték. A fiút egész gyermek és tinédzser korában zaklatták, néha tettlegességig fajult a bántalmazása. A szüleire nem számíthatott, de legalább a nagyszülők ott voltak neki jóban rosszban. Főleg a nagypapája, akit az idol mindennél jobban szeretett és felnézett rá. Ám az élet nem hazudtolta meg magát és idejekorán elvette tőle azt az embert, aki a világot jelentette a fiatal férfi számára. A biztonságosnak hitt világa romokba dőlt és úgy érezte, hogy már nem volt mellette senki, aki meg tudta volna őt védeni. Senki sem tudta, hogy San az édes gödröcskés mosolya mögött minden egyes nap meghalt egy kicsit...

Kivéve egy embert.

Wooyoung mindent megtett azért, hogy Sant újra őszintén lássa mosolyogni, de néha nehezen viselte, hogy a másik mennyire megváltozott. Ezt persze soha nem vetette volna a szemére, hiszen teljesen megértette az idősebbet, csak fájt neki így látni azt az embert akit a legközelebb érzett magához. Minden egyes kritika, minden egyes gúnyos beszólás, minden egyes gonosz komment, minden egyes könnycsepp úgy fájt neki, mintha a sajátja lett volna.

San pedig kezdte egyre nehezebben tolerálni Woo bespeedezett jack russel terrier természetét. Néha csak egy kis magányra vágyott és nyugalomra... De ezt sosem dörgölte volna Wooyoung orra alá és igyekezett továbbra is jó barátja lenni a fiúnak. Sok mindent el tudott volna mondani a fiatalabbról, de azt nem, hogy valaha is cserben hagyta volna őt. Természetesen San ezt viszonozni szerette volna, de nem mindig volt idegrendszere Wooyounghoz mostanában. Nagyon megviselte az elmúlt időszak, a szocális aksija finoman szólva lemerült és időnként mindennél többre tartotta a csendet. 

Nem úgy mint Wooyoung...

-SANNIE HYUNG - rontott be a szobába váratlanul a Woornádó, a szart is kiijesztve szerencsétlen Sanból. - Nem megyünk sétálni egyet? Olyan szép az idő - kérdezte lelkesen, amire az ágyon fekvő idol válasza csak egy fáradt sóhaj volt. - Ehetnénk egy finom corn dogot a parkban és hazafelé vehetnénk jégkrémet is - sorolta az ötleteit.
-Most nincs kedvem - felelte sáfultan az idősebb.

Wooyoung összeszűkült tekintettel gyanakodva méregette a fiút, majd óvatosan leült az ágya szélére és megsimogatta a lábszárát.
-Mi a baj hyung? - érdeklődött szelíden Woo.
-Semmi - morogta válaszul San és tudomást sem véve a másikról nyomkodta tovább a telefonját, amit Wooyoung természetesen nem tűrt szó nélkül.
-Naaaa, Sanshine - gügyögött elváltoztatott hangon és közelebb kúszva Sanhoz elkezdte csiklandozni az oldalát.
-Hagyj már békén Wooyoung! - kelt ki magából az idol és dühében hozzá vágott egy párnát a megszeppent kisebbhez.

Woo szíve összefacsarodott és fájdalmas gombóc keletketett a torkában, ahogy a párjára nézett. Sosem szokott vele így bánni a fiú... Persze, néha felemelik a hangjukat egy hevesebb vita alkalmával, de eddig még nem látta így viselkedni Sant.

Megakarta vigasztalni az idősebbet, de nem tudta miként közeledjen felé. Ám amikor San hátat fordított neki egy hirtelen ötlettől vezérelve mögé feküdt és hátulról magához ölelte őt.
-Minden rendben...? - suttogta Wooyoung, de ez csak újabb olaj volt a tűzre.
-Ja, persze. Minden fasza, minden príma, minden kurva jó - csattant fel San. - Ennél csodásabb már nem is lehetne - kiabálta tovább, miközben megpróbálta magáról lerázni Woo ölelő karjait. - Az életem tökéletes, egy tökéletes katasztrófa, én pedig egy kibaszott csődtömeg - üvöltötte, majd kezeit az arca elé kapva hangosan sírni kezdett.

Wooyoung végtelenül sajnálta kedvesét, de az igazat megvallva kicsit meg is nyugodott. Tudta, hogy ezek az érzések már régóta gyűltek a másikban és valahol örült neki, hogy San egy picikét kiadta magából ezeket a negatív dolgokat. Kényelmesen a hátára feküdt, majd a vállainál megragadva a mellkasához húzta a zokogó fiút.

-Gyere ide hyung - kérlelte lágy hangnemben Wooyoung. - Tudom, az élet mostanában rútul elbánt veled, de ez is csak egy időszak - kezdett el csendesen beszélni. - Most nem úgy tűnik, de előbb utóbb ez is elmúlik és a múltad részévé válik - bölcselkedett tovább, miközben szüntelenül a sírdogáló San hátát simogatta. - Minden rendben lesz , itt vagyok veled - csitította és ujjaival finoman hyungja tincsei közé túrt. - Mindenkire esik az eső, egyesekre jobban, de az eső előbb-utóbb eláll... Addig is leszek én az esernyőd - suttogta és egy nagy cuppanós puszit adott San homlokára. - Mindig vigyázni fogok rád Sannie, ígérem!

A pici szavai megnyugtatták San feldúlt lelkét és reményt adtak neki egy szebb holnapra. Wooyoung törődése olyan érzést keltett benne, mintha óvatosan körbetekerték volna egy nagyon puha bolyhos pokróccal. Megnyugtatta a tudat, hogy bármi is történjék az imádnivalóan kelekótya párja mindig ott lesz mellette.
-Sajnálom Woo - szólalt meg rekedtes hangon San, majd mélybarna szemeit a fiatalabbra emelte. - Ugye tudod, hogy milyen sokat jelentesz nekem...? - kérdezte csendesen, hatalmas őzike szemeivel nagyokat pislogva.
-Ne aggódj - mosolyodott el Wooyoung. - Érzem idebent - tette hozzá, miközben San egyik tenyerét a mellkasa baloldalára helyezte. - Szeretlek - mondta csendesen, majd párja ajkaira hajolva lassan birtokba vette puha párnácskáit.
-Én is téged Wooyoungie - suttogta bele a csókba az idősebb.

És akkor esett le Sannak, hogy Wooyoung már valóban nem az a 18 éves hebehurgya kiskamasz, akit anno megismert. Neki bármit elmondhat, megoszthatja vele sötét gondolatait, szíve legmélyebb fájdalmát, kiadhatja a titkait...

Hiszen Woonál biztonságban vannak az érzései, de ami a legfontosabb, hogy ő maga is.