A Sötétség Úrnői

14: Menekülés a valóságból

Nem tudtam hány napja történt...csak annyit, hogy megint egy börtönben vagyok. Jana és Napsi nem volt velem. Nem akartam tudni, hogy mi vár rám vagy akár rájuk. Bár gondolom velem előbb végeznek...elvégre én vagyok a vezető. De ez akkor is ijesztő volt. Hárman még nem is lett volna rossz. Bár nem mondhatom, a börtön elég jól nézett ki- a rácsokat leszámítva. Csillár, selyemszőnyeg, kényelmes ágy. Volt egy hűtő is. Kinyitottam. Egész jó ételek voltak benne. Egy négycsillagos szálloda szobájának is elment volna. Egyszer csak nyílt az ajtó és a volt úrnő lépett be.
-Szóval te vagy az "új vezető". Be kell vallani, nem sokkal vagy idősebb...max 1-2 hónappal-mondta
-Ezt meg honnan veszed? Hisz nem is ismersz!-válaszoltam. Már a jelenléte is idegesített.
-Tudod...nem kezdtem volna el a háborút-váltott témát- de akkor annyira mérges voltam, hogy csak arra tudtam gondolni, hogy ti jobbak vagytok és ez kiváltotta belőlem ezt...utólag megbántam. De nincs visszaút. El kell hagynunk a világot.
-Mégis hogyan?! És ha már itt tartunk, hol vannak a többiek?
-A többiek is itt vannak, velük majd később beszélek. De tudok egy módszert, hogy boldogan leélhessük az életünket.
-Rendben- álltam rá- elmegyünk innen. Méghozzá minél előbb. Szedjük össze a többieket is.
Pár perc múlva együtt voltunk. A lány elmondta a tervet
-Egy portál segítségével át tudunk menni a múltba. Megakadályozzuk a háborút és békét kötünk. Meg tudod idézni a portált, ha rágondolsz- fordult felém
-Megpróbálom- mondtam.
Egy portál jelent meg.
-Bele kell ugranunk- mondta a régi úrnő
Megfogtuk egymás kezét, és ugrottunk...
Annyira emlékszek, hogy nem a múltba érkezek...