Te mit szólnál ha rájönnél, hogy a sötétség kiválasztott téged egy feladatra? Hogy reagálnál, ha halhatatlanná változnál? És a legfontosabb: Milyen az új ellenséged?
Másnap ugyanúgy a parkban találkoztunk. A rajzfüzetemben egy új üzenet volt:
A sötétség birodalma nem olyan, mint amilyennek hangzik. A lények nem gonoszak, de mindenki fél tőlük. Ha meg akarjátok látogatni, gondoljatok 3 fekete kőre. Csak akkor működik, ha nem emberi alakban vagytok. Bármost egy fontos dolgot is tudnotok kell. Ha beléptek, egy aréna lesz előttetek. Csak egyikőtök mehet be, az, akinek ez a levél címezve van.
-Szóval...gondoljunk három kőre.-kicsit bizonytalan voltam a dologban, de megpróbáltam. Egy hatalmas aréna elé érkeztünk. Napsi és Jana kint maradt, egyedül kellett bemennem. Amikor besétáltam, két szempárhoz hasonlítható kő elkezdett világítani, majd az aréna tetejéről egy farkas ugrott elém. Majdnem rosszul lettem! Legalább akkora volt, mint nálunk egy nagy termetű ló. A farkas morgott és készült megtámadni. Nem gondolkoztam sokat, reméltem sikerül a tervem. Magam elé képzeltem egy fekete tüskékből álló falat. Épp időben. A farkas hátraugrott, de nem adta fel.
Napsi szemszöge
Fura volt... mintha Anna veszélyben lett volna. Mi Janával felderítettük a környéket. Mit mondjak, elég izgalmas kaland volt. Fura, slime kinézetű dolgok folyton el akartak kapni minket. Végül úgy döntöttünk, hogy az aréna mellett biztonságosabb, mint ez a hely más részén. Így nem sokat fedeztünk fel, de legalább nem ugráltak utánunk a slime szerű dolgok. Ezenkívül még láttunk szellemnek kinéző kis lényeket és rengeteg szobrot. Az aréna mellett is volt hét, de távolabb is láttunk még vagy tízet. Ezután már csak beszélgettünk Janával, de más nem történt.
Anna szemszöge
A farkas még mindig nem adta fel, már vagy a harmadik öt méter vastag kőfalat tette egyenlővé a földdel. Az volt a probléma, hogy a sok kődarab az én mozgásteremet is leszűkítette. Persze a farkas úgy ugrált a köveken, mintha a hegyikecske leszármazottja lenne. Ez volt az utolsó dolog, amit elképzeltem volna. Egyszer csak eszembe jutott valami. Lehet, hogy ezek az állatok is a kő hatása alatt vannak, ha felmutatom, lehet nyugton marad. És valóban. A farkas megállt. Majd emberi szavakkal szólt hozzám -Szóval te vagy az új vezető... a nevem Boreas. Én vagyok az őrződ. Természetesen a két hercegnő is kap állatot. Napsi egy pávát, Jana egy lovat- amint ezt kimondta, egy fekete, gyémántokkal díszített ló és egy fehér drágakővel bevont tollú páva jött be ugyanott, ahol Boreas. Ekkor a farkas lehajolt és felmászhattam a hátára, kiérve Napsi és Jana is felültek az állatuk hátára, majd beszámoltak a felderítésükről. Boreas elmondta, hogy a slimeok nem a világhoz tartoztak, de végül kénytelenek voltak őket is befogadni a nagy létszámuk miatt. De a slimeok nemhogy engedelmeskedtek volna, mindenre IS rátámadtak, emberre, állatra, varázslényre, még az előkelő urakra és úrnőkre is. Ezért aztán nem igazán kedvelte őket senki és semmi
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Boreas körbevezetett minket az egész világban, majd így szólt -Itt az idő nem halad. Senki nem fogja észrevenni, hogy már öt órája itt vagytok. Napsi lesokkolódott -Mivan?! Már 5 órája itt vagyunk?? Hogyhogy nem vettük észre? -Igaz elég nagy a világ és még mindig csak a nagyobb nevezetességeket láttuk- Mondta Jana -Szerintem menjünk vissza, mára ennyi elég volt. Ha itt nem telik az idő, akkor még van egy óránk a hazamenetelig. Ugyanakkor így még tudunk beszélgetni is, illetve nem fogunk annyira elfáradni. Úgy értem fura lenne a szüleinknek, ha hullafáradtan beesnénk az ajtón, nem?- Ebben a lányok is egyetértettek. Az egy órát csak beszélgetéssel töltöttük, de megegyeztünk, hogy még két embert beavatunk a titokba.
