A Sötétség Úrnői

7: A kiképzés

Már egy hete voltunk a sötétség vezetői. Amikor reggel bementem, már nem néztem a füzeteimet, tudtam, hogy egy kis időmegállítás, és semmi nem fog hiányozni. Persze a teleportálás vagy a gyorsaság is jó dolog, ha azt mondod óra előtt, h kint hagytál valamit. Na de azért figyeltem, hogy bepakolok-e rendesen, mert nem lehetek benne biztos, hogy valaki gyanút fog-e. Még csak egyszer kellett ezt a módszert használnom. Egy kis varázslat kellett, és már gondolatban is tudtunk beszélni. Nem mintha eddig lankadhatatlan figyelmem lett volna, ezután már annyi se. Szerencsére a szelektív hallás nem buktatott le, csak írnom kellett egy fogalmazást büntetésből. Ez még a legjobb eset volt. Kénytelen leszek egy hosszabb beszélgetést leírni, hogy ne nézzetek hülyének:
Matek óra

"Jana: helló!

Napsi: hallod szívrohamot kaptam lol

Fülöp: sup

Én: ma du mindenki ráér?

Jana: én sajna nem, ma már a 6. Órán se leszek itt

Krisz: oof, később nem tudunk akkor belépni?

Én: btw, ott is telik az idő, csak a való világban 1 perc ott 1 óra

Máté: bakker, akkor vigyázzunk nagyon, hogy meddig vagyunk bent

Napsi: uhh skacok, mi a feladat?

Jana: Lehet figyelni is kéne néha- na mind1

Én: Tk 78/4... szívesen

Krisz: ezt megúsztuk

Én: a folyót nem fogod

Krisz: BELE NE DOBJ EGY FOLYÓBA

Én: Jk, nyugi

Fülöp: szerintem kéne csinálni a feladatot...

Máté: ja, mondjuk

Én: akk mostantól kuss a chaten"

Na igen...az órai papírdobálást így is lehet helyettesíteni. De persze értelmes dolgokról is beszélgetünk.
Az 5. Óránk rajz volt. Éppen jelző volt, amikor a rajzterem felé futva összeütköztem Janával. A rajzfüzetem leesett. Bocsánatot kértünk egymástól, de ahogy Jana felvette a füzetem, kiesett belőle egy üzenet. Ez állt benne

Én, a sötétség volt úrnője, háborút üzenek az új úrnőknek. December utolsó előtti tanítási napján megküzdünk. Ha nem leszel du. 14 órakor az arénánál, magam kereslek meg a való világban.

Na ez minden csak nem barátságos. Ugyanakkor volt 3 napunk felkészülni. Ez elég szűk időkorlát volt.
Ma este mentünk be a világba. Boreas már várt minket. Gondolom tudja, hogy mi történik.
-Van 3 napotok az első csatáig. Fel kell készülnötök egy közepes erősségű harcra. Három menet lesz. Nem mind ugyanakkor. Lehet, hogy a következő 1 hét múlva lesz. De nem ez a lényeg. Mindannyian részt vesztek ebben. Ha szeretnétek, ha nem. Most elekezdem a kiképzésetek, méghozzá a legerősebb varázslóval, a szélsárkány urával és egyben a legerősebb viharok idézőjével.
Azzal elénk repült egy Jégvarázsló. A három fiú meghajolt előtte. Gondolom nem véletlen. Napsi már épp készült meghajolni, de finoman megböktem, emlékeztetve őt, hogy mi feljebb állunk a rangsorban. A varázsló meghajolt előttünk, majd így szólt
-Kedves csapat! Tudjátok, hogy nincs sok időtök. Ma, holnap és holnapután 30 -30-30 órát lesztek itt. Természetesen a második világ időszámításában. Nem is húzom tovább az időt, sok dolgunk van.
3 nap alatt mindent megtanultunk, rendesen vezetni az állatokat, közelharcban nyerni, távolról kilőni az ellenséget és a legjobb búvóhelyeket. Harminc perc a való világban, 30 óra itt. Mondhatom fárasztó volt. Másnap reggel komoran mentünk iskolába. Tudtuk, hogy ez a nap az első hulláma az árvíznek, nem merülhetünk még el. Egész nap beszélgettünk, tervezgettünk, taktikákat találtunk ki és stratégiát gyártottunk.
És ekkor megszólalt a 13:55- ös jelzőcsengő...indulnunk kellett.