Miért gyűlölsz?

Seggfej vagy!

A homlokomon egyre csak gyülekeztek az izzadtságcseppek a fullasztó melegnek köszönhetően. Az állapotomon az sem segített, hogy már órák óta próbáltam különböző metodikák alapján elrendezni a nyaralásra szánt dolgokat a bőröndömben, sikertelenül.
Kimerülten, pihegve terültem szét a szőnyegen a bőrönd mellett, csalódottan vallottam be, hogy győzedelmeskedett felettem a káosz.
Utolsó mentsvárként videóhívást indítottam Borival és reménykedtem, hogy tud segíteni a problémámmal.
- Ugye nem azért hívsz, mert mégsem tudsz jönni?! - vette fel a sokadik csörgésre.
- Segíts, nem férnek be a ruháim a bőröndbe.
- Mutasd, miket akarsz hozni!
Eleget téve kérésének megmutattam mindent, amit vinni szerettem volna. Bori közben heves bólogatásokkal mutatta ki véleményét egy-egy darab felé. A végére sikerült annyira lecsökkenteni a ruhák számát, hogy végül győzelmet arattam, sikerült összehúzni a bőrönd cipzárját.
- Egyébként is, minek ennyi ruha, csak nem tetszeni akarsz valakinek? - kérdezte Bori sejtelmesen, miközben a kiselejtezett ruhákat hajtogattam.
- Már kinek akarnék? - kacagtam fel.
- Nem tudom, esetleg Atinak?
- Na ne nevetess! Hamarabb futok végig az utcán félpucéran, mint hogy neki imponáljak - horkantam fel. - Amúgy, miért is jön?
Bori mélyet sóhajtott, ami azt jelentette, hogy olyan témáról kérdeztem, amiről nem szívesen beszél.
- Tudod, mondtam, hogy most mennyire maga alatt van a szakítás miatt és Ádámmal elhatároztuk, hogy megpróbáljuk visszahozni a társasági életbe. Meg Ádám mindenáron össze akarja hozni egy lánnyal, de szerintem ez még korai.
- Hát ha úgy viszonyul más lányokhoz is mint hozzám, akkor nem is vagyok meglepődve, hogy eddig nem sikerült Ádámnak senkit beintéznie. Kikkel próbálkoztazok eddig?
Bori habozott mielőtt válaszolt volna.
- Hát, tulajdonképpen eddig még csak veled akartuk összehozni.
- Micsoda? - szörnyedtem el, miközben éreztem, hogy valamiféle harag kezd szétáradni a testemben.
- De már tudom, hogy nem bírjátok egymást, úgyhogy el is engedtük ezt - hadarta idegesen.
Az egész szituáció kezdett komikussá válni, így a haragom szinte azonnal elpárolgott. Kínomban felnevettem, amihez Bori is csatlakozott, végleg feloldva a beköszöntött feszültséget.

                                         * * *

Nagy káromkodások közepette sikerült lerángatnom a bőröndöm, két szatyrom és a kistáskám az emeleteket összekötő lépcsőről. A fülledt melegnek és a nagy erőfeszítésnek köszönhetően a hajam oda tapadt a fejemen, ahova csak tudott. Levegő után kapkodva léptem ki az ajtót, ráncigáltam le a pakkom a megmaradt három lépcsőfokon és álltam meg az út szélén.
A pulzusom már éppen kezdett visszaállni a nyugalmi helyzetébe, amikor megpillantottam egy alakot közeledni felém, fekete pólóját és rövidnadrágját egy fekete napszemüveggel és halászsapkával egészítette ki. Hangos zörejek kíséretében egy bőröndött húzott maga után, szabad kezében pedig egy cigi füstölgött.
- Hali! - köszöntöttem közönyösen.
- Csá! - köszönt ő is rám se nézve.
Ott álltunk egymás mellett a néma csöndben, mindketten az utat kémleltük mikor tűnik fel a fuvarunk. Belülről feszített a kialakuló kínos csend, mondanom kellett valamit, hogy oldjam a helyzetet. Mivel Attila bármibe bele tud kötni, amit én mondok, így kimondatam az első gondolatot, ami eszembe jutott.
- Nincs meleged feketében?
Attila lassan rám nézett, úgy mért végig, mint aki azon gondolkodik, hogy komolyan gondoltam-e a kérdésemet.
- De - válaszolta kimérten, majd visszafordult az út felé, így újra beállt a csend.
Egyre frusztráltabbá váltam, ahogyan teltek a percek és nem történt semmi. Az sem segített, hogy a nap sugarai perzselték a bőröm, a hátamon pedig gyöngyözött az izzadtság. Kénytelen voltam elterelni a figyelmem, hogy ne a meleg okozta különféle haláleseteken járjon az agyam, így egy utolsó próbát tettem a beszélgetésre.
- Jól sikerült a klipp? - kérdeztem annak a reményében, hogy egy közös téma hallatán megered a nyelve.
- Még nincs kész, de biztosan jó lesz - meredt maga elé. - Mondjuk a tekergőzésed nem tudom hogy fogják úgy megvágni, hogy jó is legyen.
Lesokkolódva álltam mellette, miközben rám emelte a tekintét egy bárgyú vigyor kíséretében. Köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől, míg végül a düh átvette a nyelvem felett az irányítást.
- Tudd meg, hogy ezt táncművészetnek hívják és jó lenne ha nem szólnál bele olyanba, amit nem értesz. Baszki, gondolkodhatnál mielőtt megszólalsz! Seggfej vagy!
Attila csak állt, bámult engem, miközben egy szélesebb vigyor terült szét az arcán. Provokatív mosolyát halk kacagás váltotta fel. Dühömben inkább az utca felé fordultam, ahol éppen felbukkant Ádám várva várt autója.
Köszöntés után a kelleténél erőszakosabban dobtam be a bőröndöm a csomgtartóba és egy szó nélkül ültem be az anyósülés mögé, Bori mellé.
- Miért puffogsz? - szegezte nekem a kérdést rögtön a lány.
- Hagyjuk.
Végül Bori addig beszélt hozzám és kérdezősködött, míg teljesen elfeledkeztem arról, hogy miért is voltam dühös és újra kezdett jó hangulat eluralkodni a kocsiban. A fiúk párbeszédéből csak egy mondatot kaptam el, így már azonnal nyúltam is a táskámba és adtam előre a kért zsebkendőt Attilának. Ahogyan hátranyúlt érte, egy pillanatra összeértek az ujjaink és az érintése nyomán pedig finom bizsergés futott végig a testemben. A kezdeti megdöbbenés után próbáltam minél mélyebbre ásni ezt az érzést, amit még én sem igazán értettem, hiszen az imént könyveltem el magamban a lehető legidegesítőbb személynek.