Miért gyűlölsz?

Izgulsz?

Megfagyott bennem a vér, már nem tudtam Borira figyelni, amit ő észre sem vett, hiszen továbbra is megállíthatatlanul ömlött belőle a szó.

- Baszki! - szaladt ki a számon miközben az ajkaimhoz emeltem a cigit.

- Ugye?! Szakítanom kellene vele - zárta le végül Bori a mondandóját.

Habár az elmúlt néhány mondatára nem tudtam figyelni, erre felkaptam a fejem. A telefonom újra megrezzent a kezemben.

- Igen! Szerintem is szakítanod kellene vele - vallottam be őszintén.

A barátnőm csendben maradt, láthatólag örlődött vajon hogyan is kellene cselekednie. Kihasználva ezt a rövid időt, újra rápillantottam a telefonomra, ahol Ati újabb üzenete várt.

@paulsonati: otthagytad az oltozoben a kulcsod, en meg elhoztam

Riadtan tapogattam végig a zsebeimet, majd kutattam át a táskám de a kulcsom valóban nem találtam. Bori felfigyelt az ideges mozdulataimra és kérdőn nézett rám, mire én az arcába nyomtam a telefonom, hogy el tudja olvasni az üzenetváltásunk.

- Ezt beszoptad - mondta ki Bori az első gondolatát. - Akarsz nálunk aludni?

- Egy ilyen este után inkább nekem kéne ezt tőled kérdeznem - néztem rá együttérzően.

- Hagyd, megoldom - legyintett és a hanglejtéséből tudtam, hogy tényleg megoldja, de még mindig nem akartam, hogy Ádámmal menjen haza.

- Menjünk, szerezzük vissza a kulcsom, aztán egy csajos ottalvós bulival zárjuk a napot - ajánlottam fel.

Bori a kezem után nyúlt, majd kedvesen megszorította azt bátorításként.

- Minden rendben lesz - hangsúlyzott minden egyes szót és megértettem, hogy ezzel le is zárta a témát.

A következő pillanatban megláttuk, hogy Boldizsár tart felénk, így Bori egy szoros öleléssel elköszönt tőlem, hogy kettesben maradhassunk.

Míg Boldi odaért, addig gyorsan válaszoltam Atinak.

@brth_pnk: Be tudnád kérlek dobni a postaládámba?

@paulsonati: a lakasomon megtalalod

Az ideges szemforgatásomra érkezett oda Boldi és habár biztosan észrevette, nem tette szóvá.

- Jól vagy? - kérdezte inkább.

- Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak.

- Ne szabadkozz! - mosolygott kedvesen. - De úgy látom nem csak ez bánt.

Abban a pillanatban úgy éreztem Boldi jelenti az egyetlen támaszom a világon és bármit elmondhatok neki, így elmeséltem miért is zaklatott fel Vince megkeresése.

- Ami pedig az Atis dolgot illeti, nem is tudom mit mondhatnék.

- Nem kell mondanod semmit, ha nem szeretnél, megértem - égkék szemei még ebben a tompa fényben is szikráztak, már-már úgy éreztem a lelkemig lát. Ez és a tény, hogy soha senki nem volt még velem ilyen megértő, teljesen elérzékenyített. Szavakkal nem tudtam volna kifejezni mennyire meghatott és jól esett amit mondott, így inkább cselekedetben adtam át érzéseim, szorosan magamhoz öleltem, ő pedig azonnal viszonozta azt.
Orromat betöltötte az illat, lelkemet melengette a teste hője. Szinte árasztotta magából a nyugalmat, úgy éreztem egy kicsit menedékre leltem.

Elhúzódtam, de kezét lecsúsztatta a derekamra, nem engedett hátrébb lépnem. Némán fürkészte az arcom egy kedves félmosoly kíséretében. Gyönyörű szemei az enyémbe mélyedtek, szinte elvesztem kékjében. Legalább is ennek tudom be azt, hogy nem vettem észre, hogy közelebb hajolt hozzám. Csupán arra eszméltem fel, hogy ajkai az egyémre tapadnak. Finoman, szinte simogatva lehelt a számra egy gyengéd csókot.
Habár nagyon jó volt, a katarzis, a bizsergő érzés nem következett be, így vártam a folytatást. Számat résnyire nyitottam utat engedve a nyelvének, ám hiába vártam, Boldi félénken elhúzódott. Szemei csillogott, tekintete ide-oda járt az arcomon, a reakciómat figyelte.
Ekkor eszembe jutott a kísérletünk és megértettem miért nem lépett tovább.

- Köszönöm! - mosolyogtam rá kedvesen. - De most mennem kell.

Arca egy pillanatra megdermedt, mintha megriadt volna.

- De nem emiatt! Ez nagyon jó volt! - szabadkoztam. - Csupán egy munkatársamnál hagytam a kulcsom és minél hamarabb el szeretnék menni érte.

Boldi vonásai újra ellágyultak, megkönnyebült. Felajánlotta, hogy elkísér, de kedvesen visszautasítottam, hiszen neki sokkal bonyolultabb lenne haza jutnia a lakásomtól, mint a kocsmától.

Még azután is a csillógó kék szempár járt a fejemben, hogy egy gyengéd puszit nyomtam az arcára és elbúcsúztam a fiútól. Egész úton azon gondolkodtam, hogy mit is szeretnék ettől a fiútól. Jól esik minden érintése, a csókja, habár vonakodó, gyengéd volt, mégis kellemes. Ám nem  tört fel bennem az az elsöprő érzés, amit vártam, amit reméltem. De talán majd később kialakul, hiszen csak egy szájra puszi történt, ebből még lehet bármi és megígértem magamnak, nyitott leszek mindenre, még ha romantikus kapcsolat is alakul ki közöttünk.
Akkor miért ilyen nehéz ez?

A végszóra megérkeztem Ati lakásához, melankólikus hangulatban. Útközben eszembe jutott, hogy nem emlékszem, hogy melyik lakásban is lakik pontosan, és amikor rákérdeztem üzenetben ő a lakásszámával együtt elküldte a kapukódot, így a bejutásom is biztosított volt.
Ahogyan egyre emelkedtem fel a lifttel, egyre jobban úrrá lett rajtam az izgalom. Nem tudtam megmagyarázni miért, de egyre csak növekedett a gombóc a gyomromban, míg végül kiléptem a liftből és tétován, idegesen elindultam a kinyitott ajtóhoz, ahol már Ati várt rám. Meglepő módon egy fekete rövidnadrágot viselt egy fekete atlétával.

- Miért vagy ilyen riadt? - húzta össze a szemöldökét.

- Riadt? - kérdeztem félénken, miközben megtettem az utolsó lépéseket a lakásáig.

- Izgulsz? - dőlt az ajtótélfának. Azzal az idegesító kaján vigyorával vizslatott, mire eltűnt belőlem minden riadtság.

- Ideadnád kérlek a kulcsom? - olvadt le az arcomról a félénk mosolyom.

- Persze, gyere be! - indult el befelé a lakásba.

- Inkább itt kint megvárlak - álltam meg a küszöbön.

Megállt, hátra sem fordulva megvonta a vállát, majd tovább sétált a háló felé.
A kelleténél jobban felhúztam magam ezen a flegma megnyilvánulásán, így mégis csak elindultam befelé, hogy drámaian a mellkasára bökhessek és elhordhassam minden rossznak ami éppen eszembe jut.
Ám ahogyan befordultam a hálószobába vezető ajtón, szembe találkoztam Atival. Az ütközéstől elvesztettem az egyensúlyom és a fenekemre huppantam. Hangos üvegcsörömpölés jelezte, hogy valamilyen üveg tárgyat is sikeresen levertem a mögöttem lévő komódról, amelynek szilánkjai szétszóródtak körülöttem.
A riadtságtól ledermedve csak ültem ott, magam elé meredve, igyekeztem feldolgozni, hogy mi is történt, de az agyam egyszerűen nem funkcionált.
Az is ezt a tényt támasztotta alá, hogy a kezdeti sokk után a kezemet letámasztva próbáltam magam talpra állítani.
Ati utánam nyúlt, segítségképpen, de én addigra már félig feltornáztam magam, majd könnyedén felpattantam.

- Minden oké? - kérdezte aggódó tekintetét végigvezetve rajtam.

Én csupán bólintottam, majd óvatosan igyekeztem leseperni az esetleg ruhámra hullott üvegdarabokat. A tenyerembe éles fájdalom nyilalt a mozdulat során és mikor lenéztem sokkolódva ismertem fel, hogy a tenyerem vérben úszik és a fehér pólómon is megjelent az egyre csak terjeszkedő vörös foltok.
Azonnal elfogott az émelygés, a gyomrom tartalma a torkomat kaparta. A fejem lüktetett, szédültem és a szemem sarkában vibráló fehér foltok jelezték, hogy hamarosan el fogok ájulni.

Még annyi lélekjelenlétem volt, hogy pár lépéssel belépjek a hálószobába, ahol a szemem sarkából egy ismerős alakot fedeztem fel, ám mielőtt még beazonosíthattam ki is az, teljesen elnyelt a sötétség.