INCOMPLETE

- 9. -

- Oké fiúk, mondom a tervet - kezdte másnap Charity. A szokásosnál később keltek, ugyanis mindannyiukat rendesen lefárasztotta az elmúlt napok történése. De nem bánták, legalább egy kicsit tudtak pihenni. És ezúttal a lány is elég sokáig húzta a lóbőrt.
A raktárban némileg melegebb volt, mint a garázsban, talán mert jobb volt a szigetelése, de igazából nem is igazán foglalkoztak vele. Annyi volt a különbség, hogy nem fáztak ingben meg zakóban, és Charity sem kényszerült magára húzni a vastag kabátját.
Mind a hatan a helyiség egy pontjában gyülekeztek, amit kineveztek nyomozósaroknak. Igaz, a padlón, de ide gyűjtötték az információt, az ötleteket és minden egyebet, amit a nyomozás során találtak. Ez volt egyben a megbeszélések színtere is, ahol eldöntötték, mi legyen az aznapi feladat.
- Hwanwoong tegnapi ötletét felhasználva elmegyek az újsághoz, és feladok egy hirdetést a talált nyaklánc ügyében - kezdte a lány. - Lehet, hogy semmiség, de addig nem tudjuk meg, amíg meg nem találjuk a jogos tuljadonosát.
- Rendben - biccentett Raven. - Mi addig megpróbálunk valami ehetőt összedobni, persze ahhoz az kell, hogy tudjunk tüzet rakni valahol - pillantott körbe a beton falakon.
- A körözésünkkel tudsz mit kezdeni? - kérdezte Xion reménykedve. A lány azonban a fejét rázta.
- Sajnos, ha bemegyek a kapitányságra, már az is szemet szúr mindenkinek, hát, ha még meg is kérem, szedjék le - tette hozzá. - Jelen pillanatban ez az egyetlen dolog, amire nincs semmi ráhatásunk.
- Akkor csak itt üljünk, és várjunk a csodára? - kérdezte Seoho enyhe éllel a hangjában.
- Idefigyelj aranyom, én miattam vissza is mehetsz a börtönbe, ezen már nem múlik - válaszolta a lány mélyen Seoho szemébe nézve. Gyengébb pillanataiban az ilyesfajta kijelentéseket komolyan gondolja. Nem egyszer fordult meg a fejében, hogy ennyi volt, nem csinálja tovább. Hogy igazából nem is akar bizonyítani senkinek, mert mindenkinek igaza volt vele kapcsolatban. Aztán eszébe jut, mi mindent áldozott fel azért, hogy most ott lehessen, ahol. Hogy nem hiába hozta ki a fiúkat, mert kellenek neki, bár ezt még néha magának sem meri bevallani. Igyekszik kívülről nemtörődömnek mutatni magát a srácok előtt, legalábbis ami a börtön kérdését illeti, de mind a hatan tudják, hogy a lánynak esze ágában sincs visszadugni őket oda. Bár Leedo azért akadékoskodik néha.
Seoho csak két kezét feltartva jelezte, hogy megadja magát, nem fog erről vitát nyitni. Talán beleunt, vagy egyszerűen fontosabb dolgokon szeretne gondolkodni.
- Veszek zseblámpákat és elemeket hozzá, no, meg persze igyekszem ételt hozni, de ne lepődjetek meg, ha ismét szendvicset kaptok ivójoghurttal az élen - folytatta a lány, mire Keonhee elmosolyodott.
- Én barackosat kérek - mondta lelkesen, Charity pedig biztosította, hogy úgy lesz.
- Megpróbálhatom rendesen feltérképezni a raktárakat, de azt talán sötétedés után kellene - elmélkedett hangosan Hwanwoong.
Charity egy pillanatra elhallgatott. Magában gyorsan végigpörgette a lehetőségeket, és végül elhatározásra jutott.
- Kimehetsz, de csak úgy, mint tegnap - mondta aztán. - És egyszerre csak egyet. Ha bárkit meglátsz felbukkanni, inkább rejtőzz el ott, ahol vagy, ne rohanj ide vissza.
Hwanwoong bólintott, és felállt, hogy megkeresse a tegnap használt fekete sapkáját és szájmaszkját.
- Igyekszem közben információt gyűjteni a gyilkosságokról, és kinyomozni, hogy tűnhetett el Mi-hyan - mondta még Charity. - De van egy sanda gyanúm, hogy innentől minden csak sokkal nehezebbé válik. A rendőrkapitány tegnapi közleménye után elképzelni sem merem, mi uralkodik a városban.
- Csak idők kérdése - sóhajtott Xion.
- Attól tartok - biccentett a lány. Feltápászkodott a hideg betonról, az öt fiú pedig követte példáját. - Ettől a ponttól nem ígérek meg semmit. Még azt sem, hogy épségben visszatérek - nézett egyesével a hat fiú szemébe. - Bár talán, ez egyeseknek nem baj - szúrta oda Leedonak, ki csak gonoszul vigyorgott.
- Azért vigyázz magadra - mondta Xion. - A mobilon el tudsz érni, ha bármi baj történne.
- Igen, tudom. És köszönöm - mosolyodott el a fiú kedves szavai hallatán.
Megfordult, és irányát a saját magának kinevezett kis sarok felé vette. Itt tárolta a táskáját és a személyes holmijait, amit a fiúk tiszteletben is tartottak. Magára kapta a kabátját, hátára kanyarította kistáskáját, majd kezében a kocsikulccsal az ajtóhoz lépett.
- Igyekszünk nem felgyújtani a helyet - szólt még mosolyogva Keonhee, mire Charity egy feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy tökéletes ötlet.