FIATALOK VOLTUNK ÉS TUDATLANOK I FLUFFTOBER 2023

4. Joey elázik

Joey vállára egy kövér esőcsepp hullott, majd sorban követték a társai. Esernyő pedig nem volt nála. Ami optimális esetben nem zavarta volna; csakhogy nem optimális helyzet állt fent. Sami vele sétált. Aki cukorból érezte magát.

– Mi a franc ez?! – sikított fel, amikor a semmiből leszakadt az ég. Joey nem válaszolt, szavak feleslegesek lettek volna. Lekapta magáról a mellényét, Sami fejére dobta, majd megragadta a csuklóját, és szaladni kezdett vele. Arcáról le se tudta vakarni a vigyort, ha csak arra gondolt, olyanok, mintha egy filmből szakadtak volna.

– Joey! – zihált mögötte Sami, lábait összevissza kapkodta. – Lassíts! El fogok csúszni!

Joey azonban nem lassított. Az arcába verődő hideg esőcseppek, a tarkójára tapadt vízes haja az egekig növelte az adrenalin szintjét.

– Majd elkaplak! – fordult hátra hozzá nevetve. Sami fél kézzel a feje felett fogta a mellényét, és habár hosszú tincsei többnyire takarták kipirosodott arcát, akkor is filmvászonra illő volt.

Joeynak furcsa gondolatai támadtak mindig az esőben.

Szerencsére csak egy utcát kellett ilyen őrült tempóban haladniuk. Pillanatokon belül megérkeztek harmadik barátjukhoz, Eddie-hez.

– Siessetek be! – terelte őket be a bejárati ajtón. Sami mögött gyorsan becsapta a falapot, száját megkönnyebbült sóhaj hagyta el.

Joey szélesen vigyorogva huppant le a hallban lévő lépcsőre, kezével maga mögött megtámasztotta a testét.

– Köszi a mentősereget – emelte fel a mutatóujját hálásan.

– Szívesen. De tudod, mit jelent ez – vigyorodott el szélesen Eddie.

Sami levette a fejéről a vizes mellényt. Nem ázott el annyira. Ennek örült Joey. A barátja egy aprócska széltől is képes kidőlni napokra.

– Inkább elázok – húzta vissza az ernyőként szolgáló darabot a fejére. Még kifordulni se volt ideje, Eddie elkapta a kezénél fogva. Joey beletúrt a vizes tincseibe, megrázta azokat az ujjai között, lopott pillantásokkal kémlelve a súgdolozó barátait. – Oké... Maradok – motyogta lemondóan Sami.

Eddie győzelemittas vigyorral az arcán hagyta őket magukra, mondván, hoz törülközőt, hogy ne ázott kutyaként járják közbe a házat, amíg a szülei nincsenek otthon.

– Disney meséket fogunk ám nézni – pillantott fel Joey Samire. Ismertette vele, mire is várhat, ám a korábbi reakciójából ítélve, nagyon jól tudta.

– Tudom... De nem akarlak itthagyni vele. Ha szenvedned kell, szenvedek veled – vonta meg a vállát nem törődöm stílusban. Joey bólintott. A torkában furcsa gombóc nőtt. Sami folyton úgy viselkedett vele, mint egy hercegnővel, akit elrabolt a sárkány és meg kell mentenie. Közben pont ellenkezőleg volt. Joey valahogy soha nem jutott el addig, hogy ezt elmondja neki.

Eddie hamarosan visszatért két törülközővel, és fejenként száraz ruhával. Még szerencséjük, hogy Eddie a legnagyobb darab hármójuk közül, így a mérettel nem akadtak gondok.

– Igyekezzetek már!

A pufi, göndör fiú már a nappali kanapéján ült, felhúzott térdekkel, szemüvegjének a lencséjén Ali herceg barna bőre vetült vissza.

– Miért nem csinálunk inkább valami izgalmasat? – sóhajtott Sami lemondóan, miközben kiteregette a vizes ruháikat. Joey-ét is. Sami mindig vigyázott rá.

Eddie felhorkantott.

– Mi lenne ennél izgalmasabb?

Joey leült mellé. Lábait törökülésbe húzta. Szeretett mesézni.

– Mondjuk karaokézzunk! – huppant le a másik oldalára Sami. Már csak attól is ragyogott a tekintete, hogy az éneklésről beszélt. Ezt tisztelte a barátjában kezdetektől fogva; a zene iránti elhivatottságát.

Ám ismerte a bal oldalán ülőt is. Túlságosan. Így kezelésbe vette a dolgot mielőtt robbant volna a bomba.

– Most jöttünk énekkarról. Kicsit fáj a torkom.

A hatás kedvéért még meg is köszörülte a hangját.

– Akkor Aladdin! Ez az! – lelkesedett be teljesen Eddie. Valahonnan előhalászta a távirányítót, és feladta a hangot a tévére. Az új élmény című betétdal szólalt fel.

Joey oldalasan Samire pillantott. Visszafojtotta a nevetését a morcos arcát látva. Ki akarta engesztelni. Nem akarta, hogy azt higgye, Eddie-t jobban szereti, mint őt. Így hát Aladdinnal együtt elkezdte énekelni a szöveget.

Mindkét barátja egyszerre kapta felé a fejét. Hamiskásnak érezte magát az eredeti énekessel szemben, de ez számított a legkevésbé. Eddie mindig élvezte, ha Disney dalokat énekelt neki. Sami pedig csak szeretett Joey-val énekelni. Így, amikor elérkezett Jázmin hercegnő része a dalban, azonnal csatlakozott is hozzá.

Akár az eredeti verzióban, az ő basszushangja tökéletesen passzolt Sami tenorjához. Joey-t mindig elámította micsoda kontrasztban állnak ők hangszínileg, mégis ez kötötte őket össze. Egy dalhoz mindketten nélkülözhetetlenek voltak, hogy mennyeien csengjenek.

– Egy új élmény! – halkította le a hangját, mélyen Sami mosolygós mandulavágású szemébe nézve.

– Egy új élmény! – ismételte meg Sami, tekintetét nem tudta elszakítani az övéjétől.

– Mely hozzád híííííííív – ugrott fel a nagy hirtelenségben Eddie, szinte ordítva, összetörve a kialakult, meghitt hangulatot. Joey beharapta az ajkát, hogy ne nevessen fel. Sam arca lángokban állt a dühtől. De még így is gyönyörű volt. Akár Jázmin hercegnő.

Ekkor bizonyosodott be számára igazán: az esős napok furcsa gondolatokat ébresztenek benne. Mintha az elméjére is kövér esőcseppek hullanának.