FIATALOK VOLTUNK ÉS TUDATLANOK I FLUFFTOBER 2023

5. Sami torka ég

Sami cefetül érezte magát. Már a negyedik kör vodkanarancs csúszott le a torkán, amely úgy égette a nyelőcsövet, mintha csak a nyála benzinből volna, az ital pedig enyhe cigaretta.

Lángolt. Mégsem akarta abbahagyni az ivást.

– Minden oké? – A bal oldaláról Joey mély orgánumú hangját hallotta meg. Kótyagos fejjel fordult felé. Nem is jött vele. Mit keresett ott? Biztosan csak az alkohol szülte gúnyos képzet volt. Hiszen Joey tehetett az ő rosszkedvéről. Hogy ő örökké egy nagy kérdőjel marad. Hogy soha nem tud úgy tükörbe nézni, hogy ne lepnék el az agyát milliónyi kérdések magát illetően.

Sami próbált nem tudomást venni a hallucinációjáról. Visszafordult a pulthoz, és rendelt magának még egy kört.

– Sami! Elég!

Ismét a mély hang zavarja meg a mámoros elméjét. Ismét a mély hang zavarja meg a hormonjait.

Ám egy délibáb nem számított. Újra lehúzta a maró anyagot.

– Fejezd már be! Hozzád beszélek!

Erős kéz ragadta meg az övéjét, amelyek a képzet felé fordították a testét. Joey arca... Az agya miért emlékezett ennyire minden apró kis részletére? Még a kis anyajegyre is az alsó szempilla sora alatt. A halvány hegre az álla vonalán. Az íves ajkakra. A jellegzetes füge illatra. Joey-ra.

– Mit keresel itt? – Csuklott mind a három szó között. Már csak az hiányzott, hogy idehányjon.

Képzet-Joey mellkasa megemelkedett, majd vissza. Sami csak azért vette ezt észre, mert tetszett neki a kulcscsontját és izomzatát szabadon hagyó, fehér ing. Olyan... Szép volt. Mármint az ing. Csak és kizárólag azt nézte. Semmi mást.

A gondolatai zagyvák voltak már csak ennyitől is.

– Eddie mondta, hogy eljöttél a bankettről.

Felhorkantott.

– És?

Joey ádámcsutkája megmozdult.

– Aggódtam.

Sami velősen felnevetett. Nem Joey-n nevetett, sokkal inkább saját magán, amiért ilyen beszélgetést folytat az agya által kreált képzettel.

Komolyan arra vágyott, hogy ezek a szavak hagyják el a barátjának a száját. Rosszabb volt az eset, mint azt gondolta volna...

– Szóval aggódtál... Értem... Az... jó

Most sikerült csuklás nélkül végig mondania a mondatot. A zene hangosan bömbölt, amerikai fiatalok tomboltak a mögöttük elhelyezkedő táncparketten. Boldogan. Szabadon. Kötöttségek nélkül. Sami miért nem tudott olyan lenni, mint ők? Miért nem tudott őszinte lenni saját magával szemben?

Visszafordult a pulthoz. Meleg ujjak simultak az övéjére. El akarta rántani, ám a teste nem engedelmeskedett az akaratának.

– Miért iszol ennyit?

– Ma van a bankettünk. Ünneplek.

Óvatosan szerette volna kihúzni a kezét Joey-é alól, ám ő egy határozott mozdulattal rámarkolt, és ismét maga felé fordította. Durván sokat ihatott, ha ennyire realisztikusnak hatott a délibáb. Remélte, ezen egyszer majd jót fog nevetni. Az igazi Joey-val. Már, ha ezek után valaha képes lesz a szemébe nézni.

– Miért egyedül? Miért nem az osztállyal? Miért nem velem és Eddel?

Joey egy lépéssel közelebb lépett hozzá. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy érezze a belőle áradó kellemes hőt. Csak éppen annyira, hogy érezze meleg, enyhén mentol illatú leheletét az arcán.

– Nem szeretem Eddie-t.

Erre Joey arcára egy halvány mosoly kúszott. Olyan, amiről Sami szerette volna azt hinni, csak és kizárólag ő láthatja.

– És engem?

Saminek égett a torka a vodkától. Saminek égett az arca a kérdéstől. Lesütötte a szemét, a tenyere izzadt Joey keze melege alatt. El szeretett volna menekülni. Itt hagyni a képzet-Joey-t, a furcsa hangszínével és a még furcsább, feltett kérdéseivel. Szólásra nyitotta a száját. Aztán becsukta. Majd újra megpróbálta, de egy hang sem akaródzott kiszökni a torkán. Még saját magával sem tudott őszinte lenni.

– Nem szeretsz?

Joey oldalra biccentette a fejét, arcán valódi csalódottság mutatkozott. A Saminek tartogatott, ritka mosolya sem látszódott már. Csak a kikerekedett szemek. Az 'ó' betűt formáló, gyönyörű ajkak.

– De igen! – kapta fel a fejét, most ő szorított rá a kezére. Joey felnevetett. Sami is elmosolyodott. Imádta, amikor a barátja ennyire önfeledten kacag. Legszívesebben hangfelvételre vette volna, és erre kelne minden reggel. De ilyet hetero férfiak nem csinálnak. Ilyenre a hetero férfiak nem gondolnak.

Ismék zagyvák lettek a gondolatai.

– Tudod – hajolt hozzá közelebb, arcán olyan széles vigyor, hogy a fogai is kilátszódtak –, én is szeretlek – suttogta a fülébe, mély orgánumú hangtól furcsa borzongás futott végig a gerince mentén.

Sami torka égett a vodkától. Sami szíve lángolt az utolsó szótól.

– Más pedig nem számít, nem igaz? – távolodott el tőle annyira, hogy a szemébe tudjon nézni. Nevetőráncok bujkáltak a szeme sarkában, szőke tincsei enyhén izzadtan álltak szerteszéjjel.

Kibaszott Disney herceg.

– Bárcsak ilyen egyszerű lenne... – motyogta, erősebben szorítva Joey kezét. – Tudod... Bárcsak tényleg ennyi lenne az egész. Hogy szeretlek és te is szeretsz engem. De ez... Ez nem teljesen az, amire vágyom.

A szavak megakadás nélkül folytak át a száján. Talán pont azért, hogy ne égjen tovább a torka a ki nem mondott szavaktól. Ha magával nem is lehet őszinte... A hallucinációjával igen. Nem igaz?

– Akkor – nyalta meg az alsó ajkát Joey – mi az, amire vágysz?

Sami torkába visszaszöktek az égető szavak, egymás mellett sorakoztak, mégis képtelen volt mondattá formálni őket.

Lehunyta a szemét. Egy pár órával korábbi képkocka jelent meg előtte. Joey és Victoria. Barátja keze a lány derekán, Vicky lágyan Joey vállaira hajolva. Kellemes zene. Olyan dallam, amit sokszor dúdol Joey.

Bökni kezdték a szemét a visszafojtott könnyek.

– Táncolni... Táncolni akarok veled.

Joey szeme kikerekedett. Szája enyhén elnyílt. De nem mondott semmit, csak bólintott, azzal a ritka mosolyával az arcán.

Rászorított Sami kezére, úgy húzta be a tomboló tömeg közepére. Harry Styles Golden című számának a remixe ment, kettejük egyik nagy kedvence. A táncparkett közepén álltak meg, ahol Joey automatikusan simított Sami vékony derekára, és közelebb vonta magához. Annyira közel, hogy a testük összeért apró pontokon. Annyira közel, hogy pontosan egymás szemébe tudjanak nézni. Annyira közel, hogy egész éjszaka el sem szakadtak egymástól.

Sami torka égett a kimondatlan szavaktól. Sami elméje lángokban állt a benne maradt emlékképektől.