FIATALOK VOLTUNK ÉS TUDATLANOK I FLUFFTOBER 2023

7. Joey kiönti a teát

Joey arcát csípte a hideg. Legszívesebben ordított volna a tesi tanárjukkal, amiért a mínuszokban küldte ki őket a pályára futni, de nem tehette meg. Tisztelettudó, csendes srácnak ismerte mindenki. Az utolsó évben furcsa lett volna megváltozni.

Még szerencse, hogy a szekrényében ilyen esetekben mindig tárolt magánál egy pulcsit. Így kevesebb eséllyel fázott meg.

Hosszú lábait egymás mellé helyezve haladt olyan gyorsan, ahogyan csak tudott. Mihamarabb túl akart lenni a kiadott kilométereken. Ednek mázlija volt, amiért aznapra beteget jelentett, különben a fél város az ő siránkozását hallgathatta volna, hogy mennyire fázik és mennyire nem akarja ezt csinálni.

Joey hirtelen lelassított, maga mögé pillantott, tekintetével az alul szőkére festett, felül fekete hajkoronát kereste. Sami pár méterrel lemaradt tőle. Fehér arcán rózsa pozsgák díszelegtek, fedetlen karjain libabőr szaladgált. Neki nem volt pulóverje. Másnapra biztos volt, hogy letaknyosodik. Vagy tüdőgyulladást kap.

Joey hirtelen már nem is fázott. Egyhelyben kocogott, amíg barátja be nem érte.

– Kösz – biccentett neki Sami. Levegőt egyetlenül kapkodta, könyöke és térde enyhén kipirult, ajkán száraz bőr.

Joey lassan lehúzta a fejéről a kapucniját, a kontyából kilógó rakoncátlan tincseket a fülé mögé tűrte.

– Melegem van.

– Nem baj, ne vedd le a pulcsid. Megfázol.

És már megint. Sami akart vigyázni őrá.

– Csak egyszer fogd be – fújta fel az arcát. Egy könnyed mozdulattal kibújt a pulcsijából, majd egyenesen Samire dobta. – Vedd fel, ha nem akarod cipelni futás közben.

Majd nem is nézett tovább a barátjára, hosszú léptekkel lehagyta, egy idő után csak azt vette észre, rá vert majdnem egy környi távolságot. Égett benne az adrenalin. Ednek igaza volt abban is, hogy jó néha durván beszélni másokkal.

A tesi óra után végre benn ülhettek a fűtött teremben. Igaz, matek órán, de legalább meleg levegő lengte őket körbe.

Joey padtársa Eddie volt. Minden órán elvette Samitől ezt a lehetőséget, különben egy eget rengető vitát kellett volna megnyernie a másiknak. Szóval inkább beérte annyival, hogy a közelükben ülhet.

Matekra kevés ember járt, nekik muszáj volt, ha az orvosira szerettek volna bejutni.

Joey az ablaknál ült, a radiátor mellett. Kezét a fűtőtesten pihentette, hogy a jéggé fagyott ereiben ismét elkezdjen csordogálni a vér. Vele slégesen helyezkedett el Sami egyszemélyes padja. A fiú a füzetje felé görnyedve körmölte gyorsan a házit mielőtt még becsengettek volna. Joey pulcsijában. Hát, végül mégis felvette.

Joey arcát simogatta a meleg, ahogyan Samit figyelte. Kissé nagy volt rá az ujjánál, de mégis édesen állt rajta.

A meleg egyenesen arányosan járta körbe a testét az idővel, ameddig a barátját figyelte, mígnem végül a mellkasánál állapodott meg. A szívében foglalt helyet, forró teát öntött magának, csakhogy még jobban lángoljon.

– Hé, Sami, ez nem Joey pulcsija? – bökte meg hátulról Vicky. Joey nagyot nyelt a kérdésre.

Sami vállat vont.

– De igen.

– Óóóóó! – kapták fel erre a fejüket Vicky barátnői is. – Pont ma? – vinnyogtak idegesítően.

Joey Sami kivörösödött arcát nézte. Olyan volt, mint egy szépséges rózsa. Ajkait összepréselte. Barna szeplői lángokban álltak.

Végül csak vontatottan bólintott, aztán megszólalt a csengő.

Joey szíve hevesen dübörgött Sami reakciója miatt. Nem értette, mi a baj azzal, ha odaadja a pulcsiját a barátjának.

Aztán óvatosan felnyitotta a telefonját a pad alatt.

A dátumot látva a forró tea kiborult a mellkasában. December harmadika volt.