FIATALOK VOLTUNK ÉS TUDATLANOK I FLUFFTOBER 2023

3. Eddie lázas

Eddie jobban magára húzta a takaróját, fejét a párnába fúrta. A lehető legrosszabb ember tartózkodott a szobájában.

– Edward – szólította meg Sam, és habár nem látta, nagyon jól tudta, hogy közben a plafon felé emeli a tekintetét.

– Nem tartózkodik a szobában ilyen nevezetű egyén – puffogta. A száját kicsípte a láz. A nyáltól égett és sajgott. De akkor is muszáj volt visszaszólnia neki. Ha belehalt volna, akkor is.

Sami hallhatóan lassú sóhajt eresztett ki magából.

– Eddie! – keményítette meg az egyébként vékony hangját. – Hidd el, nekem is nulla kedvem van téged pátyolgatni, de Joey nem ér rá, és megkért, hogy vigyázzak rád, amíg ideér. Sőt, a lelkemre kötötte, hogy nem is bánthatlak! Szerinted én nekem ez olyan kellemes így?! – vágta hozzá a gonosz szavakat.

Eddie legszívesebben rávágta volna a helyeslő választ. Igen, Saminek kurvára kellemes volt csupán már csak az is, hogy látta őt a halálos ágyán. Saminek kurvára kellemesnek kellett lennie ez. Hiszen Eddie is így érezne fordított helyzetben.

Azonban mégsem bukott ki belőle semmiféle válasz. Fájt a szája, ha kinyitotta. Ez is minden bizonnyal Sami hibája lehetett.

– Gyere, vedd be ezt a gyógyszert – húzogatta meg gyengéden a paplanját. Ő morgott egyet, majd jobban összehúzta magát. Ez volt a nap egyik legrosszabb döntése. Sami nem a türelméről híresült el, sokkal inkább a heves vérmérsékletéről.

Egyetlen mozdulattal rántotta le róla a melegséget jelentő takarót.

– Hé! – kiáltott fel, lábával a barátja felé rúgva. Sami arcán gúnyos vigyor akart előbújni. Csakhogy Sami okos. Okosabb, mint Eddie, ezért az ilyen helyezetekben képes volt egy vonallá préselni az ajkát.

– Ha kell, akkor beveszed a gyógyszert! – fenyegetőzött, mélybarna szemében gonoszság csillant. Eddie felfújta az arcát. Egy szál bokszer és atléta takarta hurkás testét, csupasz bőrén a hideg járt esőtáncot, apró borsókat elszórva maguk körül.

Fázott a láztól. Tudta, ha nem takaródzik be, nem megy lejebb a hőmérséklete. De, ha nem takaródzik be, akkor nem kell bevenni a rossz ízű, hatalmas pirulát sem, amit Sami már összefogdosott az izzadt kezével.

Inkább a kínhalál.

– Tudod mit? – emelte a magasba a szemöldökét. – Nem kell! Tartsd meg magadnak! – öltötte ki rá a nyelvét, majd térdeit magzatpózba húzta a fal felé fordulva.

– Te is tartsd meg magadnak ezt!

Vézna kéz ragadt a vállára, egy rántással fordította a hátára, aztán... Aztán Sami ráült a derekára! A beteg derekára!

– Úristen! Megtámadtak! – ordított fel Eddie, végtagjaival eszeveszetten kapálózni kezdett. De csak óvatosan. A végén Joey őt hibáztatta volna, ha Sami leesik róla, és beüti magát.

– Fogd be és nyisd ki a szád! – próbálta lefogni, ám a vézna test mit sem ért Eddie ellen.

– Azt meg hogyan? – nevetett fel egy pillanat erejéig, aztán gyorsan újra összeráncolta a homlokát, mielőtt úgy tűnt volna, hogy ők ketten jóban vannak. Valójában Eddie csak Joey legjobb barátja volt. Ahogyan Sami is. Egymást meg el kellett viselniük.

– Csak vedd már be!! – ordította. Eddie is sikogatott, ahogyan a felette elterülő is. Arra azonban egyikük sem számított, hogy a nagy hadakozásban és kiabálásokban a pont belepottyan a szájába, ő pedig reflexszerűen lenyeli.

Amint megérezte a hatalmas undormányt legördülni a torkán, könnyek szöktek a szemébe.

– Fúúújjj!

– Nyertem? – pillogott sűrűn Sami, és amikor realizálta a véletlen szerencséjét gyorsan leszállt a már amúgy is kirobbant bombáról. – Nyughass már, ez csak lázcsillapító. Ne légy ilyen gyerekes – ingatta meg a fejét Sami, halvány mosollyal az arcán. Eddie nem tudta eldönteni, hogy próbálja eltakarni a nevetését, vagy őszinte a kedvesség a pofáján. Az előbbit tartotta valószínűnek, ám amikor lassan, óvatosan terítette be a puha melegség, amelyektől percekkel ezelőtt megfosztották a másodikat sem látta olyan utópikusnak.

– Joey-t akarom – motyogta, enyhén szipogós hangon. – Ő ilyenkor mindig kedvesen énekel...

Könyörgő kiskutya szemekkel nézett Samire. Ő pedig ígéretett tett a harmadik társuknak. Szóval nem volt más választása, disney főcímdalokat dúdolt lassú, altató stílusban.

Sami hangja magasabb, mint Joey-é. Ám sokkal tisztábban csengett. Ez még olyan botfülűnek is feltűnt, amilyen ő is volt. Lehunyta a szemét, mézet majszoló medvéket képzelt maga elé.

Talán egyszer eláshatja a csatabárdját.

Sami addig dúdolt, míg meg nem hallotta Eddie egyenletes szuszogását.

Mosolyogva megingatta a fejét. Nagyra nőtt gyerek.

– Itt vagyok! – tépte fel hevesen az ajtót Joey. Arca kipirult, erősen lihegett. Ám, amikor meglátta a békésen szunyókáló barátját, abbamaradt a zihálása. – Elkéstem... Sajnálom... – sétált Sami mellé, hangja lemondóan csengett. Sami halkan kuncogva megrázta a fejét.

– Tévedsz. Pont időben.