12. Eddie faggatózik

30 6 10
                                    


Eddie csillogó szemmel lapozgatta az előtte lévő szakácsfüzetet.

– Sikerült választanod? – kérdezte Joey. Mindketten Joey-éknál voltak, a konyhában ültek a pultnál. Saminek másnap ünnepelték a szülinapját, ezért eldöntötték, ketten készítenek neki egy tortát.

Eddie csücsörítve megrázta a fejét.

– Először magamnak választok. Samé ráér.

– Ne légy már ilyen! – szólt rá rosszallóan Joey. Eddie szemet forgatva felsóhajtott. Hát, legyen, megadja a császárnak, ami neki jár.

Joey amúgy sem hagyta volna, hogy először neki süssenek, Samit sokkal jobban szerette, mint őt.

– Jajj, akkor legyen ez – bökött rá egy emeletes tortára, amin egy szivárványos zászló díszelgett. Joey nagy szemekkel méregette az ínycsiklandozó képet.

– A miénk is legyen... színes?

Eddie gonosz vigyorra húzta a száját. Imádta, hogy ő olyat tudott, amit Joey még nem.

– Naná! Sami szereti a színes dolgokat.

Joey vontatottan bólintott, majd felállt és összekészítette a recept alapján a hozzávalókat. Csendesen álltak neki a munkálatoknak, csupán a konyhai robotgép zaja hágta át a teret. Ennél jobban pedig semmit sem utált jobban. Muszáj volt megszólalnia.

– Mit gondolsz Samiről?

Joey a konyhapultnál állt egy rózsaszín köténykében, felkötött hajjal, hóna alatt egy tálat tartott, benne valami trutyit, azt verte a géppel. A kérdésre hitetlen vigyor terült szét az arcán.

– Most ki akarod őt beszélni?

Eddie elkezdte megcsinálni a pudingot, amit majd tölteléknek szántak.

– Persze. Nem lennénk igazi barátok, ha nem tennék ilyet.

– Azt hittem, ti nem is vagytok azok – pillantott fel felé röviden. Felfújta az arcát, aztán vállat vont. Néha Joey-nak is lehetett igaza.

– De ne tereld a témát. Mit gondolsz róla?

Joey sóhajtva kapcsolta ki a robotgépet, felvont szemöldökkel, csípőre tett kézzel olvasta a receptet.

– Hogyan lesz színes?

– Szarom le, válaszolj!

– Engem jelenleg jobban érdekel a torta – küldött felé egy éles, gonosz pillantást.

Eddie arca lassan gömbhallá változott.

– Az ételfestéktől, te zseni.

– Óh – villant némi értelem a szemébe, majd a konyhaszekrénybe kezdett kutatni. – Még jó, hogy van itthon.

Eddie megforgatta a szemét.

– Ja, világi szerencse. Na, mit gondolsz róla? – kérdezte sürgetően. Joey elővett még több tálat, egyelő részre osztotta el bennük a kikevert tésztát, majd lassan mindegyikbe pár csepp ételfestéket csepegtetett.

– Hát... jófej. Asszem.

– Te sem bírod, mi? – húzta széles vigyorra a száját.

– De igen! – csattant fel, hangosan lecsapva a kezéből a verőkanalat. Eddie nem tudta mire vélni a barátja kipirosodott arcát. Ahogyan azt sem, miért lett mérges. Miért harapdálja a száját. – Mármint... Én kedvelem őt, nagyon is... – motyogta, annyira vörös arccal, amitől Eddie-nek is furcsa, bökős gombóc nőtt a torkába, ami nem engedte, hogy több felesleges kérdést feltegyen.

Úgy érezte, elsétált valami nagyon fontos információ mellett. 

FIATALOK VOLTUNK ÉS TUDATLANOK I FLUFFTOBER 2023Donde viven las historias. Descúbrelo ahora