𝐀𝐥𝐯𝐢𝐥á𝐠𝐢 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦 - 𝐊𝐢𝐞𝐫𝐚 𝐖𝐞𝐬𝐭

~2~

Hullafáradtan toppantam be a lakásunkba. Barátnőm már a harmadik szépítő alvását vitte végbe. Éjjeli műszakos a csajszi egy klubba, sztriptíztáncos, igaz az ő testéhez képest az első rangú klubbokba kellene táncos legyen..
Ahogy be értem a nappaliba, egy nagy fehér rózsa csokor fogadott, amit nem tudtam hova tenni. Nincsen sem udvarlóm, nincs sem szülinapom, hát akkor mi ez? Közelebb léptem hogy jobban megfigyeljem a csokrot, majd egy cetlit véltem rajta felfedezni. Ez állt a cetlin:

Kérlek fogadd el, bocsánatkérés jeléül ezt a csokrot. Elhívhatom a fiatalhölgyet egy vacsorára esetleg? Nagyon hálás lennék.
-Mateo

Szívem megint kihagyott egy ütemet, és ekkor rezzent egyet a telefonom. Megnéztem az értesítést, és egy ismeretlen számról kaptam egy üzenetet:

-Tetszik a virág? Ha jól tudom, a kedvenced:)

Hogy mi? Várj ez az a csávó akire gondolok? Na nehogy. Nem lehet. Honnan tudja a számom? HONNAN TUDJA HOL LAKOM?? Najó nyugi le Kiara, ez csak egy üzenet és egy csokor rózsa. EGY CSOKOR A KEDVENC VIRÁGOMBÓL? Honnan tud ennyi mindent rólam? Várj Mateo? Mateo Lopez, ne csessz. Ő Emma főnöke! Na most aztán a nagy szarkupacra még tettem egy lapát szart.

-Igen, köszönöm kedves Mateo. Szép illem volt tőled.

-És akkor a vacsorával hogy lesz, drága? -  igaz nem volt mellettem, de már láttam ahogy villantsa azt a mosolyát, amely minden nőt letesz a lábáról.

-El kell hogy szomorítsam uram, de párom van.

-Dehogy van Kiara.. én leszek majd.. de egyelőre nincs. Ne menekülj tőlem, nem bántani szeretnélek. Kérlek gyere el velem vacsorázni, ma este 8-ra utánad jövök. Várni foglak szépségem.

Kezem a számhoz tettem, nem tudtam hogy most a boldogságtól ordítsak, vagy az idegességtől. Előbújt a huncut énem, és gondoltam, hogy megmutatom hogy akármelyik férfi nem tud engem olyan könnyen megszerezni. Akkor még ezt gondoltam..

✨
✨
✨
✨
✨

Épp a szekrényemben keresgéltem, amikor megláttam egyik különleges ruhadarabom, és tudtam hogy ő lesz a választott. Egy fekete hosszú ruha, férfivonzó de mégis minimalista stílusú. Vállaimat nem takarta, és a combomtól felvágott. Párosítottam hozzá az egyik gyémántból készült fülbevalómat, és nyakamat is elfedte a csillogással teli swarowski. Utolsó simításokat végeztem amint hallottam hogy leparkol egy autó a tömbház előtt. Felvettem az újonszerzett fekete Chanel magassarkú szandáimat, minden porcikámat befújtam az Yves Saint Lauren által készített Libre parfümömmel, és kész is voltam.
Amint kiléptem a tömbházból, egy mattfekete Porsche fogadott, mellette egy hihetetlenül jóképű fiatalemberrel. Rám nézett, szemei egy ideig időztek rajtam, majd elmosolyodott. Ahj, az a mosoly. Megöl ez a férfi. Odasétáltam, bevetve a legkecsesebb, legnőiesebb lépéseimet. Megfogta a kezem, majd a kéz fejemre egy csókot adott, mindvégig a szemembe nézve. Elcsábítanak a szemei.

-Készen áll a vacsorára, Ms. West?- kérdezte tőlem, meg sem várva válaszomat kinyította az ajtót és beültem az anyósülésre.

-Gyönyörű, mint mindig. - mosolygott ma este már másodjára, és ekkor még fogalmam sem volt, hogy ez a mosoly lesz a kedvenc dolgom az életemben. Az egész világon.