𝐀𝐥𝐯𝐢𝐥á𝐠𝐢 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦 - 𝐊𝐢𝐞𝐫𝐚 𝐖𝐞𝐬𝐭

~3~

Mateo megállt a kocsival egy nagy elegáns épület előtt. Tiszteletadó férfi módjára kinyította az ajtómat, majd amikor kiszálltam az autóból, megcsapott az őszi, hideg illat. Imádtam az őszt.
Kezét derekamra helyezte, és úgy indultunk be az étterembe. Amikor beléptünk, mindenkinek a szeme ránk szegeződött, a pincérek pedig rabszolga módon köszöntötték a mellettem levő férfit. Páran meg is jegyezték, hogy milyen szép és elegáns barátnője van, amit ő nagy mosollyal és büszkeséggel meg is köszönt. Egyik pincér csajszi egy elszigeteltebb, privát helyre vitt minket, ahol nem volt senki, csak egy asztal. Az asztalt gyertyafény borította és egy baromiradrága pezsgő csücsült egy jéggel tele vödörben. Hmm.. tetszik.

-Nem igazán randevúra készültem, amikor szó nélkül- amúgy konkrétan szó nélkül - beleegyeztem az ajánlatába, kedves Mateo- mosolyodtam el.

-Ki beszélt randevúról? Kedves Kiara- ő is bevette egetrengető mosolyát- csak ki szeretném engesztelni, amiért a szüleim csúnya módon bántak önnel, hölgyem. - szóbeszédétől egy igazi hercegnőnek éreztem magam.

-Mit szeretne tőlem?

-Jaj, akkor csapjunk a lovak közé- csapta össze tenyereit. Mindkét kézfején tetoválás pihent, ettől még vonzóbbá tette magát- persze, sok mindent szeretnék magától, amit itt és most nem szabad elmondanom. Kiara, egy nagyon ügyes hölgy vagy, a legvonzóbb kinézettel. Ha te tudnád már hány mocskos, perverz férfi nézett ki magának. Csak egy dolog gátolta őket öntől. Én voltam az. Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen fiatal csinos lányt elbolondítson egy pénzes, gusztustalan öregember.

-Ön figyel engem? Maga nem normális! Mateo te vagy a gusztustalan!- tegeztem le őt- tudod melyik férfi az, amelyik figyeli a lányokat, kukkolja őket és gátolja az életétől? Az a férfi amelyik kurvára pszichopata, ugyanúgy mint az apja! - akadtam ki rá, felkaptam magam és elviharzottam az étteremből. Milyen gusztustalan ember művel ilyen dolgokat? Még hogy le figyel engem. Nem, én többet érek ilyen férfiaknál. Nem normális ez az ember, utólag nagyon megbántam, hogy váltottam vele szót még az elején.

Egy saroknyira voltam a lakásunktól, amikor egy autó kezdett követni, lépéseimet kezdtem felgyorsítani, ahogy az autó is tartotta velem a gyorsaságot. Már épp szaladni kezdtem volna, amikor egy kezet éreztem a vállamon, abban a pillanatban pedig zsákot húztak a fejemre. Éreztem egy mámorító illatot, amitől egyre jobban szédülni kezdtem, majd elragadott magával a sötétség...

Fáj a kezem. Amikor felébredtem ez volt az első gondolatom, hogy amúgy kurvára fáj a kezem. Hol is vagyok? Nemtudom(?). Körbenéztem, de semmi ismerős nem volt körülöttem. Egy eléggé minimalista, tiszta szobában voltam. Falai annyira fehérek voltak, hogy már zavaró volt. De nagyon fáj a csuklóm. Ekkor realizáltam, hogy hozzá vagyok kötözve valamihez. Egy ágyhoz, én meg fekszem rajta. HOL A RUHÁM? Édes fekete ruhám.. hol vagyok??
Egy fekete oversized pólóban pihentettem magam az ágyon, közben nagyon gondolkodva valamin, amikor hallottam hogy nyitódik az ajtó. Egy fiatal férfi lépett be rajta, fekete kosztümjét mintha rá vartták volna.

-Spassibo - köszönte meg a férfinak a háta mögött, majd becsukta az ajtót és rámnézett. Orosz, oké. Elindult felém, lépései olyannyira nyugodtak voltak, hogy a legzavaróbb tényezővé válltak. Segítségért akartam kiáltani, de akár a gondolatolvasók, tudta mit akarok:

-Kedvesem, hiába szeretnél menekülni, hiába akarsz segítséget kérni, itt én vagyok a főnök. Azt csinálok veled amit akarok, amikor akarok. - emelte fel a fejem az államtól fogva, majd egy nagy lendülettel tökön rúgtam. Már amennyire tudtam. Fájdalomtól felszisszentett, élveztem azt hogy szenved, miattam. Másodperc alatt kiült a düh az arcára, szemei lángoltak akár a tábortűz.