𝐀𝐥𝐯𝐢𝐥á𝐠𝐢 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦 - 𝐊𝐢𝐞𝐫𝐚 𝐖𝐞𝐬𝐭

~16~

-Megjött a fodrász. - szólt be Lucy. Dejó. Semmi másra nem vágytam, csakis egy kikapcsolódásra. Lehet, hogy míg készen lesz a hajam egyet alszom. Én bárhol tudok aludni, muahaha.

-Szia, Kiera ugye?-jött be és köszöntött egy 40-es éveiben járó nő. Haja picit borzos volt fodrászati szakmájához képest, arcán pedig a sok munka és fáradtság látszódott meg. Sminkkel próbálta elrejteni az összehúzódó arcbőrét, amit ugyanúgy az öregedésnek köszönhet, haja pedig halvány rózsaszín volt, ami szintén a fiatalságot jelképezi. Kezet fogtunk, majd bemutatkoztunk egymásnak:

-Igen, pontosabban Kiera West, Mateo jövendőbeli felesége. Örülök a találkozásnak. - próbáltam a legkecsesebb és legjómodorúbb magamat kimutatni, persze az is benne volt a pakliban, hogy egy pénzes csávóm van. 

-Úgyszintén örülök, Tiffany Madison. Van akármilyen elképzelésed a mai hajadról? Esetleg egy ruhához illő frizura? Te döntesz. - mondta kedvesen, majd nagy nehezen, meglett a frizurám. Nagyon elégedett voltam az eredménnyel, az egyszer biztos, hogy ez a csajszi nagyon ért a munkájához. Nem sokkal később megérkezett a sminkesem is. Az emberek sürögtek-forogtak a házban, a fiúk egyik helyről a másikra szaladtak, keresvén az öltönyüket. Lucy is kicsípte magát, persze én kellett felbíztatnom. Mint régi bejárónője a családnak , ő is meghívott. Elmondtam neki, hogy nyugodtan turkáljon a ruháim között, és akármi tetszik neki vegye el. Szerencsére már túlléptünk a szégyenlősködés fázisán, így Lucy azt tette amit mondtam neki. Egy sötétbordó hosszú ruhát választott magának, ami rajtam elég szarul állt, rajta egyszerűen csodálatos volt. Lány létemre el kell mondanom, hogy Lucy igenis nagyon jól néz ki. Elbóbiskolásomból a sminkes keltett fel, amint 3 neszeszerrel a kezében lépett be az ajtómon. Oda szaladtam és kivettem a kezéből a dolgokat, nehogy leejtse őket. 

-Jézusom, bocsi, hogy így kellett alakulnia az első benyomásnak. - egy nagyon fiatal szőke csajszi volt a sminkesem. Rajta egy pici smink sem volt, sőt a szempillaspirált sem vitte túlzásba. Haja laza kontyba volt fogva, blújzán pedig az alapozó és a folyékony tusvonal látszódott. Biztos volt egy pár kuncsaftja előttem. Fiatalsága ellenére nagyon elegánsan viselkedett, és kiemelkedő személyisége volt sok nőhöz képest. - Sophia Keller, nagyon örülök.-fogott velem kezet, meglepően hideg keze volt. Megijesztenek az ilyen emberek.

-Kiera West, énis örülök. - ezután kényelmesen leültem a székembe, amely előtt egy hatalmas sminkes asztal volt, így láttam magam, miközben Sophia sminkelt. Megbeszéltük, hogyan legyen a sminkem, majd a lány nem is habozott, neki fogott, mivel több időbe telik. Eközben elmesélt magáról dolgokat, miszerint ő is nagyon szereti az ékszereket, viszont a drágább darabokra pénze nincs, az olcsóbbakra pedig nem költ, így nincs sok mindene. Emellett elmesélte, hogy mennyire szeretné, ha egy maffia főnökének lenne a felesége, hogy minden álma ez volt. Elmondta, hogy mennyire szerencsés vagyok és mindig is felemelt képpel járjak mindenhova, mivel Mateo Lopez a kibaszott férjem lesz!! Igen, ebbe ennyire nekem nem volt időm belegondolni. Már-már elaludtam volna, amikor mondta Sophia, hogy végeztünk. Mateo egyszer sem nézett be, hogy mennyire vagyok a készülődéssel, ami meglepő volt számomra. A fiatal csajszi hamarosan távozott, én pedig megint egyedül maradtam a szobámban, csendben, magányban. 

Persze, hogy engem semmi sem keseríthet el, így a hangszórón (mert igen, nekem van olyanom a szobámban) zenét tettem, majd vígan neki is fogtam készülődni. A nemrég Mateoval vásárolt estélyi ruhámat öntöttem magamra, ami egy nagyon elegáns, de mégis "kirugokahámból" ruha volt. Maga a színe egy visszafogott, sötétkék volt, hossza leért a lábfejemig, a combom mentén pedig fel volt vága, combon felülig. A felső része csak simán pántos volt, háta pedig tiszta üres. Erre pedig egy nyakláncot vettem fel, amelyről egy hosszú aranylánc lógott le a hátamnál. Ez még extrémebbé tette a kinézetemet. A sminkem csak egy szimpla sötétes de mégis visszafogott szemből állt, számon pedig nude színű rúzs. Hajam egy nagyon laza copf volt, kilógó hajszálakkal, amelyeket Tiffany begöndörített. Miközben ezt a szuper szettet összeállítottam, legalább három féle koncertet adtam elő. Hét óra és tizénhét perc volt, még hamar is kész lettem, szupi. Felvettem az ezüst csillogós magassarkúmat, majd kimentem egyet a teraszra cigizni. Nagy meglepetésemre ott találtam a jövendőbeli férjemet, neki is nikotinhiánya volt. Melléje álltam, rágyújtottam és szó nélkül néztük a holdat és a csillagokat. 

-Soha nem hasonlítottalak egyik nőhöz sem az életemből. Senki sem ér annyit mint te. - bontotta meg a csendet Mateo, hangján pedig az őszinteség hallatszódott. 

-Nem kell a pénzed Mateo. Csak szeretném hogy tisztelj meg engem. - ha már őszinteségről beszélünk, akkor csatlakozzak énis.

-Megértettem, többet nem fordul elő. Tudod, hogy akár a tenyerembe is hordoználak, csak jól érezd magad. - fordult felém, majd eloltotta a cigijét. Mondatára szükségem volt még egy szívásra. 

-Rendben vagyok, nem kell a tenyereden hordoznod. Sok nehéz dolgon mentem keresztül, nem szeretném ha elkényeztetnél. Tudom, hogy neked ez így rendben lenne, viszont ha letelik az egy év, megint a lábamra kell állnom.

-Ha akarod. Nem tudhatjuk mit hoz a jövő. - erre a mondatára egy nagyon fura arcot vágtam, amin elmosolyodott. Remélem nem arra értette, hogy maradjak vele egy életig. 

-Gyere, menjünk végre beszélhessek egy jót édesapáddal. Alig várom. - mutattam az izgulás jeleit neki, amin fel nevetett. Imádom, amikor őszintén nevet. Imádom őt, és minden ami vele kapcsolatos. Megbolondítasz, Mateo Lopez.