𝐀𝐥𝐯𝐢𝐥á𝐠𝐢 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦 - 𝐊𝐢𝐞𝐫𝐚 𝐖𝐞𝐬𝐭

~11~

Hogy én lennék az, akiért nem vállalták fel szerelmüket? Nem lehet.

-Hogy miii? Komolyan?Ezt mondta Mateo?

-Igen, nem szerettem volna elmondani addig amíg ő nem mondja el. De sajnos észrevetted, és nem volt választásom, kiszökött a számon. Kérlekne mondj semmit Mateonak.-láttam Lucyn, hogy fél. Nem tőlem, hanem Mateotól.

-Nyugi, egy szót sem szólok, de biztos nem fogom annyiba hagyni. Szeretném ha felvállalnátok egymást akármi is legyen.

-Köszönöm Kiera, kedves vagy.-mosolygott a lány.

-Szia kedves, minden rendben?-hallottam meg a telefonban Mateo hangját.

-Igen, mondhatni annak is. Mikor jössz haza?-kérdeztem.

-Már ennyire vársz rám?-nevetett, én pedig már láttam magam előtt azt az öntelt mosolyát, amitől mindig levesz a lábamról.

-Nem is tudnád mennyire.-nevettem énis, és nemtudtam eldönteni hogy ezt most miért mondtam. Lehet,hogy van benne őszinteség is. Nem lehet, jézusom Kiera, nem szerethetsz belé!!

-Holnap reggel már otthon vagyok, angyal. Nem kell aggódnod, kielégítem minden éhes vágyad.-testem bizseregni kezdett mondatától, és egy olyan érzelem vette át az uralmat felettem, amit még sosem éreztem.

-De nem fogom kibírni reggelig.Nekem most kell.-parancsolgattam neki, amit hallhatóan élvezett is. Mi van velem??

-Nyugodj le, még egyet alszol és megkaphatsz édes.-hangja tele volt vággyal, hogy irántam-e? Nemtudom, bárcsak.

-Rendben, ne felejts el hozni nekem angol zászlós bögrét. Ha nem hozol véged. -próbáltam végre normális viselkedésmódra váltani, nem akartam hogy tudja a férfi, hogy egy kicsit is vonzódok hozzá. Ez a gyenge pontom.

-Na mi ez a komoly hangnem, kisasszony? Tán már nem kellek?-nevette el magát, én is így tettem, mondjuk már kínosan. Hogyne kellenél, te barom.

-Találkozunk holnap reggel, Mateo. -tettem le a telefont, meg sem várva válaszát.

-Mi a szar? -nézett Lucas az ajtó fele, ahonnan nagy dörömbölések jöttek. Már fura is volt, hogy valaki nem tör ránk.

Sebastian elővette pisztolyát, és lassan az ajtó fele kezdett menni, jelezvén Lucasnak,hogy vigyen valahova biztonságos helyre engem és Lucyt. Elvitt minket egy pinceféleségbe, ahova létrával kellett lemenni, ajtaja pedig vaszáros volt. Ott ültünk ketten Lucyval, fogtuk egymást kezét és reméltük, hogy csak valami gyerekek viccelődnek, nem pedig megölni akarnak minket, legalábbis engem. Én mindig nagyobb bajba vagyok, mint a többi. Már elég régóta ültünk lent, Lucy már-már megbolondult Lucasnak a hollétében, amikor ismerős hangot hallottam.

-Hol van a lány? Keresd meg nekem, és hozd ide. Ha valami baja esik, megöllek én a saját kezeimmel.-testem remegni kezdett, és sírni akartam. Lucy befogta a szám, hogy egy hangot se ejtsek ki, de én tudtam miről van szó. Ez Ruslan. Féltem nagyon, nem mertem még levegőt sem venni, az izzadság pedig a legkissebb problémám volt jelenleg.

-Nem találom főnökúr, lehet,hogy ez a két idióta elvitette őt valahova. Nekik is egy kincs, nem csak nekünk.

-Lám-lám, kik vannak itt. Drága barátaim, annyira hiányoztatok. -még egy ismerős hang, de ez már az a hang, amelyet szeretek hallani.

-Látszik, hogy apádra ütöttél Mateo. Amit akarsz meg is szerzel, s tudod ez a tulajdonságot nagyon nagy bökkenőt jelent számomra. Mit akarsz te a lánnyal? Megbaszni, aztán szexrabszolgává tenni őt? Hiszen mindegyikkel ezt csináltad, nem is tudnád tagadni.-Ruslan hányingerkeltő hangja és nevetése kezdte kiütni a biztosítékot nálam.-Tudod, nekem sokkal jobban szükségem van rá.

-Sajnálom azt a kicsi pénzt is, amit rád költöttem. Szánalmas egy ember vagy, Ruslan. Mindenki utál téged, hogy az istenbe vagy még most is életben? -Mateo nevetésén szánalmasság hallatszott - és igazad volt. Amit akarok meg is szerzek magamnak, jól tudod ezt te is. Én akarom ezt a lányt, és nincs szó szexrabszolgáskodásról. Vele akarok élni, de te ezt nem értheted meg, neked nincs szíved, Ruslan. Egész gyermekkorodban te voltál a fekete bárány, mindenki félt tőled. Mára ez a félelem a többség részéről átváltozott utálattá. Kegyetlen utálattá. Hallom, hogy beszélnek az emberek rólad.

-Hallgass, te semmit sem tudsz. Amekkora hatalmam van nekem, akkora nincs egész Európának.

-Jó a nagy hatalom, de rossz, amikor nincs aki kezelje. -ekkor egy ütést hallottam, és Mateo fájdalomtól felszisszent.

-Megmondtam, hogy ne húzd ki a gyufát, Mateo.-ekkorra Ruslan hangja már annyira átváltozott egy szörnyeteg hangjává, hogy épp nem hallottad a sok gyilkosságot.

-Nem adom oda őt. -hallhatóan szenvedett Mateo, én pedig már nem bírtam ki. Elkezdtem felmászni a létrán, amikor Lucy megpróbált vissza húzni.

-Ne tedd. Bajba kerülsz. -mondta Lucy, de én meghallva sem őt, mentem tovább felfelé. Amint kinyítottam az ajtót a pincéhez, a két férfi rám nézett. Arcukon meglepődöttség ült, mintha a szentlélek jött volna le az égből.

-Mi a faszt képzelsz magadról?- mentem oda Ruslanhez, és meglöktem őt. Szeméből kivettem, hogy kurvára felídegesítettem őt.

-Kicsi Kiera. Mekkora nagy lány lettél, már szembe is mersz szállni velem.- nevetett szánalomból, nekem meg a tököm ki volt már az egészből.

-Miért, talán megijedtél? Te, a nagy Ruslan, aki nem fél senkitől, sőt mindenki fél tőle? Aki nagyobb mindennél és mindenkinél? Pfff, szánalmas vagy Ruslan. Azt hiszed annyira könnyen megy minden, mert kiskorod óta minden a szádba volt rágva. Mindent megkaptál, soha a büdös életben nem szenvedtél meg semmiért, fogalmad sincs mit jelent küzdeni. Azt hiszed, hogy ha hatalmad van minden a tied lehet, de nem igaz. Mindened meg van, amit könnyen lehet kapni, de egy dolgod nincsen, amit magadtól kaphatsz. - drámai cseeend - nincs szíved, Ruslan. És ez az egyetlen dolog, ami tönkreteszi az életed. És tudod miért nincs szíved? - a két férfi kitágult szemekkel nézett - mert kurvára nem tudod ki vagy. Nem ismered magad. Nekem pedig ne papoljon a bölcs képével egy olyan, akinek fogalma sincs önmagáról.

Ekkor egy síri hosszú csend következett be. Mind a hárman próbáltuk összeszedni a gondolatainkat, láthatólag Ruslan kínlódott a legjobban.

-Jól vagy, Kiera?- kérdezte Mateo, és szemében újra véltem felfedezni az aggódottságot.

-Jól vagyok.

-Nekem meg tudod ki ne papoljon?- húzott magához Ruslan. Na, összeszedte elmebeteg gondolatait, váó- olyan, aki nem az orosz maffiával hanem a spanyolokkal baszassa magát. Egy utolsó kurva vagy, csak nem mered beismerni. Mind ismerünk kicsi Kiera, mind tudjuk ki vagy. Azt hiszed, hogy kellesz Mateonak?

-Nem igaz Kiera, ne hallgass rá.

-Dehogy kellesz, jézusom. Próbálod beképzelni hogy kellesz neki, de kurvára nem érdekled őt. Mindegyik csajjal ezt csinálta, csak miután terhesen hagyta őket, kitessékelte innen. Azt hiszed nem ismerem a pasid? Jobban ismerem mint te. Az egyik legkegyetlenebb gyilkos, és a nők neki csak bábuk.

-Semmi sem igaz abból, amit mond. Kiera, kérlek. -épp hogy nem sírt Mateo. Aww, de kis édes ilyenkor.

-Úristenem, most annyira megijesztettél, hogy többet nem szeretnék férfival lenni. Tudod mit fogok csinálni? Megszökök innen, mint egy tini ribanc, majd elköltözök a világ másik felére és lezbikusan, új személyivel fogom leélni az életem. Ruslan, olyan vagy mint egy kisgyerek. Lehet, hogyha 17 éves Kierához beszéltél volna, elhitte volna. De nem vagyok kisgyerek, sem 17 éves. Hármunk közül te vagy a legutálatosabb, tudod? -szánalom ült ki az arcomra.

-Rendben vagy?- simogatta meg a hátam Mateo. Végre összeszedte magát.

-Igen, köszönöm.-mosolyogtam rá, majd közelebb léptem Ruslanhoz, hogy véletlen se ne érezze a libre parfümöm - te vagy a legszánalmasabb ember aki valaha megismertem. Ha még egyszer, és életemre esküszöm, ha még egyszer megpróbálsz belekötni a mi privát dolgainkba - néztem Mateora - akkor garantálom, hogy a két bébi kezeimmei foglak először megölni, majd kibelezni.

Evvel Ruslan feladta, tudtam hogy itt még nincs vége, de láttam hogy nincs kedve vitázni.

-Rendben, Kiera. Majd látjuk még egymást, és akkor végleg az enyém leszel. - evvel pedig kiment.