𝐀𝐥𝐯𝐢𝐥á𝐠𝐢 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦 - 𝐊𝐢𝐞𝐫𝐚 𝐖𝐞𝐬𝐭

~10~

-Van egy probléma.-léptem be Mateo szobájába, ő épp valami ügyön dolgozott a laptopján.

-Mondjad édes. Mi a baj?

-Háát.. tudod aaa..- nézett Mateo nagy szemekkel, én pedig fogalmam sem volt hogyan magyarázzam el egy férfinak, hogy megjött, és nincs egy fél darab betét sem ebben a lakásban.

-Aaa?-már kíváncsiskodó szemekkel nézett rám.

-Baszki, megjött, oké? Nem tudom felfogni hogy egy ötszász kilóméteres házban egy darab betét sincsen. Nem volt még sosem olyan csajod, aki véletlen menstruált és kellett neki vérfelszívó? Na gratulálok, most van, úgyhogy légyszíves, szerezz nekem egyet, mielőtt mégjobban kiakadok. Köszi- megvető mosollyal, és egy összeomlott idegrendszerrel távoztam a szobából. Hallottam ahogy Mateo egyet nevet magában, nekem pedig felment a pumpám, így önálló nőkétn visszafordultam.

-Ha azt gondolod, hogy annyira nevetséges, hogy fél liter vérem elfolyik minden hónapban, hát akkor gratulálhatok kedves. Nem tudom felfogni, hogy az ilyen gyermekes férfiak hogy is tudnak nő mellett ülni, sőt, hogy is tud egy nő egy ilyen gyermekes férfi mellett ülni. Ja, hogy én vagyok az a nő? Ja, tényleg azért vagyok veled, mert nincs akit magad mellett tudj. El is felejtettem, bocsi. -ekkor Mateo egy betétet húzott ki a fiókjából, bennem pedig a szó megállt. Lehet nem is kellett volna ekkora felhajtást csinálni egy betétért. Hupszi.

-Szívesen.-ide adta, evvel együtt pedig boldogan kimentem a szobájából.

-Ez nagyon finom lett, Harold!-hálásan néztem a séfre, aki állítólag Mateo fogadott szakácsa. Nagyon finom vacsorát készített, nekem pedig nagyon sokat múlasztott a hasi görcsömön és az idegbetegségemen.

-Köszönöm, hogy értékeled, Kiera.- a negyvenes éveiben járó férfi sürgött-forgott a konyhában, láthatóan itthoniasan érezte magát.

-Holnap reggel üzleti útra indulok. -bontotta meg a cukorkás életemet a maffiózó, mogorva ember. Arcán egy csepp érzelem sem bújt elő, csak monoton hangon elmondta amit szeretett volna, és kész. Legalább nem baszta fel az agyam.

-Oké. -tovább ettem az ételt, közben néztem ahogy a szakács épp felgyújtja a konyhát, de mégsem ég le semmi. Váó. Énis akarok így csinálni. Najó Kiera fejezd be, nem vagy tíz éves.

-Ennyi? Oké? Semmi vigyázz magadra, vagy mikor jössz vissza?-láthatótan meglepte a rövid válaszom.

-Drága férjem, nagyon fogsz hiányozni, oké? Minden este majd a képeidet fogom nézegetni, és rád gondolni éjjel-nappal. Majd egy vízözön lesz, mire hazaérsz a sok sírásomtól. Nem akarom hogy elmenj kicsi cukorbogyóm- fogtam meg az arcát, és elkezdtem ide-oda húzogatni- még el sem mentél de már most várom hogy vissza gyere, ne menj el drágáááám- igazán egy lehervasztó romantikus filmben éreztem magam, drámaiaságomon a férfi egyet nevetett, és pedig már készültem színésznek iratkozni.

-Milyen édesek vagytok ketten. Nagyon összeilletek. -mondta Harold, Mateoval egymásra néztünk, nehezünkre esett nem elröhögni magunkat.

-Köszi Harold, soha semmi pénzért nem adnám ezt a rosszfiút.-néztem huncut vigyorral Mateoval, amit viszonozott.

-Úgyszintén, kicsi Kiera.

-Kiera? -jött be a szobámba Mateo, amikor épp a pihi-puha ágyamba készültem befeküdni. Hozzámsétált és leült mellém.

-2 napig nem leszek itthon. Megszeretnélek kérni,hogy tartsd a frontot a házban, Sebastian és Lucas itthon lesznek mindvégig-itt megállt, és mélyen a szemembe nézett-ha hozzád mernek érni, megölöm őket. -megszeppentem. Ez képes lenne kinyírni a legjobb barátait? Jézusom.- rajtuk kívül meg persze maradnak a szokásos őrök a háznál. Lucy nem biztos hogy áttud jönni, nagyon beteg, és nemtudom hogy Haroldot rátudom-e venni, hogy főzzön, mivel versenyen lesz ő is, és tudom nagyon fontos neki, nem szeretném elrontani ezt neki.