- Chae! - kiáltotta a nevemet a legjobb barátnőm, miközben felém igyekezett a folyosón.
- Hm? - néztem rá hatrafordulva, és megvártam amíg utolér.
- Sunoo felkért, hogy táncoljak vele - ugrált örömében, és alig tudta visszafogni magát.
- Micsoda? - döbbentem le vigyorogva, hisz tudtam, hogy régóta bejön neki a fiú.
- Igen, most az előbb! Megkérdezte, hogy ha még nem kért fel senki akkor táncolnék-e vele, hát persze hogy igent mondtam - temette arcát a kezébe mosolyogva.
- Nagyon örülök! Majd mesélj a táncpróbákról, hogy milyenek - bíztam meg, ő pedig bólintott.
- Úgy lesz. De olyan jó lenne, ha téged is felkérne valaki - nézett rám szomorúan.
- Inkább ne - fintorogtam.
- Ne csináld már, miért?
- Te is tudod hogy nem kedvelem azt az osztályt, főleg nem Lee-t és a bandáját - forgattam szemet.
- De Sunoo rendes!
- Lehet hogy ő igen, de a többiben kételkedek. Láttad már azt a Jay gyereket? Messziről látszik, hogy egy bunkó pöcs - forgattam szemet.
- Szerintem nem az - vont vállat.
- Ha ő nem is, annak látszik, de egy biztos, hogy Heeseung az. Nemcsak annak látszik, de még az is - ráztam a fejem dühösen.
- Ne húzd fel magad miatta, nem ér annyit - fogta meg a karom, majd együtt beléptünk az osztályterembe, hogy túléljük a maradék két órát.
Szünetben, utolsó óra előtt kimentem a szekrényemhez, hogy kiszedjem a maradék cuccot ami órára kell. Becsaptam az ajtót, majd szemforgatva szólaltam meg.
- Mit akarsz már megint?
- Csak köszönni jöttem - vigyorgott idegesítően.
- És az igazi ok?
- Táncolj velem - bökte ki, mire felkúszott a szemöldököm.
- Mi? - nevettem fel, de az előttem álló ugyanolyan komoly maradt.
- Ezt nem gondolhatod komolyan - hagytam abba a nevetést, és a fiúra néztem.
- Nem látszom elég komolynak?
- Elvárod, hogy mondjak igent, mikor az utóbbi években tönkretetted a mindennapjaim?
- Arról nem tehetek hogy így fogtad fel a dolgokat - vágta hozzám.
- Milyen dolgokról beszélsz most Heeseung? - tettem karba a kezem döbbent tekintettel, várva a magyarázatát.
- Táncolj velem - tért vissza az eredeti témára.
- Nem - válaszoltam egyszerűen.
- Ma délután ötkor kezdődik a próba a tesiteremben. Várni foglak - ezzel megfordult és elindult a lépcső felé.
Már nyitottam a számat, hogy utána szóljak, de abban a pillanatban megszólalt a csengő, én pedig dühösen sarkon fordultam és bementem az osztályba.
Lehuppantam a helyemre, és a tenyerembe temettem az arcom. El kéne mennem? Azt mondta várni fog. De kit érdekel? Tönkretette a mindennapjaim, és ebből semmit sem érzékelt. De ha nem megyek el, még jobban utálni fog. Mit kéne tennem?
A tanár becsukta maga mögött az ajtót, és kezdődhetett az utolsó óra.
[...]
Amint megszólalt a csengő, felpattantam, összekapva a cuccom kisiettem a teremből és a szekrényemig meg sem álltam. Beraktam az összes cuccomat és a mosdóba mentem, ahol befoglaltam az utolsó fülkét, lehajtottam a kagyló tetejét és leülve rá próbáltam felkészíteni magam. Fél öt múlt négy perccel, ami azt jelenti hogy lassan el kell indulnom a tesiterembe. 10 perc lelki felkészülés után kimentem, és elindultam a szoknyám alját gyűrögetve.
Útközben párszor eljátszottam a gondolattal, hogy sarkon fordulok és hazamegyek, de mégsem tettem, magam se tudom miért. A tesiterem nyitott ajtajához érve megálltam egy pillanatra és hallgatóztam. Kihallatszott néhány ismeretlen hang, és azoké is, akiknél kevés embert utálok jobban. 2 perc múlva öt óra. Mély levegőt vettem, kihúztam magam és kiléptem az ajtó takarása mögül. Egy hatalmas körben álltak és beszélgettek. Alig tettem meg pár lépést feléjük, Heeseung szemből észrevett, és egy diadalittas mosolyt eresztve átvágott a körön, aminek hála mindenki felém fordult. A fiú mellém szegődve jött velem a többi emberhez, majd meghajoltam, és egy két szóváltás után el is kezdhettük az első táncpróbát. Párokba rendeződtünk, és néztük a tanárt, hogy mutassa az első lépéseket.
- Az utolsó pillanatig tudtam, hogy nem kell aggódnom hogy eljössz-e - suttogta a fülembe a tőlem majdnem egy fejjel magasabb fiú, én pedig egy szemforgatás után felpillantottam rá. Zsebre tett kézzel nézett a szemembe, én pedig pár másodperc után megszakítottam a szemkontaktust, és elpirulva hajtottam le a fejem, hogy gyakoroljuk a lépéseket.
